Hirdetés

„A reményt nem lehet megszerezni, hiszen ajándék” – Darvas Piroska teológus, segítőnővér a húsvét lelkiségéről – 2.

Darvas Piroska

Húsvéti liturgia. Erdély építészeti gyöngyszeme, a 700 éves Szent Mihály-templom Kolozsváron

Fotó: Szent Mihály Római Katolikus Plébánia - Kolozsvár

A reményt nem lehet megszerezni, kiérdemelni, megvásárolni, hiszen ajándék, viszont sokat tehetünk azért, hogy ezt az ajándékot be tudjuk fogadni – vallja dr. Darvas Piroska teológus, jelenleg Kolozsváron tevékenykedő segítőnővér, aki a Szent Ignác-i (jezsuita) lelkiségű Segítő Nővérek Kongregációjának tagja. A húsvéti lelkiséget körüljáró beszélgetésünk során szó esett hivatásáról, pályájáról, és arról is, hogy a mai társadalom miért nem tud igazán ünnepelni, miért távolítja el magától az elkerülhetetlen szenvedés, halál gondolatát, de még az elcsendesedést is. Darvas Piroska arról is beszélt, hogy mindennapi életünkben miképp lehetünk a remény zarándokai. Húsvéti interjúnkat két részletben közöljük, alább olvasható a befejező rész.

Kiss Judit

2025. április 19., 08:592025. április 19., 08:59

korábban írtuk

„A reményt nem lehet megszerezni, hiszen ajándék” – Darvas Piroska teológus, segítőnővér a húsvét lelkiségéről 1.
„A reményt nem lehet megszerezni, hiszen ajándék” – Darvas Piroska teológus, segítőnővér a húsvét lelkiségéről 1.

A reményt nem lehet megszerezni, kiérdemelni, megvásárolni, hiszen ajándék, viszont sokat tehetünk azért, hogy ezt az ajándékot be tudjuk fogadni – vallja Darvas Piroska teológus, jelenleg Kolozsváron tevékenykedő segítőnővér.

– Nagytusnádi születésű, számos helyen végezte már segítőnővéri hivatását. Most épp Kolozsváron tevékenykedik, de sokállomásos út vezetett idáig. Bécsben végezte a teológiát, aztán segítőnővérként szolgált a magyarországi Csobánkán cigánypasztorációban, később dolgozott Marosvásárhelyen, aztán hosszú évekig Csíkszentdomokoson a Szent Margit Lelkigyakorlatos Házban. Mindezek a helyek földrajzilag, társadalmilag és más tekintetben is nagyon különbözőek. A tevékenységek is különböztek: cigánypasztoráció, noviciátus, teológiai képzés, lelkigyakorlatos ház. Mi lehet az egyes helyszínek és tevékenységek közös nevezője?

Hirdetés

– Bécsbe elsősorban a rendi képzés, a noviciátus miatt mentem, aztán a rendi képzés után végeztem el a teológiát. A közös nevezőt egyszerű megválaszolnom, mert ez a hivatásom titka. Azért döntöttem a Segítő Nővérek Kongregációja mellett,

mert azt éreztem, hogy karizmájuk, küldetésük megegyezik az én szívem legmélyebb vágyával: úton lenni az emberekkel, segíteni, hogy az életük kiteljesedjen.

És ez kapcsolódik a húsvéti titokhoz, merthogy az életünk nem biztos, hogy épp úgy kiteljesedik a halálunkig, ahogy azt sokan elképzelik, vagy szeretnék. A segítőnővérek hiszik, hogy a halál után, az örök életben eljutunk a Jóistennel való szeretetközösségbe, és abban teljesedik ki teljesen az életünk. Én is úton vagyok emberként, keresem az élet teljességét és hiszem, hogy a Jóistenben teljesedik ki a saját életem. Szeretnék az embereknek segíteni, hogy az életük teljességre jusson.

És akkor mindegy, hogy Bécsben, Csíkszentdomokoson, Csobánkán tevékenykedem-e, és mindegy, hogy akinek segítek, az magyar, cigány, román vagy német,

ez kortól, nemtől, társadalomtól és felekezettől is független – vagy ezeken túl van. Egyébként nagyon jó kapcsolataim vannak más felekezetűekkel is.

Darvas Piroska Galéria

Nagypénteki liturgia a kolozsvári szent Mihály-templomban

Fotó: Szent Mihály Római Katolikus Plébánia - Kolozsvár



– Mikor érezte először az ösztönzést, hogy ezt a hivatást válassza? Volt egy konkrét sugallat, pillanat, vagy inkább egy időszak?

– Inkább időszak. Gimnazista koromban nagyon jól működő ifjúsági csoportunk volt a falunkban, a plébánosunk és egy másik vezetőnk segített abban, hogy különböző szociális tevékenységekben is részt vegyünk. Ez nem volt akkoriban olyan elterjedt, mint most, hogy: na, segítsünk a rászorulóknak. Időseknek segítettünk takarítani, bevásárolni.

Aztán maradandó élményben volt részem: egy este a kortársaimmal lötyögtünk az úton, és rátaláltunk egy bácsira, aki holtan feküdt az árokban.

Szóltunk a felnőtteknek, minden lezajlott, de bennem megmaradt valahogy, hogy amíg élek, imádkozni fogok ezért a bácsiért. Amikor megismertem a segítőnővérek közösségét, akkor még nem tudtam, hogy mi a karizmájuk, csak szimpatikus volt, amit csinálnak. És kiderült, hogy ez is hivatásuk, amit én már korábban éreztem: például hogy mindig imádkozni fogok azért a bácsiért. Erdélyben akkor még nem működött a segítőnővérek közössége: velük először Magyarországon, majd Bécsben találkoztam.

És amikor tudatosult bennem, hogy ennek a közösségnek az a karizmája, hogy az embereket a végsőkig elkísérje, nem csak egy adott életszakaszban, akkor határozottan éreztem: pont ez az, amire akár öntudatlanul is vágytam.

Darvas Piroska Galéria

Darvas Piroska: „azt éreztem, hogy a segítőnővérek karizmája, küldetése megegyezik az én szívem legmélyebb vágyával: úton lenni az emberekkel, segíteni, hogy az életük kiteljesedjen”

Fotó: Cziple Hanna Gerda

– Visszatérve a holtan talált bácsival kapcsolatos élményre: 16-17 évesen, egy serdülő számára nem volt ez a pillanat traumatikus?

– Nem volt traumatikus, a székelyföldi faluközösségben másként viszonyultak a halálhoz.

Én még ahhoz a korosztályhoz tartozom, aki abban nőtt fel, hogy a halál természetes velejárója az életnek. Nálunk akkor még háztól temettek, otthon haltak meg emberek, tehát lehetett találkozni a halállal.

A másik dolog, hogy állatokat tartottunk, a mindennapjainkban szerepelt a disznóvágás, bárányvágás, tyúkvágás. Aztán a növényekkel kapcsolatban is tapasztalni lehet az elmúlást. Mostanság is kertészkedem, és a növények életciklusa is szép ritmust üzen. Elültetem a magot, nem történik semmi heteken keresztül, aztán megjelenik az első növény, azt ápolni kell, helyet készíteni neki, a gyomot kiszedni. Aztán virágzik, majd termést hoz, amit leszedünk. Ősszel pedig megélni azt, hogy a növényt, amit hónapokon keresztül elkísértem, és ami engem megajándékozott,

elszáradtan ki kell húzni, eldobni, eltüzelni – az ember ily módon is megéli a születés és halál misztériumát.

Szóval visszatérve: nem volt az a pillanat traumatikus, hiszen én a halált természetesen kezelő közegbe nőttem bele, és nem óvtak a szüleim attól, hogy ne lássam az elmúlást.

Darvas Piroska Galéria

A kolozsvári Szent Mihály Római Katolikus Plébánia által vezetett keresztúti imádság a Kálvária templomnál

Fotó: Cziple Hanna Gerda



– A halálhoz való viszonyulás a mai társadalomban azért másmilyen: a mai ember sokszor „félrenéz”, eltolja, eltávolítja magától az elkerülhetetlen gondolatát. Az öregeket gyakran öregotthonokba küldik a családtagok, hogy ne lássák a szenvedést. Manapság a fiatalság kultuszát éli a társadalom. Közben a húsvéti lelkiségben és gondolatkörben is megkerülhetetlen a halál gondolata: valamiképpen szembesít bennünket az elmúlással, talán segít is, hogy elhelyezzük a lelkünkben?

– A veszteség, a halál a hétköznapjaink szerves része. Még akkor is érezhető ez, ha csak azt vesszük, hogy minden nappal elveszítettünk az életünkből valamennyit, minden nappal egy kicsit meghalunk, és minden nappal egy kicsit újrakezdünk.

Sokaknak a napja sem úgy zárul, hogy elengedi az elmúlt napot: este pörög, videókat néz, a közösségi oldalon tölti az időt, azt érzékeli, hogy minden pezseg körülötte és így fekszik le. Holott egy elmúló napnak az elengedésekor hálát lehetne adni, ki lehetne engesztelődni,

le lehetne tenni a nap terhét, és meg lehetne nyílni az új nap felé. Ha ezt nem gyakorolja az ember, akkor amikor nagyobb veszteséggel, mondjuk a halállal szembesül, akkor persze hogy nem tud mit kezdeni vele. Hiszen nem tanulta meg, nem gyakorolta be, hogy miként lehet, kell valamit elengedni.

Darvas Piroska Galéria

Kolozsvári keresztút. Húsvéti lelki előkészület a stációkon való végigvonulás

Fotó: Cziple Hanna Gerda

– És minden valószínűség szerint a társadalom sem tanítja meg erre az embereket.

– A szenvedés, a halál nagyon erős érzelmeket mozgat meg. A mai ember pedig sokszor fél az érzelmektől. Ezért van, hogy sokak számára elképzelhetetlen, hogy például részt vegyenek egy csendes lelkigyakorlaton, mert akkor találkozhatnának önmagukkal. És amivel szembesülnek, azt nem szeretnék, sőt, nem is biztos, hogy bírnák a szembesülést önmagukkal.

Emiatt eltolják maguktól a csendet, zajjal veszik körül magukat, csak hogy ne kelljen szembesülni önmagukkal. Ha ezt a szembesülést nem tanuljuk meg, akkor nem fogjuk tudni, mit kezdjünk a veszteséggel, a halállal

– akár a saját magunk szenvedésének és halálának gondolatával.

Darvas Piroska Galéria

Darvas Piroska: „a szenvedés, a halál nagyon erős érzelmeket mozgat meg, a mai ember pedig sokszor fél az érzelmektől”

Fotó: Cziple Hanna Gerda



– A húsvéti lelkiségben, gondolatkörben pedig központi helyen szerepel a szenvedéstörténet, a halál.

– Ahogyan a mai ember megéli a húsvétot, abban határozottan benne van az elkerülő mechanizmus, ez pedig nagy mértékben beépült a társadalmi szokásokba. Tele vannak az üzletek csokinyuszival, csokitojással: pont azért, hogy ne szembesüljön az ember azzal, miről is szól tulajdonképpen a húsvét ünnepének a titka.

Teleaggatjuk az ünnepet csecsebecsével és szemfényvesztéssel, csak hogy ne kelljen szembesülni a lényeggel. Teljesen más irányba van elterelve az ünnep.

Mert nyilván fontos jelkép a tojás, a tavasznak, a természet ébredésének, az új életnek a szimbóluma. Viszont nem elég, ha csak ebben a szimbólumban merül ki az ünnep. Most visszatérnék egy korábbi kérdéshez, ami a reménységet érintette, vagyis hogy miként lehetünk a remény zarándokai. Azt gondolom, minél inkább személyes, bensőséges, baráti kapcsolatba kerülünk Jézus Krisztussal, az adhat reményt.

Hiszen Ő azt mondja: én vagyok az ajtó, én vagyok a szőlőtő, én vagyok az út, az igazság, én vagyok a jó pásztor, én vagyok a feltámadás és az élet. Tehát ha mindebben hiszünk, akkor bensőséges kapcsolatunk lesz Krisztussal – ami hihetetlenül nagy erőt ad.

Ez maga a remény. Ha pedig megismerem ezt a Jézus Krisztust, akkor már nem kell másfelé keresnem a reményt.

Darvas Piroska Galéria

Nagypénteki szentmise a kolozsvári Szent Mihály-templomban

Fotó: Szent Mihály Római Katolikus Plébánia - Kolozsvár

Hirdetés
1 hozzászólás Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Hirdetés
Hirdetés

Ezek is érdekelhetik

Hirdetés

A rovat további cikkei

2026. június 13., szombat

„Eddig eredménytelen volt a megújulási szándék”. Közleményt adott ki sajtója átszervezéséről a katolikus kiadó

Közleményt adott ki szombaton a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség és a Verbum Egyesület az egyesület átszervezési folyamatáról.

„Eddig eredménytelen volt a megújulási szándék”. Közleményt adott ki sajtója átszervezéséről a katolikus kiadó
Hirdetés
2026. június 13., szombat

Elkezdték építeni az Erdélyből induló autópályán a harmadik alagutat

Elkezdődtek a harmadik alagút munkálatai a Nagyszebent Pitești-tel összekötő autópálya Bojca (Boița) és Cornetu közötti szakaszán - adta hírül szombaton a közúti infrastruktúrát kezelő társaság (CNAIR) vezérigazgatója.

Elkezdték építeni az Erdélyből induló autópályán a harmadik alagutat
2026. június 13., szombat

Leomlott egy középkori erdélyi erődtemplom falának egy szakasza, a látogatásokat felfüggesztették

A Szeben megyei Muzsna (Moșna) erődtemplomának kerítőfalából egy szakasz leomlott szombatra virradóra – közölte a kulturális minisztérium.

Leomlott egy középkori erdélyi erődtemplom falának egy szakasza, a látogatásokat felfüggesztették
2026. június 13., szombat

Temesvári robbanás: nem gázszivárgás, hanem egy elektromos roller okozhatta a tüzet

Egy elektromos roller okozhatta azt a robbanást és tüzet, amely szombat kora reggel egy temesvári tömbház földszinti lakásában történt. A temesvári balesetben három személy könnyebben megsérült, az épületből 43 lakót kellett kimenekíteni.

Temesvári robbanás: nem gázszivárgás, hanem egy elektromos roller okozhatta a tüzet
Hirdetés
2026. június 13., szombat

Meneszti kiadványai újságíróit a katolikus egyház, méltánytalan bánásmódra panaszkodik a MÚRE

Nyomtatott és online kiadványainak valamennyi munkatársától megválik a római katolikus egyház, amely átszervezéssel magyarázza a döntést. A Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) méltánytalannak tartja az újságírókkal szembeni bánásmódot.

Meneszti kiadványai újságíróit a katolikus egyház, méltánytalan bánásmódra panaszkodik a MÚRE
2026. június 12., péntek

Kopogtatott az Európai Ügyészség, lemondott a prefektus

Lemondott tisztségéről Elena Micicoi Temes megyei prefektus, miután péntek reggel házkutatást tartott a lakásán az Európai Ügyészség.

Kopogtatott az Európai Ügyészség, lemondott a prefektus
2026. június 12., péntek

Mikor csónakázhatunk a kalotaszentkirályi tavon?

Nagykalota és Kalotaszentkirály között kirajzolódtak a Kalota-patakon épülő víztározónak a körvonalai. A gátnak elsősorban árvízvédelmi szerepe lesz, de a majdani víztükör turisztikai vonzerejére is számítanak Kalotaszentkirályon.

Mikor csónakázhatunk a kalotaszentkirályi tavon?
Hirdetés
2026. június 12., péntek

Ballagás mindenáron: limuzin, fotócsomagok és több ezer lejes kiadások. Hol a határ ünneplés és túlzott költekezés között?

Fotócsomagok, bankettek, ajándékok, limuzin és olykor korlátlan italfogyasztás is növelheti a végzős év költségeit, amelyek egyes családoknál több ezer lejre rúgnak. Kolozs megyei szülőket és pedagógust kérdeztünk a költekezés határairól.

Ballagás mindenáron: limuzin, fotócsomagok és több ezer lejes kiadások. Hol a határ ünneplés és túlzott költekezés között?
2026. június 11., csütörtök

Sok fiatal román történész bizonyos kérdésekben közelebb áll a magyar értelmezésekhez

Mintegy fél évszázada biztosít fórumot a román és magyar történészek szakmai párbeszédének a Román–Magyar Történész Vegyes Bizottság. A testület XXVII. ülését Déván rendezték meg, Nagy Levente magyar társelnök nyilatkozott az eseményről a Krónikának.

Sok fiatal román történész bizonyos kérdésekben közelebb áll a magyar értelmezésekhez
2026. június 11., csütörtök

Így érinti a Tomac-kormány borítékolható bukása a Batthyáneum felújításának meghiúsulását

Még be sem mutatta miniszterjelöltjeinek listáját, a kormányalakítással megbízott Eugen Tomac máris elveszítette egyik kiszemeltjét. Adrian Papahagi kolozsvári bölcsész bejelentette: nem kívánja irányítani a kulturális tárcát a kormányban.

Így érinti a Tomac-kormány borítékolható bukása a Batthyáneum felújításának meghiúsulását
Hirdetés
Hirdetés