A Majdan-forradalom és az ukrajnai háború áldozatainak emléket állító fal a kárpátaljai Beregszász központjában
Fotó: Kiss Tibor archívuma
A háború ötödik évében Kárpátalján a veszteség sokszor nem a fronton történtekben mérhető, hanem a hiányzó családtagokban, a megfogyatkozott közösségekben és a magukra maradt idősek mindennapjaiban. Egyre több kárpátaljai család él szétszakítva, a magyar közösségek folyamatosan fogyatkoznak, miközben az Erdélyi Református Egyházkerület segélyszállítmányai továbbra is fontos támaszt jelentenek a térségben élők számára. A Krónika a beregszászi diakóniai szolgálat munkatársaival és az erdélyi segélyprogram koordinátorával beszélgetett arról, hogyan változtatta meg a háború a térség életét, és mit jelent ma a segítség azok számára, akik a szülőföldjükön maradtak.
2026. június 08., 18:562026. június 08., 18:56
2026. június 08., 18:572026. június 08., 18:57
Miközben az ukrajnai háború továbbra is a nemzetközi figyelem középpontjában áll, az idő múlásával háttérbe szorultak azok a történetek, amelyek a katonai konfliktus hétköznapi emberi következményeiről szólnak. Bár távol esik a frontvonalaktól, az orosz–ukrán háború következményei Kárpátalja vonatkozásában is a mindennapok valóságát jelentik: családok ezrei élnek szétszakítva, egyre több idős ember marad magára, miközben folytatódik a magyar közösségek fogyatkozása.
Az elhúzódó konfliktus nemcsak a mindennapi megélhetést nehezíti meg, hanem mélyreható társadalmi változásokat is előidéz.
Ebben a helyzetben különös jelentősége van azoknak a segélyszállítmányoknak, amelyek Erdélyből is érkeznek a térségbe. Az adományok nem csupán élelmiszert, egészségügyi eszközöket vagy a mindennapi gondozáshoz szükséges kellékeket jelentenek, hanem azt az üzenetet is közvetítik, hogy a kárpátaljai emberek nincsenek magukra hagyva.
Az Erdélyi Református Egyházkerület 22. segélyszállítmánya nemrég érkezett meg Kárpátaljára. Az adományokat a Kárpátaljai Keresztyén Diakóniai Jótékonysági Alapítvány munkatársai juttatják el oda, ahol a legnagyobb szükség van azokra.
Az Erdélyi Református Egyházkerület a háború kezdete óta küld segélyszállítmányokat Kárpátaljára
Fotó: Kiss Tibor archívuma
A segélyszállítmányok apropóján a beregszászi jótékonysági szervezet munkatársaival arról beszélgettünk, hogyan alakult át az élet a háború árnyékában, és milyen társadalmi következményekkel jár az elhúzódó konfliktus. Szó esett arról is, kik szorulnak ma a legnagyobb segítségre, miként változott a kárpátaljai magyar közösségek helyzete, valamint miből merítenek erőt azok, akik a nehézségek ellenére az otthonmaradás mellett döntöttek.
Badó Krisztina, a Kárpátaljai Református Egyházkerület irodavezetője a Krónikának elmondta, a háború ötödik évében Kárpátalján egyre többen érzik úgy, hogy nemcsak a katonai konfliktus, hanem annak a következményei is hosszú távon velük maradnak. A mindennapokat nemcsak a harci események közelsége határozza meg, hanem a szétszakított családok, az elhúzódó bizonytalanság és a folyamatos lelki megterhelés.
„Ötödik éve élünk háborús országban. Ez azt jelenti, hogy távol vagyunk a gyermekeinktől, a szüleinktől, a családtagjainktól. Rengeteg a szétszakított család, sok az egyedül maradt édesanya, az idős és a segítségre szoruló ember.
– fogalmazott Badó Krisztina. Mint mondta, saját családjuk is ugyanazokkal a nehézségekkel szembesül, mint sok más kárpátaljai magyar család. Két fiuk Magyarországon él és tanul, egyikük pedig már öt éve nem járt otthon. Hozzátette, hasonló sors jutott számos hadköteles korú férfinak, akik a mozgósítás miatt nem térhetnek haza, vagy éppen a kényszersorozások miatt nem mernek kimerészkedni az utcára. Ukrajnában ugyanis a hadiállapot és az általános mozgósítás miatt a 25 és 60 év közötti, katonai szolgálatra alkalmas férfiak behívhatók a hadseregbe, ezért sokan kerülik a nyilvános megjelenést, vagy hosszabb időre külföldre távoztak.
A kárpátaljai diakónia otthongondozói szolgálata magukra maradt időseknek és betegeknek nyújt segítséget
Fotó: Kiss Tibor archívuma
A változások az iskolákban és az óvodákban is jól láthatóak. Huszár Andrea, a Kárpátaljai Keresztyén Diakóniai Jótékonysági Alapítvány igazgatója rámutatott, bár a református líceumok és óvodák továbbra is működnek, egyre nagyobb kihívást jelent a munkaerő pótlása, miközben a gyermeklétszám is csökken, ugyanis sok család az elmúlt években végleg külföldre költözött.
Mint mondta, a háború első időszakában sokan még abban reménykedtek, hogy a különélés csak átmeneti lesz: az édesapák külföldön vállaltak munkát vagy maradtak biztonságban, míg a család többi tagja otthon maradt. Ahogy azonban teltek az évek, egyre többen döntöttek a családegyesítés mellett, ami tovább gyorsította az elvándorlást.
Ennek egyik legfájdalmasabb következményét az idősek viselik.
Huszár Andrea igazgató arról is beszélt, hogy a mindennapokat ráadásul egyre nehezebbé teszik az emelkedő árak. Az élelmiszerek, a gyógyszerek és a rezsiköltségek drágulása különösen érzékenyen érinti az alacsony nyugdíjból élőket. Sok család anyagi helyzete azért is romlott, mert a háború elől az édesapa külföldre menekült, vagy a kényszersorozások veszélye miatt nem tud úgy dolgozni, mint korábban. Mások elveszítették munkahelyüket, vagy csak korlátozottan tudnak munkát vállalni. Mindez azt eredményezi, hogy a családok egy része egyetlen keresetből kénytelen fenntartani magát, miközben a megélhetési költségek folyamatosan emelkednek.
A háború ugyanakkor nemcsak az időseket viseli meg, a gyermekek is hordozzák a konfliktus terheit. Sokan közülük hosszú ideje nem élnek teljes családban, hiányzik az édesapa, fiútestvér, a közeli hozzátartozók a mindennapjaikból. Bár a felnőttek igyekeznek óvni őket a fronton történtektől, a bizonytalanság és a félelem így is része az életüknek.
Az Erdélyből érkező segélyszállítmányokat egy márokpapi (Magyarország) raktárban pakolják le, ahonnan a kárpátaljai diakónia munkatársai viszik tovább Beregszászra
Fotó: Kiss Tibor archívuma
Badó Norbert szociális munkás, az alapítvány segélyszállítmányainak logisztikai koordinátora elmondta, a háború első éveiben szinte folyamatosan érkeztek a segélyszállítmányok Kárpátaljára. Menekültek ezreit fogadták be, iskolákat és óvodákat nyitottak meg az érkezők előtt, a támogatók pedig heti, sőt olykor napi rendszerességgel küldtek adományokat. A Johannita Segítő Szolgálaton keresztül egy kanadai csoporttal is kapcsolatba kerültek, amelynek tagjai naponta hozták Magyarországról Beregszászba a tartós élelmiszereket.
„Volt olyan időszak, amikor szinte megállás nélkül érkeztek a szállítmányok. Alig győztük kirakodni, rendszerezni és továbbküldeni az adományokat. Amit este átvettünk, azt sokszor már másnap vittük tovább a menekülteket befogadó intézményekbe vagy azokhoz, akiknek a legnagyobb szükségük volt rá.
– fejtette ki szociális munkás.
Évek óta dúl a háború Ukrajnában, amely a viszonylagos nyugalomban élő Kárpátalját is érinti. A térségben élő magyar közösség mindennapjait a bizonytalanság, ugyanakkor a helytállás is jellemzi. A Kárpátalja című hetilap főszerkesztőjét kérdeztük.
Az Erdélyi Református Egyházkerület a háború kitörése óta folyamatosan támogatja a beteggondozó szolgálatot. Az Erdélyből érkező szállítmányokban olyan eszközök vannak, amelyek a legtöbb ember számára hétköznapi tárgyak, a gondozottak számára azonban nélkülözhetetlenek.
„Egy csomag felnőttpelenka ára ma már megközelíti az ezer hrivnyát (ukrán pénznem, 1 hrivnya 0,10 lej), miközben sok idős ember nyugdíja három-négyezer hrivnya körül mozog. Sokaknak választaniuk kellene a gyógyszer, az élelmiszer vagy ezeknek az eszközöknek a megvásárlása között” – mutatott rá a hétköznapi valóságra Badó Norbert. Hozzátette, a támogatás nemcsak reformátusokhoz vagy magyarokhoz jut el, az alapítvány gondozottjai között ukránok, ortodoxok, római katolikusok és felekezeten kívüliek egyaránt vannak.
A beregszászi alapítvány jelenleg több mint 350 időst és beteget lát el otthonában, de a segítségkérések száma folyamatosan nő.
Egyre több településről érkeznek megkeresések, de a szervezet jelenleg csak hét helyszínen tud rendszeresen gondozói szolgálatot működtetni. „A gondozók terhei is jelentősen megnőttek. Míg korábban egy munkatárs jóval kevesebb ellátottért felelt, ma már sok esetben húsznál is több gondozott tartozik hozzájuk. A feladat ráadásul messze túlmutat az egészségügyi ellátáson. Sokszor nemcsak a betegségekkel kell foglalkoznunk, hanem a magánnyal, a félelemmel és azzal az érzéssel is, hogy az emberek egyedül maradtak” – fejtette ki Huszár Andrea igazgató.
Fotó: Kozán István
A növekvő szükségletek ellenére az Erdélyből érkező segítségnyújtás nem szakadt meg. Az Erdélyi Református Egyházkerület a háború kitörése óta folyamatosan támogatja a kárpátaljai diakóniai szolgálat munkáját: az elmúlt években 22 segélyszállítmány jutott el a térségbe. A program hátteréről és az erdélyi gyülekezetek összefogásáról Kiss Tibor előadótanácsos beszélt portálunknak.
A szállítmányok koordinátora felidézte, a háború első napjaiban még senki sem tudta, meddig tart majd a konfliktus, ezért az egyházkerület azonnali segítségnyújtásba kezdett. A gyülekezetekben adománygyűjtést hirdettek, emellett felmérték azt is, hány menekült befogadására lennének képesek az erdélyi református közösségek.
Az évek során a támogatás szervezettebbé vált, és mindig a kárpátaljai segélyszervezetek által jelzett szükségletekhez igazodott.
A segítség elsősorban az otthonaikban magukra maradt idős és beteg emberekhez jut el, akiket a házi beteggondozó szolgálaton keresztül látnak el. Emellett az öregotthonok, gyermekotthonok és egyéb szociális intézmények lakói részesülnek belőle.
A támogatás azonban nem merült ki az adományok eljuttatásában. Kiss Tibor hangsúlyozta, az erdélyi lelkészek a háború évei alatt is rendszeresen látogatták kárpátaljai testvérgyülekezeteiket, szolgálatokat vállaltak, és személyes jelenlétükkel is igyekeztek erősíteni az ott élő közösségeket. Mint fogalmazott, ezek az alkalmak nemcsak lelki támogatást jelentettek, hanem annak jelzését is, hogy a kárpátaljai magyarok nincsenek magukra hagyva.
„A támogatás fontos eleme a kárpátaljai lelkipásztorok megsegítése is. Az Erdélyi Református Egyházkerület lelkipásztorai rendszeresen havi 100 lejjel járulnak hozzá kárpátaljai lelkésztársaik fizetéskiegészítéséhez. Az erre a célra létrehozott, folyamatosan gyarapodó alapba idén április végéig 776 800 lej gyűlt össze” – ismertette Kiss Tibor.
Az előadótanácsos szerint a szükségletek az elmúlt évek során jelentősen átalakultak.
„A segélyezés ma már nem a tűzoltásról szól, hanem arról, hogyan lehet életben tartani azokat a szolgálatokat és intézményeket, amelyek nap mint nap emberekről gondoskodnak” – mutatott rá. Kiss Tibor szerint az adakozási kedv természetes módon már nem olyan intenzív, mint 2022-ben volt, amikor a háború kitörése az egész társadalmat megrázta. Ugyanakkor azt tapasztalják, hogy az erdélyi gyülekezetekben továbbra is él a szolidaritás.
„Ma már kevesebb a rendkívüli gyűjtés és kevesebb a hirtelen felajánlás, de sokan vannak, akik továbbra is fontosnak érzik, hogy segítsenek. Az Erdély Református Egyházkerület az egyetlen, amely nem külföldről érkező adományokból, hanem kizárólagosan saját alapból végezte és végzi ezt a szolgálatot.
Ez egy 21. századi csoda, amilyennel nem gyakran találkozunk a »valamit valamiért» elvek alapján működő világunkban” – fogalmazott.
A háború következményei az iskolákban is jól láthatók: fogy a gyermeklétszám, és egyre nagyobb kihívást jelent a pedagógushiány
Fotó: Kozán István
A háború nemcsak a családok életét alakította át, hanem Kárpátalja társadalmi és etnikai viszonyait is. Az elmúlt években egyszerre zajlott az elvándorlás és a belső migráció: miközben számos magyar család elhagyta szülőföldjét, Ukrajna keleti és déli, háború sújtotta régióiból ezrek érkeztek a térségbe, ahol biztonságosabb körülményeket találtak.
Badó Krisztina, a Kárpátaljai Református Egyházkerület irodavezetője rámutatott, a folyamat különösen Beregszászon és Ungváron érzékelhető, ahol a kelet-ukrajnai belső menekültek érkezésével nőtt a városok lakossága, miközben a magyar közösségek lélekszáma apadt. Mint mondta, bár pontos statisztikák nem állnak rendelkezésre, a változások a mindennapokban is szembetűnőek.
„Ha hétvégén kimegyünk a piacra, önkéntelenül is keressük az ismerős arcokat. Talán ez az egyik legfájóbb dolog: egyre kevesebbet találunk belőlük.
– fogalmazott.
Hozzátette, a megfogyatkozás jelei nemcsak az utcákon vagy a piacokon láthatók: az iskolákban is évről évre kevesebb gyermek tanul, a templomok padsorai ritkábban telnek meg, miközben egyre több család él szétszakítva, országhatárok választják el egymástól a hozzátartozókat.
A háború ellenére sem állt le az oktatás Kárpátalján, óvóhelyen is berendezték az osztálytermet
Fotó: Kozán István
A háború és az elvándorlás ellenére sokan továbbra is a szülőföldjükön maradnak. Arra a kérdésünkre, hogy mi ad erőt a mindennapokhoz azoknak, akik a nehézségek ellenére sem hagyták el Kárpátalját, a beregszászi szervezet munkatársai egyértelmű választ adtak: a hit és a szolgálat iránti elkötelezettség.
Badó Krisztina elmondta, a hosszú évek óta tartó bizonytalanság az ő családjuk életét is megviselte. „Nagyon nehéz úgy élni, amikor az ember azt látja, hogy a családja nincs együtt, a gyermekeim nem lehetnek itthon. Én is nagyon sokszor szerettem volna elmenni, kiköltözni hozzájuk, de tudom azt is, hogy van egy küldetésünk, mert Isten ide helyezett bennünket, és nekünk itt van a feladatunk.
– fogalmazott.
A diakóniai szolgálat munkatársai szerint az elmúlt évek egyik legfontosabb tapasztalata, hogy a fizikai fáradtságnál sokkal nehezebb elviselni a folyamatos lelki megterhelést. A bizonytalanság, a családtagoktól való elszakítottság és a háború elhúzódása sokakat próbára tesz, ugyanakkor úgy látják, hogy a közösségi összefogás számos ember számára kapaszkodót jelent a nehéz időszakokban.
Hangsúlyozták, a szolgálat folytatásában sokat jelent számukra az a támogatás is, amelyet az elmúlt években Erdélyből kaptak:
„A háború sok mindent elvett tőlünk, de azt is megmutatta, mennyire fontos, hogy az ember ne maradjon egyedül” – mutatott rá Badó Norbert.
A háború lezárásának távlatait illetően a diakóniai szolgálat munkatársai nem bocsátkoztak találgatásokba. Abban azonban egyetértettek, hogy még ha a fegyveres konfliktus rövid időn belül véget is érne, annak következményei hosszú évekig velük maradnának. Badó Norbert szerint a legnagyobb kihívás a közösségek újjáépítése lesz.
„Ha holnap vége lenne a háborúnak, a problémák akkor sem szűnnének meg egyik napról a másikra. Az elmúlt négy-öt év talán nem tűnik hosszú időnek, de gyökeresen átalakította az emberek életét. Sokan nem fognak visszatérni, a közösségeink pedig megváltoztak. Ezeket a sebeket nem lehet egyik napról a másikra begyógyítani” – fogalmazott.
Nehézségeik ellenére kárpátaljai magyarok nyújtottak segítséget a székelyföldi árvízkárosultaknak, a 6600 eurós adományt Nagy Ferenc, a Nagydobronyi kistérség polgármestere vitte el szerdán Háromszékre.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Az 1930-as évek elején hagyományos székely népi motívumokkal díszített, élénk virág- és madármintás, jellegzetes kék színű bútorokat adományoztak a marosvásárhelyi Vártemplomnak a város, a gyülekezet neves személyiségei.
A Kolozsvár–Nagyvárad vasútvonal korszerűsítési munkálatai gyors ütemben haladnak, és a 67 kilométer hosszú Kolozsvár–Kissebes szakaszon már közlekednek munkavonatok – számolt be a Pro Infrastruktúra Egyesület.
Mintegy félmillió euró értékű hamis bankjegyet foglaltak le vasárnap délután a Szatmár Megyei Szervezett Bűnözés Elleni Szolgálat rendőrei. A két nagyváradi gyanúsítottat hétfőn a bíróság 30 napos előzetes letartóztatásba helyezte.
A medvék által nagyon sűrűn látogatott Transzfogarasi úton a Romsilva állami erdészet Argeș megyei igazgatósága az incidensek megelőzését szorgalmazza és az óriási összegű bírságokra hívja fel a figyelmet.
Újabb harminc nappal meghosszabbította a bányakatasztrófa miatti vészhelyzetet Parajdon a helyi vészhelyzeti bizottság.
Felújítják Dés és környéke egyik legfontosabb turisztikai és közösségi vonzerejét, a Torok fürdőt. A 4,5 millió eurós fürdőberuházás több látogatót, erősebb helyi gazdaságot és korszerűbb rekreációs lehetőségeket ígér.
Nicușor Dan államfő óriásit tévedett, amikor megtámadta az alkotmánybíróságon a medvék vadászati kvótájának megduplázását célzó törvénytervezetünket – jelentette ki hétfőn Csoma Botond.
Elindult a Méhes György-Nagy Elek Alapítvány kutatói pályázati programja, melynek célja az erdélyi magyar értelmiség 1944 és 1952 közötti időszakának feltárása állambiztonsági források alapján – tájékoztatott hétfőn a budapesti székhelyű alapítvány.
A Kolozs megyei rendőrség vizsgálatot indított a kolozsvári Virgil Madgearu szakközépiskola egyik 12. osztályos diáklánya ügyében, akinek a szülei a helyi sajtónak azt nyilatkozták, hogy lányukat bedrogozták és megerőszakolták a végzős banketten.
Az elmúlt 24 órában tapasztalt hidrometeorológiai jelenségek 12 megye 39 településén és Bukarestben okoztak károkat.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!