„Ugyanúgy fáj, mint aznap...” – találkozó a fekete március áldozataival és hozzátartozóikkal Marosvásárhelyen

A huszonegy évvel ezelőtti etnikai pogrom áldozataival és hozzátartozóival szervezett marosvásárhelyi találkozón a kormányfőhelyettes úgy fogalmazott, az erdélyi magyarságnak emlékeznie kell a fekete márciusra azért is, hogy a történelem ne legyen visszafordítható, és hogy mindez többé soha ne ismétlődhessen meg. Markó sajnálatosnak nevezte azt, ami a múlt héten, szerdán a román parlamentben történt, amikor pillanatok alatt „újra lehetett szítani a magyarellenességet”. Mint ismert, az említett parlamenti ülést egy Orbán Viktornak tulajdonított nyilatkozaton való heves vitatkozás jellemezte, mely szerint a magyar miniszterelnök március 15. üzenetében állítólag arról beszél, hogy Erdélyt elvették Magyarországtól, ugyanakkor autonómiatörekvéseket támogató kijelentéseket tett.

„Ugyanúgy fáj, mint aznap...”

A Bernády Házban tartott rendezvényre a véres események áldozatai vagy hozzátartozói közül eljött a férjét elveszítő Kiss Irma, az agresszió áldozatává vált Juhász Ilona, a börtönbüntetésre ítélt Cseresznyés Pál és Szabadi Ferenc is. „A bujtogatás egyik nemzet hasznát sem szolgálja. A két nép célja, hogy békésen éljen, dolgozzon és gyarapodjon egymás mellett” – fejtette ki beszédében Cseresznyés Pál. Mint ismeretes, az egykori mentőautó-sofőr kirakatperével próbált példát statuálni a román igazságszolgáltatás. Nem volt azonos a mérce Kiss Zoltán gyilkosának esetében, akit egy román kamionsofőr Marosvásárhely főterén gázolt halálra. Özvegyében, Kiss Irmában minden egyes márciusban felszakadnak a sebek. „A férjem március 20-án, a délután 6 órás vonattal jött be, hogy ő is ott lehessen a magyarok békés tüntetésén. Egy napig semmit nem tudtunk róla, aztán jött a hír, hogy mehetünk érte, a hullaházban van. Hiába került meg a tettes, és hiába pereskedtünk, a régeni sofőr megúszta. Nekünk meg huszonegy év után is ugyanúgy fáj, mint aznap” – mesélte lapunknak Kiss Zoltán özvegye.

„Bizalom nélkül nincs közös jövő”

Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke beszédében a politikumnak, de mindenekelőtt Erdély népeinek is üzent. „1990 első hónapjaiban, nem sokkal a ’89-es forradalom után a romániai magyarokban is felébredt a szabadságban való hit, az a remény, hogy eljött az új, szabad élet. Itt Marosvásárhelyen, de máshol is, pillanatok alatt bebizonyosodott, hogy ezt a reményt zárójelbe tehetjük. Ebben a városban egyetlen magyar felirat miatt lángba borult minden, magyarok és románok csaptak össze, néhány nap alatt többezres tömeg állt szemtől szembe.

A szabadságba vetett hit, a remény szertefoszlott. Az erdélyi magyarokon eluralkodott a bizonytalanság, kétségessé vált, hogy otthont tudunk-e találni szülőföldünkön, megőrizhetjük-e nyelvünket, kultúránkat, hagyományainkat” – emlékezett a huszonegy évvel ezelőtt történtekre Kelemen Hunor. Az új szövetségi elnök, aki 1990 tavaszán fiatal újságíróként tapasztalta meg az etnikai konfliktust, az erdélyi magyarság által folytatott szabadságharc részének nevezte a fekete márciust. Kelemen kölcsönös bizalomra és tiszteletre szólította fel a románságot és a magyarságot; mint mondta, e két fontos jellemvonás nélkül lehetetlen közös jövőt építeni.

A megemlékezés résztvevői Sütő András sírjánál rótták le kegyeletüket, megemlékezvén arra a szomorú napra, amikor a mezőgazdasági eszközökkel felfegyverkezett Görgény-völgyi román parasztok megtámadták a marosvásárhelyi RMDSZ-székházat, az események során kiütötték az író és politikus egyik szemét.

Az RMDSZ vezetősége az idén is átadta a jelképes támogatást a pogrom áldozatainak és hozzátartozóinak, amelyet a szervezet a 2000-ben létrehozott Szolidaritási Alapból fedez minden évben.