„Még nem volt idő” kihelyezni a magyar feliratokat

Bár Nagykárolyt és környékét jelentős számú magyar és német lakja, a idegenforgalmi minisztérium által a város különböző pontjain kihelyezett turisztikai információs táblákat kizárólag román nyelven feliratozták. A barna alapon fehér feliratos – egyébként az útjelző táblákra nagyon hasonlító –, műemlékeket és egyéb turisztikai látványosságokat jelző fémtáblák tavaly decemberben jelentek meg a városban. Kovács Jenő polgármester a téma kapcsán úgy nyilatkozott a Krónikának, az idegenforgalmi minisztérium helyeztette ki a táblákat, így nem volt beleszólásuk a dolgokba.

„Többnyelvű táblákat kellene csináltatni helyettük, azonban mindeddig nem volt időm ezzel foglalkozni, nem tartozott a prioritások közé – fejtette ki az elöljáró. – Úgy gondolom, hogy először az infrastruktúrát kellene felfejleszteni, például hoteleket kellene létrehozni, aztán kellene csak a népszerűsítéssel foglalkozni.”

Szatmár megyében – ahol a magyar lakosság számaránya körülbelül 40 százalékos – nem ez az első eset, amikor figyelmen kívül hagyják a legnagyobb létszámú etnikai kisebbség nyelvi jogait. Tavaly például a megyei tanács egyik turisztikai, EU-s finanszírozású projektje keretében információs táblákat helyeztek ki a megye legfontosabb látványosságai elé. A 2011 nyarán megjelent pannók azonban kizárólag román nyelvűek voltak. Csehi Árpád megyei RMDSZ-elnök, megyei tanácselnök akkor azt nyilatkozta, év végéig kicserélik a táblákat, az újakon pedig többnyelvű felirat szerepel majd.

Azóta az eredetileg kihelyezett táblák közül némelyik hátulján megjelent a magyar, a német és az angol nyelvű felirat. Azonban többnyire csak a városokban levő pannókon tüntették fel több nyelven a szöveget, sok esetben pedig a felirat csak a forgalmas úttestről olvasható. Ilyen jellegű gondok felmerültek 2008 tavaszán is Szatmárnémetiben, amikor a megyei műemlékvédelmi igazgatóság román, angol és francia nyelvű feliratokkal akarta ellátni a műemlékeket. A Krónika jelzése nyomán akkor Csehi Árpádnak sikerült elérnie, hogy később a magyar és a német szöveg is felkerült a hirdetőkre.

Kolozsvár: prioritás,
de nincs idő rá

Nem jobb a helyzet Kolozsváron sem, ahol továbbra sem kerültek ki a műemlék épületekre a magyar feliratok, s mint megtudtuk, egyelőre nem is fognak. Mint arról beszámoltunk, a  helyi RMDSZ 2009 novemberében 11 pontos javaslatcsomagot nyújtott át az akkor még szabadlábon levő Sorin Apostu polgármesternek, amelyben többek közt az kérték, hogy a város műemléképületeire kihelyezendő táblákon szerepeljen a magyar nyelv is.

Csoma Botond, a városi önkormányzat RMDSZ-frakciójának vezetője, a javaslatcsomag kezdeményezője a Krónikának elmondta: ez volt az a javaslatuk, amelyre azonnal kedvező választ kaptak a román városvezetéstől, s bár megígérték, hogy a magyar változat is szerepelni fog a táblákon, az ügyben nem történt előrelépés. László Attila, Kolozsvár alpolgármestere kérdésünkre elmondta: bár prioritásként kezelik az ügyet, egyelőre nem született döntés arról, hogy mikor helyezik ki a műemlék épületekre a többnyelvű, magyar feliratot is tartalmazó tájékoztató táblákat.

„Erre nem volt még időnk” – jegyezte meg az elöljáró. Az RMDSZ kérései között egyébként szerepelt a háromnyelvű (magyar, román, német) helységnévtábla elhelyezése is, amelyet azóta sem teljesített az önkormányzat.

Nagyvárad a pozitív példa

Ezzel szemben Nagyváradon már 2008 nyarán húsz belvárosi műemlék épületre helyezett el háromnyelvű információs táblát a helyi önkormányzati testület RMDSZ-frakciója. Az elsőt a főtéri Szent László római katolikus templom falára szerelték föl, 2008 áprilisában. A táblaavatók egész nyáron folytatódtak, így háromnyelvű táblát kapott egyebek közt a két Poynár-ház, az egykori Rimanóczy szálló és gőzfürdő, a Stern-palota, a neológ zsinagóga, a Fekete Sas-palota és számos más, műemlékstátusú váradi épület.

Tavaly április 18-án, a műemlékek nemzetközi napján táblát kapott a szintén főtéri görög katolikus püspöki palota és a Holdas-templom. A román, magyar és angol nyelven írt táblákon feltüntették a műemlék hivatalos „rendszámát”, de az is kiderül róluk, melyik évben épült a palota vagy templom, kinek a tervei alapján, illetve néhány részletet megtudhatunk az épület eredeti rendeltetéséről és építészeti stílusáról is.