
Román ünnepség 2018. december elsején Sepsiszentgyörgyön
Fotó: Bíró Blanka
A Székelyföldön mesterségesen kreált román interetnikus feszültségkeltések a román–magyar együttélés során közösen kialakított szimbolikus határok mesterséges megváltoztatását célozzák – állapítja meg Ádám Bíborka Román emlékünnepségek Háromszéken: Etnicitás és reprezentáció című doktori dolgozatában. A szerző többéves kutatómunka után igazolt számos hipotézist.
2021. augusztus 30., 17:062021. augusztus 30., 17:06
2021. augusztus 30., 17:102021. augusztus 30., 17:10
Ádám Bíborka Román emlékünnepségek Háromszéken: Etnicitás és reprezentáció című doktori dolgozatának szerkesztett változatát adta ki a Kriza János Néprajzi Társaság. A Kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem magyar néprajz és antropológiai tanszékén megírt doktori disszertáció könyvváltozatát a szerző szülőfalujában, a Zabolai Csángó Néprajzi Múzeumban mutatták be a közelmúltban.
A sokéves kutatómunka eredményeként megírt dolgozat és könyv a román emlékünnepségek székelyföldi evolúcióját és jelenkori rekonstruálását dokumentálja részletesen.
A helyi románság mesterségesen kreált interetnikus feszültségkeltései a román–magyar együttélés során közösen kialakított szimbolikus határok mesterséges megváltoztatását célozzák.
A kötet előszavát Pozsony Ferenc akadémikus, egyetemi tanár írta, aki a könyvbemutatón elmondta, jellemzően a hatalmon levő elit sajátjának tartja a hivatalos ünnepeket, segítségükkel saját magát ünnepelteti, éppen ezért sokan kényszerből vagy félelemből vesznek részt, mások pedig tudatosan távol maradnak a színtereikről. Minden hatalmi változás az addig fenntartott működő ünneprend gyors és radikális átalakítását vonja maga után.
Székelyföldön, Háromszéken a közelmúltig valamennyi társadalmi, felekezeti vagy etnikai csoport tiszteletben tartotta a szomszédságban élő közösség ünnepeit, a legújabb időkben azonban ebben a „házirendben” gyökeres változás következett be – Ádám Bíborka ennek nyomán látott hozzá a kutatáshoz, ezeket a változásokat dokumentálta sajtóanyagok, filmek, fényképek, mélyinterjúk segítségével, mutatott rá Pozsony Ferenc.
A kötet borítója
Fotó: Kjnt.ro
A kötet előzményeiről, a témaválasztásról beszélve Ádám Bíborka kifejtette, a rendszerváltást az 1989-es időszakot gyermekként Zabolán élte meg, de az azt követő átrendeződést, a szimbolikus terek és határok újraosztásában szerepet játszó etnikumközi kapcsolatokat már tudatosan figyelte és elemezte. Felidézte, az egyetemen egy jászvásári csoporttársával vitatkoztak a december 1-ei ünnepről – már akkor kiderült számára, hogy óriási szakadék tátong a két nézőpont között. A téma újra megtalálta, hiszen a Székelyföldön kisebbségben élő románok emlékünnepségeinek elemzése kiváló alkalmat nyújt, hogy a helyi románság etnikai reprezentációs vágyát, és annak egyre mediatizáltabb országos megnyilvánulásait dokumentálja.
Fotó: Bíró Blanka
A bevezető és elméleti részen túl a kötet két nagy részre tagolódik. Az első rész újságcikk elemzésekkel vizsgálja a négy román emlékünnepség – január 24., a román fejedelemségek egyesülése; május 9–10., a királyság, augusztus 23., az átállás, és december 1., Erdély és a Román Királyság egyesülése – alakulását, fejlődéstörténetét. A második rész konkrét december 1-ei ünnepségeket dokumentál és értelmez, a magyar sajtóban megjelent írások alapján a kisebbség viszonyulását is követi.
Sepsiszentgyörgyön először 1999 december elsején került sor nagyszabású, erősen mediatizált, nacionalista ünnepség megszervezésére, ezt követően az ünnep körül kialakult etnikai feszültségek tárháza egyre bővült, amplitúdójában intenzív és abszurd mértéket öltött: a zászló- és táblaháborúktól, szélsőséges csoportok masírozásától és provokálásától, majd a terrorizmus abszurd vádjától és az ezt követő bebörtönzésektől volt hangos a közvélemény – állapítja meg a szerző.
Fotó: Bíró Blanka
Ádám Bíborka megállapítja: az ünnep többször változott, kimutatható cél a szimbolikus térfoglalás és az ünneplő közösség gondolatvilágának formálása, a hegemónia- és a pozícióépítés szándéka. Szükség lenne az emlékünnepség-kultúra megreformálására, a magyarkártya folyamatos kijátszása helyett az interetnikus kapcsolatok, és az azokról való politikai és közgondolkodás demokratikus mederbe való terelésére – vonja le a következtetést az antropológus. A kötet a Kriza János Néprajzi Társaság honlapjáról letölthető.
Március 15-e a szabadság és a magyarság egységének az ünnepe, amikor magyarok milliói egyet mondanak, és egyet gondolnak a piros-fehér-zöld kokárdák és lobogók alatt Kézdivásárhelytől Sopronig, Clevelandtől Sepsiszentgyörgyig.
A kincses városban idén is több százan vettek részt a nemzeti ünnep alkalmából szervezett megemlékezésen.
A nemzet ereje nem abból fakad, hogy külön-külön erősek vagyunk, hanem abból, hogy számíthatunk egymásra, bízunk egymásban, és kiállunk egymásért – hangoztatta a magyar nemzeti ünnep alkalmából közzétett üzenetében vasárnap Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke.
A nemzetpolitika célja, hogy minden magyar ember életminősége javuljon és a magyar nemzet megmaradjon, a külhoni magyarok megmaradásához pedig erős anyaország és erős nemzetpolitika kell – jelentette ki Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes Kolozsváron.
A március 15-i magyar állami kitüntetések idei díjazottjai között több erdélyi alkotó és szakember neve is szerepel.
Ismét benyújthatják a külhoni magyar oktatási intézményekbe járó diákok szülei a Szülőföldön magyarul program támogatási kérelmét. A 2025/2026-os tanévre diákonként bruttó 100 ezer forint jár, a jelentkezéseket elektronikus úton várják.
Sorsunk ma egyetlen döntésen múlik. Itt az idő hát, hogy mi, magyarok újra összefogjunk, és együtt, közösen védjük meg az elmúlt másfél évtized nemzetpolitikai eredményeit.
Közel 130 olyan magyar emlékjelet kutatott fel a Bánságban Bodó Barna temesvári politológus, amelyek az első világháború utáni román közigazgatás beavatkozása nyomán eltűntek vagy „átalakultak”.
Ilie Bolojan miniszterelnök pénteken figyelmeztette a Kolozsvár–Nagyvárad-vasútvonal villamosításán és korszerűsítésén dolgozó kivitelezőket, hogy négy hónap áll rendelkezésükre a munkálatok felgyorsítására a kritikus szakaszokon.
Hatalmas munkát végzett a magyar kormány a Királyhágómelléki Református Egyházkerülettel és a helyi magyar közösségekkel közösen azáltal, hogy teljesen természetes módon kapcsolódott a helyi törekvésekhez Soltész Miklós szerint.
szóljon hozzá!