A magyar hagyományok és értékek tiszteletére neveli a tasnádi gyerekeket az Ady-Kölcsey Kulturális Egyesület

Hiánypótló hagyományápolás

Mint a térség, illetve a szórvány legtöbb települése esetében, Tasnádon is szembeötlő a magyar lakosság csökkenése, illetve a fiatalság „megfogyatkozása”. Czumbil Bernadette elmesélte, hogy a tasnádi iskolában egyre kevesebb a magyar osztály, illetve hogy az általános iskolában még viszonylag sok a magyar gyerek, de a középiskolai évfolyamok esetében gyakori, hogy nincs elég fiatal egy magyar osztály indításához, az is megesik, hogy négy évfolyamra csak egy magyar osztály jut. A nagykárolyi, illetve a szatmári iskolák gyakran „elszívják” a gyerekeket, illetve a vegyes házasságok esetében a gyerekek gyakran román vagy roma osztályba (általában évfolyamonként egy, roma gyerekeket tömörítő osztály indul) járnak.

Czumbil Bernadette arról is beszélt, hogy a szórványban működő, két tannyelvű oktatási intézményeknek vannak „hiányosságaik”, melyek az illető intézmények helyzetéből, összetett tevékenységéből adódnak. Az Ady-Kölcsey Kulturális Egyesület ezeket a hiányosságokat igyekszik pótolni. Nemcsak a hagyományok ápolása és a magyarságtudat erősítése a céljuk, hanem fontosnak érzik a generációk közötti kapcsolatok kialakításában való segédkezést is.

Az egyesület nyolc éve szervez néptáncoktatást, népi gyermekjátékok köré szerveződő foglalkozásokat, egy éve pedig citera- és népifurulya-oktatást is indítottak. Foglalkozásaikat „külsős” szakértők vezetik. A táncoktatást kezdetben a szatmári Kása házaspár tartotta – ők inkább a kisebb korosztályokra, a népi gyermekjátékokra koncentráltak, majd helyüket a szilágykrasznai Székely Roland vette át, aki egy más tájegység táncaival is megismertette a tasnádiakat.

Kezdetben csak szombatonként tartottak foglalkozásokat közel húsz gyerekkel, majd öt évvel ezelőtt sikerült „becsempészni” a tevékenységeiket az iskolai és az óvodai programba – volt mikor hivatalosan, máskor félhivatalosan, a zene és mozgás óra keretében zajlottak a tevékenységek. Teljes osztályokat vittek a tanító nénik, tanárok a helyi kultúrházba órák alatt, esetenként órák után. Czumbil Bernadette szerint az a fajta rendszeresség, amit ez a keret adott, nagyon sokat jelentett, a közösség nagyon sokat tudott így fejlődni, mivel amíg csak hétvégi foglalkozások voltak, gyakran megesett, hogy néhány gyerek kimaradt egy-egy alkalomról, esetleg bonyolult volt a szülőknek, hogy elvigyék őket táncoktatásra.

A gyerekfoglalkozások anyagi háttere kapcsán Czumbil Bernadette elmondta, szinte évről évre változott, hogy milyen forrásokból tudták megvalósítani azokat: volt, amikor pályázat révén, volt, amikor a szülők anyagi segítsége által, máskor a kettő együttesen szükségeltetett. Szintén pályázati segítséggel, a múlt évben sikerült néptáncruhákat készíttetni a gyerekeknek. Azt is megtudtuk, hogy bár a helyi önkormányzat támogatóként is fellépett – többek között a ruhák kivitelezését is finanszírozta –,  az egyesület tevékenységei nem élveznek náluk prioritást, a város román tánccsoportja kapja az anyagi segítség nagyobb részét. Czumbil Bernadette kiemelte, hogy a két tánccsoport között az a nagy különbség, hogy míg a román csoport válogatott fiatalokból áll, gyakran reprezentálja a várost, a magyar csoport sokkal nagyobb számú gyereket foglalkoztat; továbbá utóbbinál nincs „szűrés”, az is csatlakozhat, akinek nincs ritmusérzéke, esetleg mozgáskorlátozott.

Létfontosságú bármilyen közös tevékenység

Az egyesület 2018-ban és 2019-ben hagyományőrző nyári táborokat is szervezett, amelyekben, a népmeséktől a hagyományos mesterségekig, a kultúránk sok szelete figyelmet kapott. Az elmúlt egy év az egyesület számára is bezártságról, lemondott rendezvényekről és elhalasztott programokról szólt, de próbáltak alternatívákat találni. Mivel a járványügyi korlátozások nem tették lehetővé a néptáncoktatást, 2020 nyarán felvették a kapcsolatot a nagykárolyi Reketye Kulturális Egyesülettel, amelynek tagjai évek óta foglalkoznak néptánc- és népihangszer-oktatással, remélve, hogy ők tudnak javasolni valami szükségmegoldást. „Nem akartunk lemondani a közös tevékenységekről. Ha leállunk, a gyerekek elszoknak a közös foglalkozásoktól, illetve a szülőkben is megkopik az igény” – adott hangot aggodalmának az egyesületi vezető.

Az alternatívát a népzeneoktatás jelentette, amit kis csoportokban, a járványügyi szabályokat betartva is le lehetett, le lehet bonyolítani. Hat nyolcfős csoportot indítottak, a gyerekek a furulya és citera közül választhattak. Mivel a járvány miatt a kultúrház nem fogadta őket, a katolikus és református egyház által biztosított termekben zajlott, zajlik a munka. A gyerekek maszkban, távolságot betartva tanulnak zenélni Székely Istvántól és Székely Violától. A Reketye Kulturális Egyesület a hangszereket is biztosította a foglalkozásokhoz – ami főleg „így az elején”, nagyon nagy segítség a tasnádiaknak.

A kaotikus múlt évben néha akadtak nehézségeik, így két hónapig a népzeneoktatás is csak online volt lehetséges. Ám mivel a megyei többnyire zöld vagy sárga besorolású térség volt, februártól a néptáncoktatás is újraindult négy csoportban, órák után. Nulladikosoktól hetedik osztályosokig vesznek részt a táncoktatáson, amit Székely Sára és Székely István tart. „A március 15-ei ünnepi megemlékezés alkalmából sem készülhettünk a megszokott nagyszínpadi változatban. Idén kis online bepillantást nyújtottunk munkánkba a Facebook-oldalunk által. A próbákon készült felvételek tükrözik, hogy kicsit másképp, újra és újra alkalmazkodva a friss rendeletekhez, mégis vagyunk, ünnepeltünk és örültünk egymásnak” – elevenítette fel Czumbil Bernadette.

Felidézte, főleg kezdetben nem minden szülő reagált ugyanúgy a tevékenységeikre: volt, akikben nagy volt az igény az típusú foglalkozásokra, illetve volt, akik már azelőtt is keresték a lehetőségeket, hogy a gyerekeik magyar közösségben legyenek; voltak, akik tudatosan álltak a nevelés ilyen jellegű formájához, de voltak olyanok is, akik kissé nyűgnek érezték, hogy „kell” vinni a gyereket, hogy akadnak pluszköltségek.

Igényt teremtett a „légüres tér”

A gyerekek viszonyulása kapcsán Czumbil Bernadette kiemelte, hogy minél többen vannak a tevékenységeken, annál inkább motiválják egymást, nagyon örülnek a közösségnek, a társaságnak: „A gyerekeknek sokszor egymástól is több kedvet kapnak, egymás kedvéért is szívesen vesznek részt a foglalkozásokon. Minél többen vannak, annál jobb a hangulat – közösen vesznek részt, közösen alkotnak.” Az egyesület tagjai optimisták, de hétről hétre lesik a „számokat”, izgulnak, hogy milyen besorolást kap a város. Ha Tasnád bevörösödik, a néptáncoktatást újra fel kell majd függeszteni, de a kiscsoportos zeneoktatás abban az esetben is zajlik majd tovább. Czumbil Bernadette szerint most hiány van a gyerekeket, fiatalokat célzó foglalkozásokból, az értékes időtöltésből, így most a szülők és a gyerekek egyaránt lelkesek, örömmel járnak a programjaikra. „Ez a légüres tér, az hogy nincsenek kulturális rendezvények, tevékenységek, igényt teremtett” – fogalmazott.

Czumbil Bernadette szerint a munkájukban, az egyesület tevékenységében nem a mennyiség a lényeg, nem az, hogy hány népdalt vagy néptáncot tanul meg a gyerek, a fiatal. Hosszú távú céljaik vannak, remélik, hogy a gyerekek, akik náluk, velük szocializálódnak megőriznek, és bárhova is mennek magukkal visznek valamit a megtapasztalt közösségi élményből, a magyarságunk iránti tiszteletből, szeretetből, a hagyományos értékeinkből, vagy egyszerűen bárhol is legyenek keresik majd a magyar társaságot.