Emberi mivoltunk elé tükröt tartó Rinocéroszok és Don Juanok a MaFeszten

MaFeszt: a szentgyörgy és gyergyói társulat nagyszerű koprodukciója

Nem hiányozhattak a MaFesztről a Bocsárdi László által rendezett előadások sem. Többek közt a szatmári társulat Sopró – Suttogás a sötétben című produkcióját láthatták a nézők; az előadás frissen kapott négy UNITER-jelölést. De felvonultatta a szemle az Eugène Ionesco Rinocéroszok című darabjából készült produkciót is: a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház és a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház koprodukcióját szintén Bocsárdi László vitte színre.

Bocsárdi László a több mint 40 éve alakult gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház alapító-rendezője volt, később hosszú ideig irányította a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színházat. Tavaly augusztus végén a két társulat közös produkciójával, a Rinocéroszokkal ünnepelték a Figura 40. születésnapját. Bocsárdi Lászlóval interjút készítettünk a témában, kérdésünkre azt nyilatkozta, hogy rendkívül izgalmasnak találja a Ionesco-darabot, amely a konformizmus és a tömeggé válás iszonyatos képét mutatja föl. „Ugyanakkor

• az individualista ember hazugságairól, tehetetlenségéről is szól,
• ahogy képtelen bekapcsolódni az átlagemberek alkotta közösségbe, a »vidám tömegbe«,
• emiatt felsőbbrendűnek, különbnek gondolja magát:

ezt lehet drámaian is kezelni, de Ionesco szövege groteszkre hangolt és komplex színházi nyelv megtalálására provokál” – fejtette ki a rendező.

korábban írtuk

MaFeszt immár hetedszer: erdélyi társulatok tíznapos seregszemléje Szatmárnémetiben

Visszatér Szatmárnémetibe a MASZÍN (Magyar Színházi Szövetség) vándorfesztiválja, a MaFeszt. A tíznapos, február 28-án kezdődő szemlén bemutatkoznak a MASZÍN tagszínházainak társulatai, prózai, tánc- és bábtagozatai.

A kisváros, ahol a lakók rinocérosszá változnak

A stúdiótérben játszott, rendkívül erőteljes látványvilágú produkció minden tekintetben telitalálat: a rendezőnek sikerült megtalálnia a komplex színházi nyelvet.

A sztori látszólag különös: egy kisváros lakói sorra rinocérosszá változnak, valójában azonban egyfajta allegória az emberi társadalom visszásságairól, a tömeges ideológiai fertőzésről. A mű egyik központi kérdése: miért hajlamos az ember alkalmazkodni a többséghez, még akkor is, ha az erkölcsileg vagy racionálisan elfogadhatatlan?

Kulcsfigurák átváltozásai

Bocsárdi László vállalása, hogy a két székelyföldi társulat koprodukciójaként rendezte meg az abszurd darabot, remek választásnak bizonyult. Az előadásban szereplő művészek alakításai a rendező biztos, célirányos színészvezetésének köszönhetően is „tűpontosak”. Mindenképpen kiemelendő, ahogy Pálffy Tibor megformálja Jeant, a dráma egyik kulcsfiguráját, akinek alakja fontos ellenpontja Bérengernek.

Azonban kiderül – és Pálffy Tibor remekbe szabott alakításának köszönhetően árnyaltan, összetett módon jelenik meg – hogy a racionalitás és a morális szigor mögött nincs valódi belső szilárdság, maga Jean is rinocérosszá változik. Ez az átalakulás fokozatos: a változás azt mutatja, hogy még az a polgár is könnyen behódol a tömegőrületnek, aki korábban a rend és az erkölcs nevében beszélt. Ezért is válik különösen ironikussá, hogy végül a korábban gyengének, vívódónak és valamiképpen jelentéktelennek tűnő

A fiatal, ígéretes színészek közül kifejezetten figyelemre méltó a Daisyt alakító Göllner Boróka, a Botard-t megformáló Pignitzky Gellért, valamit a két kisebb szerepben is feltűnő Pascu Tamara. Az előadás nézője a Bocsárdi-rendezés láttán maradandó színházi élménnyel marad, valamint számos megkerülhetetlen kérdést „piszkál föl” benne a Ionesco-darab:

Bélai Marcel elmondta, nem egy kész szöveg sokadik színpadra vitt változata az előadás, hanem egy olyan alapanyag, amely az épp aktuális helyzetek, igények, benyomások függvényében sokat változott, és ez olykor magukat az alkotókat is meglepte. Az előadás nézője lendületes, egy adott pontról kiinduló és valahová megérkező történetet lát: letisztult, mégis szimbolikus díszlettel, jelmezvilággal is aláhúzott sallangmentes vonalvezetést.