Vitaminszükséglet és vitaminhiány

A vitaminokat közvetett módon fedezték fel. Többről is elmondható, hogy hiányát és az azzal járó tüneteket az emberek korán felismerték, sőt gyógyítani is tudták, még mielőtt magát a vitamint kémiai anyagként azonosították volna. Ilyen hiánybetegség pl. a skorbut, mely évszázadok óta ismert, vérzékenységgel, levertséggel járó kór. Az újkori hajóutakon tüneteit friss citromlével orvosolták anélkül, hogy sejtették volna a betegség okát, a C-vitamin (aszkorbinsav) hiányát. A legtöbb vitamint századunk első évtizedeiben azonosították, és tisztázták az emberi szervezetre gyakorolt hatásaikat is.
Két nagy csoportra oszthatjuk őket, víz- és zsíroldékony vitaminokra. Az előbbiek (az anyagcserében, idegműködésben szerepet játszó B-vitamincsalád, folsav stb.) a vérben és az egyéb testfolyadékokban oldott formában vannak jelen. A vizelettel viszonylag gyorsan kiválasztódnak, ezért napi pótlásuk elengedhetetlen. A zsíroldékonyak (az A, melynek hiánya az ún. szürkületi vakságot okozza, a csontállomány és a fogzománc képződéséhez fontos D, a sejtosztódásban és szaporodásban nélkülözhetetlen E-vitamin stb.) ezzel szemben huzamosabban raktározódnak a zsírszövetekben, a lipoidokban gazdag agyvelőben és a belső szervekben. Hiánytüneteket ezért csak a hosszabb ideig tartó elégtelen bevitelük (pl. éhezés, tartós fogyókúra) okoz.
Talán meghökkentő, de még ma sem tudunk pontos választ adni arra a kérdésre, hogy mennyi vitaminra is van szükségünk. Csak orvosi ajánlások vannak arra vonatkozóan, hogy az életkortól, a testsúlytól és a fizikai állapottól függően mennyi vitamint kell bevinni szervezetünkbe.
Az emberi test vitaminszükségletét számos tényező befolyásolja. Az igény megnő növekedés, fejlődés, terhesség esetén, időskorban, fogyókúra alkalmával. A sportolás – különösen a versenysport –, a tartós, nehéz fizikai és szellemi megterhelés, a fertőző betegségek, valamint az azt követő lábadozás ugyancsak nagyobb mennyiséget igényel. A dohányosok és az alkoholisták szervezetének az egészséges felnőtt számára ajánlott napi értékek két-háromszorosára van szüksége ahhoz, hogy a szenvedélybetegség okozta káros hatásokat valamelyest ellensúlyozza.
Másik kérdés, honnan tudjuk, hogy vitaminhiányunk van, hiszen ma már ez nem jelentkezik olyan markánsan, mint például régen a hajósoknál. Éppen ezért nehéz felismerni, ha valakinek lappangó, úgynevezett látens vitaminhiányra vezethetők vissza a panaszai. Ha ezt a helytelen étkezési szokás váltja ki – aminek sokszor rossz közérzet a következménye –, akkor egy vitaminkészítmény már egy héten belül javulást eredményezhet. A tüneteknek azonban más oka is lehet, pl. vérszegénység vagy egy sor más betegség. Ha azok nem szűnnek a vitaminkúra után, mindenképpen tanácsos orvoshoz fordulni.
Táplálékaink változó mennyiségben tartalmazzák az „éltető elemeket”. A vízoldékony vitaminok hántolatlan gabonaneműekben, friss gyümölcsökben és zöldségfélékben találhatók meg, míg zsíroldékonyakat főként húsok, belsőségek, hal, tejtermékek szolgáltatnak nagyobb mennyiségben.