Vészkijárat az irrealitás felé

A szabadság illúziója

A régmúlt idõkben a rítusok, vallások fontos kellékeként papok, sámánok, gyógyítók használták a drogokat, hogy a „tudás” megszerzéséért elhagyhassák a valóságot, kiszabadulhassanak a realitás béklyóiból, kapcsolatba léphessenek az emberfeletti hatalmakkal. A szer a „varázslathoz” kellett, amikor az élet nagy és titokzatos kérdéseire keresték a választ az erre felkészített beavatottak. Mindig a közösség vagy a szenvedõk érdekében vették igénybe, pontosan meghatározott szabályok szerint, sohasem egyéni érdekbõl. Használata ma a hétköznapok sivárságának elkerülésére degradálódott. Ha az ember szabadságérzete csökken, ha úgy gondolja, hogy lehetõségei beszûkültek, világát börtönnek érzi, csalódik a valóságban, akkor menekülni akar, keresi a vészkijáratot. Ha mindez a mai társadalmi helyzetben zajlik, talán érthetõvé válik a drogfogyasztás rendkívüli terjedése. Míg a depresszió vészkijárat az öngyilkosság, a kábítószer-függõség vészkijárata az irrealitás felé: a közösségtõl, a valóságtól való menekülés.

Ami tiltott, vágyott is

A drog vonzza a kíváncsiakat is, azokat, akik felfedezõutakra vágynak a lélek mélységeibe vagy a transzcendenciába, elvágyódva a hétköznapiságból. Ám a kábulat, a mámor örvénye gyakran elsodorja õket eredeti célkitûzéseiktõl, szinte észrevétlenül lépve át azt a határt, ahonnan már nagyon nehéz, vagy egyenesen lehetetlen a visszatérés. Senkirõl sem lehet megmondani gyermekkorában, hogy kábítószerfüggõ lesz-e vagy sem, mint ahogy olyan személyiségtípust sem sikerült elkülöníteni, mely speciálisan a kábítószer- fogyasztókra jellemzõ.

Léteznek viszont családi és egyéni vonások, melyek kockázati tényezõnek számítanak. Ilyen a szülõ(k) kábítószer- fogyasztása, a csonka család, a fiatal korban elkezdett dohányzás, bizonyos mentális rendellenességek. Sajnálatos, hogy sem a felnõtt lakosság, sem a veszélyeztetett ifjúság nem rendelkezik kellõ információkkal, felvilágosítással a drog kérdését illetõen. A tiltások és ijesztgetések negatív hatása köztudott, hiszen ami tiltott, az egyben vágyott is. Mindenkinek tudnia kellene, hogy milyen kockázatot vállal, ha droggal próbálkozik.

Elvonási tünetek: fájdalmas létezés

A kemény drogok testi függõséget is okoznak, beépülnek az élettani és anyagcsere-folyamatokba, és az „anyag” állandó fogyasztását és fokozódó mennyiséget követelnek. Elhagyásukkor rendkívül heves és fájdalmas, alkalmasint életveszélyes állapotot is elõidézõ elvonási tünetegyüttest hoznak létre. Ilyenkor nemcsak a csontok, izmok, zsigerek, de szinte az egész létezés fájdalmas. A rövid paradicsomi állapot után az összeomlás, a kiszolgáltatottság állapota következik, ahol az anyagért már mindenre képes a függõségben szenvedõ. Kemény drognak számít a morfium, codein, mák tea, metszett mákból nyert ópium, heroin, stb. Az egyéb kábítószerek (az úgynevezett speedek, gyorsítók: amphetamin származékok, extasy, cocain, LSD, stb.) lelki függõséget alakítanak ki. A szerek elhagyása után testi megvonási tünetek nem jelentkeznek, de különféle, néha maradandó lelki elváltozásokat okoznak: depressziót, szorongásos félelemérzést, paranoid reakciókat, nyugtalanságot, ingerlékenységet, dühkitöréseket, alvászavart. A kábítószereknél meg kell említeni az altatókat és nyugtatókat is, amelyeknek orvosi felügyelet és javallat nélküli használata súlyos testi-lelki függõségi állapothoz vezethet.

A „fû” ártalmatlan?

A lágy drogok (pl. a marihuána, a hasis) használata ma nagyon sok vitát vált ki. A marihuána ugyanúgy tiltott kábítószernek minõsül, mint a többi drog, de sok vizsgálat állítja, hogy ártalmatlan. Ugyanakkor vannak, akik, „bevezetõ” drognak tartják, tehát akik kezdetben marihuánát fogyasztanak, azok elõbb-utóbb keményebb drogokra térnek át. A drogfüggõségnek a testi-lelki függõség mellett a másik jellemzõje az úgynevezett kényszeres fogyasztói magatartás, egy sajátos viselkedési forma, ami a kényszerbetegségre emlékeztet. A szenvedélybetegeknek bármilyen cselekvés elõtt „be kell valamit vinniük”, különben mûködésképtelennek érzik magukat.

Feladni a régi kapcsolatokat és reflexeket

A kábítószer-függõség egy idõ után már életformává válik, esetében mást jelent a betegség és a gyógyulás fogalma is. A probléma nem orvosolható ugyan, de a függõségben szenvedõ a sikeres elvonókúrát követõen akár absztinensen is élhet a késõbbiekben, tehát gyógyultnak tekinthetõ. Sokan hiszik azt, hogy az elvonókúra egyenlõ a testi megvonási tünetek megszüntetésével, ami néhányhetes kórházi kezeléssel elérhetõ. Ez bármily nehéz, sajnos, még mindig csak belépõ lehet az elvonókúrához a testi méregtelenítést követõen. Az igazi probléma a lelki megvonási tünetegyüttes túlélése. A sikerhez speciális rehabilitációs körülmények szükségesek, megfelelõ idõtartammal, mely a minimális nyolc hónaptól akár több évig is terjedhet. Környezetének segítenie kell a testi tüneteitõl már megszabadult, de lelki mivoltában nagyon sérülékeny egyént. A rehabilitáció során új környezetben, speciálisan felkészült segítõkkel kell feladni a régi kapcsolatokat és reflexeket, hogy új életszemlélet alakulhasson ki, valami betölthesse a drog helyét.

Forrás: www.vital.hu