Tél eleji munkálatok a kertben

Ősz végén már készülni kell a közeledő komoly télre, és megvédeni a téli időjárástól azokat a növényeket, amelyeknek árthatnak az erős fagyok. A kertészkedés egyik szépsége, hogy olyan növények is díszíthetik kertünket, amelyek más vidékekről származnak, és segítségünk nélkül nem élnének meg vidékünkön. A fagyot egyáltalán nem tűrő növényeket már ősz elején védettebb helyre kell vinni, ahol megfelelően kitelelhetnek, a szabadban telelő, de hidegérzékeny fajtákat elér ősz végén, tél elején előkészíteni a telelésre. A közeledő évszak során nemcsak a hideg teszi próbára a növényeket, hanem az erősebb, tartósabb szelek, az ágakra, rügyekre fagyott ónos eső és a növényekre nehezedő hó.

Állítsunk szélvédő palánkot

A díszcserjéket, méretesebb bokrokat meg kell takarítani a száraz ágaktól, az elhalt részektől. A gyengébb hajtású vagy eleve olyan alakú bokrokat, amelyeknek könnyen árthat a hó, össze kell kötözni, nagyobb havazások után letakarítani a rájuk nehezedő csapadékot. A fiatalabb növények mellé pedig szélvédő palánkot kell állítani, amely az uralkodó hideg légáramlatoktól védi meg a növényt. A futórózsákat ritka esetben le kell fektetni a fal vagy állvány mellé. Ha helyükön maradnak, akkor egy könnyítő metszésnek kell alávetni, hogy télen a szél ne mozgassa meg nagyon a növényt, a kikötözését megerősíteni, és ha szükséges, néhány méretesebb fenyőággal védeni kell a növényt.

Az alacsony növésű cserjéket, földfelszínközeli gyökércsomót növelő lágyszárú növényeket is védeni kell. Rózsatövek körül még ősszel fel kell húzogatni a földet, hogy így védjük a rügyeket. Ha erős télre számítunk, rakjunk fenyőágakból, kukoricaszárból vagy más hasonló anyagból kis védősátrat köréjük. Szalmát, száraz falevelet, műanyag fóliát vagy műanyag edényt ne használjunk, az előbbiek eláznak és visszatartják a nedvességet, az utóbbiak nedves levegőt zárnak a növény köré.

„Becsomagolni” a növényeket

Használhatunk a növények becsomagolására hullámkartont és lélegző fóliát. Mindkettő elegendő védelmet nyújt, de szellőzik is. A szalma és falevél jó szolgálatot tehet az eperültetvényben és virágágyásban, ahol az évelő növények földfelszín­közeli rügyeit fogja védeni, főleg a hó nélküli, de hideg időszakban. Jót tesz a tő körüli föld- vagy jól kiérett levélfölddel való takarás az évelő fűszernövényeknek is, mint a lestyán, tárkony, vagy az olyan zöldségeknek, mint a rebarbara és spárga. A virágágyásokat nem is kell ősszel teljesen megtisztítani a növénymaradványoktól.

Számos évelő vagy egyéves növény szára az ágyáson hagyva védeni fogja akár a saját, akár a többi növény talaj menti rügyeit, gyökértörzsét. A fák, cserjék hajtásaira fagyott ónos esőtől nem lehet előre megvédeni a növényt, viszont ha tartósan ilyen alakul ki, akkor menjünk ki a kertbe, és mozgatással, enyhe veregetéssel lazítsuk fel a kialakult jégpáncélt, mert az alatta leszorított rügyek levegő hiánya miatt elpusztulhatnak. Sokszor ezek az egyszerű, néhány elszáradt növényből összerakott sátrak csak alig pár fokkal tartják melegebben a növény közvetlen közelében lévő levegőt, vagy csupán a hideg légmozgástól védik meg, de ez éppen elég ahhoz, hogy a „becsomagolt” növény sokkal jobb állapotban érje meg a tavaszt, több rügye élje túl a telet, és korábban vagy erőteljesebben induljon neki a következő fejlődési ciklusnak.