Taposómalom és munkamánia

Felgyorsult ütem

A hetvenes évek Angliájában látott napvilágot első ízben munkafüggőségről, illetve a vele járó tünetegyüttesről szóló tanulmány. Az írás a „szakadatlan munkavégzés kényszeres, kontrollálhatatlan vágyaként” jellemezte a betegséget. A szerző, W.E. Oates nagy fába vágta a fejszéjét, hiszen olyan témát bolygatott meg, mellyel kapcsolatosan a társadalom általában pozitívan nyilatkozik, amelyet a köztudat elismerésre méltónak és szükségesnek tart. A téma aktualitását az adta, hogy egyre több ember életében vált központi jelentőségűvé a munka. A szerző maga is – 1971-ben megjelent személyes hangvételű könyvében – Egy munkaalkoholista vallomásai – munkafüggőként határozta meg magát,

A jelenség/betegség megjelenésének hátterében gazdasági, társadalmi, munkaerő-piaci tényezőket sejthetünk, melyeket a személyiséghez köthető jegyek felerősíthetnek. A probléma gyökere a 20. század eleji iparosodásra, városiasodásra vezethető vissza, ugyanis ekkor alakult át meghatározóan a napi munkavégzés ritmusa.

Kiürült karrierek

A foglalkoztatás szerkezete megváltozott, és ezzel párhuzamosan egyre csökken a megszerzett tudás elavulási ideje. A munkavégző nagyon könynyen az információszerzés béklyói között találhatja magát: ez pedig állandó, kielégíthetetlen tanulási kényszerhez hasonlítható. Ma a munkavégző igen korán belekerül ebbe a körforgásba: a munkafüggőséggel foglalkozó első tanulmányok szerint még a 40-es 50-es éveiben járó munkavállalók csoportja a leginkább érintett kategória, mára már a huszonéves alkalmazottak is veszélyeztetettnek számítanak. A munkavállaló/vállalkozó igen korán eléri a szakmai, pénzügyi tekintetben karierrje csúcsát. A modern társadalomban a karrier szó kiüresedett, ugyanis már szinte csak a társadalmi ranglétrán való előrehaladást jelenti. A társadalom nem tekinti karriernek az adott szakmában való elmélyedést, és ezzel is erősíti a gyorsan elérhető siker modelljét. Ilyen értelemben a siker fogalma relativizálódott, hiszen „csak percekre szól”. A korán elért siker fenntartása érdekében a munkavállaló minden energiáját felemészti, taposómalomba kerül, és viselkedése egyre sematikusabbá válik: lényegében a saját maga által kivívott társadalmi, gazdasági szerepének lesz esetleges áldozata.

A gazdasági jólét: ördögi kör

Egy másik társadalmi veszélyforrás az erőteljesen növekvő anyagi jóléttel áll összefüggésben, amely jó táptalaja a munkafüggőségnek. A munkafüggő életét az a sajátos ideológia uralja, hogy „meg kell élnem, el kell tartanom a családomat” és teszi mindezt saját testi-lelki jólléte ellenében. Mintegy beleragad a családfenntartói szerepkörbe: például gyermekei már felnőttek, nem igényelnek kiemelt anyagi támogatást, felesége is munkát vállalt, törlesztette esetleges adósságait, ő viszont kényszeresen ragaszkodik az évtizedeken keresztül megszokott viselkedési mintához.

A pszichológiai szakirodalom a munkafüggő személyiség alapvonásának a perfekcionizmust tartja: az egyén tökéletességre törekszik, valamint újabb és újabb készségek elsajátítására.

Nemcsak menedzserbetegség

A munkafüggőséget menedzserbetegségnek is nevezik, de munkamániás lehet a szomszédban lakó háziaszszony, a csúcsvezető, az egyéni vállalkozó vagy a középosztálybeli munkavállaló is. A munkafüggő inkább külső irányításra vágyik, mint a domináns főnök szerepére. Az érintettek jellemzően középvezetői munkaköröket töltenek be, ugyanis a fentről és lentről érkező megerősítést is fontosnak tekintik. A munkafüggő jelző egyértelműen vonatkoztatható a folyton rohanó, igyekvő, az elfoglaltság jegyeit mutató viselkedési mintára. Akár köztiszteletben álló felsővezetőről van szó, akár háziasszonyról, – a munkamánia súlyos károkat okoz az egyénnek és családjának, így a betegség minél előbbi felismerése, kezelése a munkafüggőség minden stádiumában indokolt és szükséges.

Az ellenszer: egészséges önbecsülés

A munkafüggőség leghatékonyabb és legolcsóbb gyógymódja természetesen a betegség megelőzése. A megelőzés elsődleges színtere a család: a szülők modellként szolgálnak gyermekeik számára, viselkedésmintáikat a kisgyermek szinte kritikátlanul veszi át, értékrendjét a szülők értékrendje szerint alakítja. A szenvedélybetegségek megelőzésében elsődleges tényező a nyugodt családi légkör biztosítása, amelyben a családtagok odafigyelnek egymásra, meghallgatják egymást, ahol a problémák kimondhatók, a konfliktusok pedig megoldhatók, megbeszélhetők. A gyermeknek szüksége van arra, hogy érezze: a szülei őt önmagáért szeretik és mellette állnak bármilyen helyzetben. Persze ez nem jelenti azt, hogy bármikor bármit megtehet, fejlődése során meg kell tapasztalnia, hogy tetteinek a következményeiért neki magának kell a felelősséget vállalnia. Ily módon a gyermek egészséges önbecsülésre tesz szert, ez pedig lelki erőforrásává válik a kamaszkorban, amely kritikus periódusnak tekinthető a szenvedélybetegségek kialakulása szempontjából.

Rápolti Kinga
A szerző gyakorló pszichoterapeuta

A munkafüggőség stádiumai

A korai stádiumban a munkavégző egyre több feladatot vállal, gondolatai a feladatai, munkája körül forognak. Rendszeresen túlórázik, és ha történetesen otthon van, akkor is dolgozik. Szabadnapot, szabadságot nem vesz ki, pihenésre nem szán időt.

A középső stádiumban a személy magánéleti kapcsolatainak sérülése a jellemző. Bár mutathat törekvéseket ezek helyreállítására, próbálkozásai rendszerint kudarcba fulladnak. Fizikuma romlásnak indul, egyre kimerültebb lesz, ezzel párhuzamosan megjelennek a szellemi leépülés nyilvánvaló jegyei (emlékezetkihagyás, memóriazavar).

Utolsó stádiumban az egyén állapota testi-lelki szempontból egyaránt súlyosbodik, és előbb-utóbb képtelen lesz dolgozni.

Néhány különbség a keményen dolgozók és a munkafüggők között

Keményen dolgozó                                     Munkafüggő

Számára a munka elvégzendő feladat    A munka biztonságot jelent, elkerüli vele a bizonytalanságot, a váratlan helyzeteket vagy érzéseket

Tudja, hogy mikor mondjon nemet egy munkafeladatra annak érdekében, hogy a családjával lehessen, vagy hogy legyen elegendő szabadideje                                A munka életének minden területén eluralkodik, a munka dönt helyette, teljesen elvonja a családjától, barátaitól, hobbijától

A munka olyan számára, mint a többitevékenység   A munka ajzószerként hat rá, adrenalint termelő tevékenységet jelent számára

Határt szab a munkának, nem viszi haza a feladatokat a fejében    Nem tud nem dolgozni, lélekben akkor is dolgozik, ha mást csinál

Mint minden viselkedési addikciót, a munkafüggőséget is a túlzás jellemzi, ez a munkafüggők és a keményen dolgozók megkülönböztetésének egyik fő kritériuma.