Szerelem élethossziglan

Kéz a kézben

Elekes Júlia és Elekes Ödön ötven éve esküdött örök hűséget egymásnak. Julcsi néninek segíteni kell, ám Ödi bácsi nem hagyja magát: fiatalosan vág neki a lépcsőfokoknak. Egymást kínálják a székkel, végül mindketten leülnek, és várják a kérdéseket. Szívesen mesélnek, emlékeiket megosztják azzal, akit érdekel egy hosszú házasság titka. „Mindig egymás kedvében próbáltunk járni. Ha Julcsi ideges volt, megpróbáltam kitalálni az okát, és megbeszélni azt vele. De ő is ugyanezt tette, ha rossz kedvem volt, vagy bántott valami” – mesél a nyugalmazott gazdamérnök, aki úgy emlékszik vissza fiatal tanítónő feleségére, mint a legszebb lányra a városban. „Megláttam, és többé nem tudtam levenni a szemem róla. Mentem utána, követtem, ameddig csak tudtam. A rokonaim is észrevették, hogy nagyon tetszik nekem ez a lány, biztattak, ismerkedjek meg vele, vegyem el feleségül” – idézi a kezdetet Ödi bácsi. „A tanítóképző elvégzése után boldog voltam, hogy dolgozhattam. Szerettem a munkámat, a gyerekeket, nemcsak a leckékre tanítottam őket, hanem verset írtam, színdarabot rendeztem, iskolai ünnepségeket szerveztem. Én is felfigyeltem a fiatalemberre, tetszett a fess alakja, okos tekintete, vonzó stílusa” – nosztalgiázik Julcsi néni. A két öreg egymás kezét fogva meséli a múltat, szerelmük történetét. A szerelem pedig nem szűnt meg az évek múlásával. Ezt bizonyítja Ödi bácsi mozdulata is, ahogy lovagiasan nyújtja karját nejének. Julcsi néni pedig férje ruházatán igazít sok évtizedes gyakorlattal: kiegyenesíti a nyakkendőjét, lesimítja a kabátját.

Mi is a szerelem?

Valóban létezik szerelem fél évszázadon át? Albert Ildikó csíkszeredai pszichológus szerint azt kellene előbb tisztázni, hogy mi is a szerelem. A kezdeti lángolás ugyanis nem tart 40–50 évig. De ha szerelemnek nevezzük azt az erős szeretetet is, amiben benne van a másik féltése, aggodalom, amely csak iránta létezik – akkor ilyen a hosszan tartó szerelem. „Értelmezés kérdése, hogy mi a szerelem és szeretet közti különbség. Egy biztos: ami két ember között ilyen hosszú időn át működik, az csakis valami különleges, rendkívüli lehet” – fogalmaz a pszichológus. A szakember szerint az elmélet, miszerint az ellentétek vonzzák egymást, csak a szerelem első pillanataiban igaz, hosszú távon nem működik. A hosszú házasságra azok a legesélyesebbek, akik azonos környezetből jönnek, ugyanazzal a kulturális, társadalmi háttérrel. Ez bizonyos értelemben azt is jelenti, hogy hasonlítanak egymásra. „A hasonló értékek, elvárások, igen gyakran a hasonló anyagi körülmények vagy az anyagiakhoz való viszonyulás is meghatározó lehet” – véli a pszichológus. Gyakran megtörténik azonban, hogy a kapcsolat kezdetén a felek nem hasonlítanak egymásra, de az idő múlásával, ha mindketten akarják, hasonlíthatnak.

Miért maradnak együtt a házasok? Erre a komplex kérdésre nincs egyértelmű válasz. Tény, hogy a hosszú házasság sok lemondással, alkalmazkodással, kompromisszummal jár. „Mindig kettőn áll a vásár, mindkettejüknek tenni kell azért, hogy hosszú évtizedekig kibírják egymás mellett. Ez lehet viszonyulás kérdése is, de gyakran a lelkük mélyén érzik, hogy csak egymással tudnak élni, még akkor is, ha látszólag nézeteltérések tarkítják a kapcsolatukat. A hiedelemmel ellentétben nagyon gyakran épp azok maradnak együtt, akik sokat veszekednek” – magyarázza a szakember.

Régi és új érzés

A szakember szerint a hűség, az, hogy minden áron megmaradjunk és kitartsunk a párunk mellett, elhatározás kérdése is. Ugyanis minden ember életében – így a házasságban is – ott a veszély: a kezdeti lángolás elmúltával jöhet egy harmadik személy, akinek a feltűnése valami mást ígér, talán többet, változatosabbat az eddiginél, a megszokottnál. Dönteni kell ilyenkor, hogy belemegyünk az új kapcsolatba, amely rövid ideig új érzéseket jelent, vagy lemondunk róla, és maradunk a régi életünkkel és a párunkkal.

Manapság a társadalomban két egymással ellentétes tendencia észlelhető. Egyrészt a rosszul értelmezett felzárkózás a Nyugathoz, laza párkapcsolatok felelősségvállalás nélkül: nem kell család, nem kell hosszú kapcsolat, nem ezek a fontosak. A másik „irányzat” visszatérést jelent a hagyományos szerepekhez: családot, közös felelősség-vállalást egymásért, a gyerekekért. Ezek a tendenciák hosszú idő óta egymás mellett léteznek. „Nem tudom, hogy a házasság vagy a jó párkapcsolat a fontos. Tény, hogy nem találtak ki jobbat a házasságnál vagy a családnál. Szükségünk van majdnem mindanynyiunknak erre, hiszen megfigyelhetjük, hogy ha valaki elválik, utána újra családot alapít” – vonja le a végkövetkeztetést Albert Ildikó pszichológus.