Örökmozgó indigógyerekek

Unalmas iskola, érdektelen pedagógusok

Fülöp Emese marosvásárhelyitermészetgyógyász először családjaés barátai körében találkozott azindigógyerekek esetével, majd felidézte sajátiskolásélményeit, az unalmas órákat,az érdektelen tanárokat, és rájött:a problémához rosszul közelít a többség.„Az indigógyerekekre az érzéken túliérzékelés jellemző, gyorsabban felfogjákaz őket érő hatásokat” – meséli atermészetgyógyász. Ezeket a gyerekeket szoktákhiperaktívnak nevezni. Azt mondják róluk, hogysoha nem ülnek egy helyben, mindig mozognak, belekotyognak aleckébe. Ezenkívül legtöbbjük balkezes,illetve mindkét kezét egyformán hatékonyanképes használni.
Az amerikai kutatókstatisztikája szerint sokkal fejlettebb a művésziérzékük, ugyanakkor a matematikában isjeleskednek. Ez a különlegességük onnan ered,hogy mindkét agyféltekéjüket egyformántudják használni. Ha valamit nem tudnak logikai útonmegoldani, azonnal segítségül hívjákaz intuíciójukat. Mire a tanár elmondaná,amit akar, gyors felfogóképességüknekköszönhetően előbb megértik azt, így hamarel is unják a hagyományos tanórákat.„Ezeket a gyerekeket olyannak kell elfogadnunk, amilyenek. Nemszabad „problémásnak” minősíteni őket vagybeskatulyázni egy már meglevő modellbe” –magyarázza a szakember, aki a pedagógusra hárulófelelősségre is figyelmeztet.

Változtatni kell a hagyományos módszereken

Annak a pedagógusnak, akifelismeri, hogy nemcsak „jó” gyerekekkel kellfoglalkoznia, hanem vannak a tanítványai közt ahagyományos értelemben vett átlagtóleltérő, „más” tanulók is, változtatniakell eddigi, jól bevált tanításimódszerein. Ezen próbál segíteni FülöpEmese, aki a Maros Megyei Tanfelügyelőség ésPedagógusok Háza támogatásávalvezeti az indigógyerekek tanításánaktémájában a pedagógusok számáraszervezett tanfolyamot. A képzés a harmadik évfolyamnáltart, az érdeklődők havonta egy alkalommal hallgatnakelőadást arról, hogy milyen módszerekkelsegíthetik a gyerekeket. A tanfolyam célja, hogy apedagógusok az indigógyerekek adottságaitfejlesztve hozzájáruljanak ahhoz, hogy a különlegesképességűek minél jobb eredménytérhessenek el az iskolában. A 25 tagú csoportoktöbbsége tanítókból áll, atanárok eddig nem vettek részt a képzésen.„Úgy látom, hogy a kisgyerekekkel foglalkozótanítónők sokkal nyitottabbak, jobban érdekliőket a tanítvány személye, egyénisége”– állítja Fülöp Emese. A természetgyógyászabban látja a speciális gyerekek nevelésénekproblémáját, hogy a hagyományos,tekintélyelvű módszereket nem mindenkinek könnyűújakra cserélni: olyanokra, ahol a tudás, azemberi érzékenység, az empátia részesülelőnyben.

Minden emberi baj alapja a félelem

Pál Irénke gyakorlótanítónő már elvégezte a tanfolyamot.Azt állítja, hogy azóta másképpkezeli a problémákat, nemcsak a tanítványaiét,de a saját gondjait is. „Ez a tanfolyam elsősorban atanítók személyiségén javít,az ő hozzájárulásukkal pedig a gyereknek jobblesz az iskolában, majd később az életben” –magyarázza a tanítónő, aki elsősorban aproblémamegoldó képességet, valamint azegyéni nehézségek differenciáltkezelésének, a stresszel való bánásmódnak,a félelmek legyőzésének a módszereitsajátította el. Úgy véli, hogy aki nemtudja kezelni a nehézségeket egyre inkábbfelgyorsuló világunkban, annak az életdzsungelszerűnek tűnik. „Tedd le a hátadról azt aterhet, amit hordozol. Teremtsd meg a belső nyugalmadat, bízzálönmagadban, képességeidben, ne csak hidd mindezt,de tudd is” – fogalmaz Pál Irénke.
Azok az indigógyerekek, akikneksem a család, sem az iskola nem segít akibontakozásban, könnyen tévútra juthatnak– figyelmeztet Fülöp Emese. Ezek a gyerekek koránelkezdenek cigarettázni, alkoholt fogyasztani éskábítószerezni. Bandákba verődnek, aholelfogadják őket olyannak, amilyenek. Nem találjáka helyüket, nem képesek koncentrálni,nonkonformisták, megkérdőjelezik az örökigazságokat – holott csupán arról van szó,hogy nem köti le őket az a felnőtt, aki tekintélytpróbál parancsolni maga körül, de nem tekintiőket egyenrangú partnernek. Tulajdonképpen önzetlenszeretetre van szükségük ahhoz, hogykibontakozzanak, kölcsönös bizalomra, őszinteségre– vallja a tanítónő, aki negyedikes tanítványaiközött sikeresen gyakorolja az emberi empátiátés szeretetet. Pál Irénke szükségesetén segítséget nyújt korábbidiákjainak is a vizsgák vagy másmegpróbáltatások okozta félelmek ésa stressz legyőzésében. „A problémákatnem lehet kikerülni, meg kell oldani őket – ellenkezőesetben továbbgyűrűznek, felgyűlnek, még nagyobbakkáválnak. A nagy nehézségek közepette arrakell figyelni, hogy mi az, ami hasznunkra válik, amibőltanulhatunk” – fogalmazott a tanítónő, aki márévek óta gyakorolja az indigógyerekekkel valókommunikációt. Tapasztalata szerint észre kellvenni ezeket a gyerekeket, fokozottan figyelni kell rájuk, ésszemélyreszabott módszerekkel foglalkozni velük.