Interaktív drogtárlat

Érdeklődnek a fiatalok

Marosvásárhelyen először2003-ban szerveztek olyan kiállítást, amelynekcélja az volt, hogy elriassza a fiatalokat adrogfogyasztástól, körüljárja aproblémát, és keltse fel a társadalomérdeklődését a téma iránt. Anapokban újabb nem hagyományos kiállításnyílt a Harmónia Egyesület szervezésében,a Pedagógusok Háza, a megyei tanfelügyelőségés a drogmegelőzési központ közreműködésével,a magyar szociális és munkaügyi minisztériumtámogatásával. A kiállításnaka marosvásárhelyi építészetiszakközépiskola ad helyet, az étkezde fölöttielőadóteremben berendezett tárlatra a 14 évenfelüli érdeklődőket várják. A szervezők1500 diák látogatására számítanak,de a tanárokat, szülőket is szívesen látják.
Hay Éva magyarországiszakember, a kiállítás ötletgazdájaés támogatója nemcsak Erdélyben, hanemMagyarországon, a Vajdaságban és Felvidékenis szervezett hasonló rendezvényeket. Tapasztalataszerint a tárlat iránt nyitottak a fiatalok, nemcsakszívesen nézik végig, de továbbiviszonyulásukat, magatartásukat is meghatározzaa több kérdést felvető kiállítás.„A drogfogyasztás okait keressük, illetve a kábítószerhatásait mutatjuk be: azt, hogy mit jelent szenvedélybetegneklenni, és hogyan lehet ebbe az állapotba jutni” –mondta Hay Éva.
Dégi Csaba egyetemi tanárúgy véli, a drogprevenciót akkor értjükmeg, amikor személyesen közelítünk akérdéshez. Rá kell éreznünk arra,hogy velünk, illetve családtagjainkkal, barátainkkal,ismerőseinkkel is megtörténhet, hogy drogfogyasztóváválnak. Sokkal jobb gyógyszerek nélküli,egészséges, tiszta, kábítószermenteséletet élni, mozogni, sportolni, örülni azélet örömeinek. A kiállítás aztcélozza, hogy lehetőleg ne történjék meg adroggal való találkozás, vagy ha mégis,akkor minél későbbi életkorban.

Látogatás korcsoportok szerint

Az érdeklődőket legtöbb15 fős csoportokban pszichológusok, a HarmóniaEgyesület tagjai vezetik végig a kiállításon,korcsoportok szerint: diákokat, tanárokat, szülőket.A megtekintés másfél-két órátvesz igénybe, a résztvevőkkel pszichológusbeszélget, kérdez, vagy válaszol a kérdésekreegy-egy élethelyzet kapcsán.
A kiállítás többszobán vezet keresztül, bemutatja a kábítószerezésútját, különböző fokozatait. Az elsőszobában családias nappalit rendeztek be fotelekkel,televízióval, a kisasztalon két naplóval.A naplókat két fiatal vezette, akik egyazon évben,hasonló körülmények közészülettek. Megegyező adottságaik és lehetőségeikellenére az egyikből világhírű sportolólett, a másik a kábítószer rabjávávált. A sportoló Kovács István, azaz Kokóökölvívó. A tévében egy békéscsaládi ebéd képei peregnek, közbenfiatalok a háttérben arról mesélnek,hogyan alakult az életük, és mikor próbáltákki a drogot. A látogatók ebben a szobában töltika legtöbb időt, hiszen sok a beszélni- éskérdeznivaló.
A második szobába lépvemeginog a láb, a tartás elbizonytalanodik, az arasznyivastag szivacson nehéz a járás. Sötétség,félhomály, erős színű falfirkákdíszítik a kör alakú helyiséget. Alátogatók közül egyesek talánmenekülni szeretnének innen, minél előbb kijutnia fényre, a biztos talajra. Mások viszont úgyvélik, kellemes az ottlét. A félhomályáldásos is lehet, a bizonytalan járásérdekes, a színes falfirka szórakoztató.Következik az utca, a téglafalakra festett ablakok, aholaz emberek elfordulnak egymástól, nem akarnak tudni anehézségekről. A sötét ésbarátságtalan helyről üvegpadlójúszobába vezet az út. A falon láthatóképek és tárgyak egy fiú életétmutatják be a születésétől a haláláig:a kedves kisgyerek, a zongorázó kisiskolás, asportoló, gitározó kamasz, sportcipők,hangszerek, ruhák, könyvek, fényképek. Akábítószeres fiú és az édesanyaközötti párbeszédbe hallgathat bele alátogató CD-lejátszó segítségével.Az üvegpadló alatt egy jól induló élettöredékei: összezúzott gitár, eldobottsportfelszerelés, összetépett fényképek,kibelezett rádió.
De milyen is az, amikor valakikipróbálja a szert? A sötét folyosónóriási kaleidoszkóp. A DVD-lejátszóindul: a filmből megtudhatjuk, milyen érzés a hasis, amarihuána, az LSD vagy más drog hatása alattlenni. Az utolsó szobában feketék a falak,fekete a padló, és fekete a mennyezet. A falakon számokés térképek ábrázolják,hogy a 16 éves korúak körében mennyireelterjedt a drog használata. „Romániában mégnem túl vészes a helyzet, de ez nem jogosít felarra, hogy ne törődjünk a problémával” –figyelmeztet a pszichológus.
Nehéz az utolsó„szobából” visszafordulni: a statisztika szerint adrog rabjainak csupán egy százaléka képeserre. A látogatók ugyanazon az útvonalon térnekvissza, amelyen végigjöttek. Nem véletlenül,hiszen ezt az utat kell megtennie visszafele is annak, aki szabadulniakar a drogtól.

Mindenki problémájává válhat a drog

A kiállítástlátogató diákok különbözőképpenviszonyultak a látottakhoz, abban viszont majdnem mindenlátogató megegyezett, hogy a kábítószer-fogyasztástönkreteheti nemcsak az egyén életét, de acsaládét is. Az érettségi előtt állóCsongor csak azért jött el, mert az osztályátmeghívták, valamennyien részt vettek, nemmaradhatott ki ő sem. „Nem nagyon érdekelt az egész,gondoltam, gyorsan átnézem, aztán megyek haza.Azt hittem, ez is meggyőzni akaró felnőttbeszéd leszarról, hogy miért ne próbáljuk ki adrogot. A látottak elgondolkoztattak. Eddig sem akartamkipróbálni, ezután még annyira sem” –vallotta be a 18 éves fiú. „Lehet, hogy lesznekolyanok, akik ezek után csupán kíváncsiságbólfogják kipróbálni a drogot?” – fogalmazódottmeg a kérdés, amire csoporttársaitól jötta negatív válasz: nem! Adorjáni Csilla ésVeress Andrea, a Sapientia egyetem szociál-pedagógiaszakos hallgatói döbbenetesnek nevezték akiállítást. „El sem tudom képzelni,hogy a barátaim közül valaki kipróbáljaa drogot” – vélte Csilla. Elmondta, szerencsére aző családjában és baráti körébenfel sem merülhet a kábítószerezéslehetősége. Andrea megállapította, hogy amígnem jut tudomásunkra, nehéz elképzelnicsaládtagjainkról vagy barátainkról, hogya droghoz folyamodnak.
A fiatalok megegyeztek abban, hogy abarátokon, esetleg egy-két fiatal tanáron kívülnincs akivel megbeszélni a hasonló problémákat.„A szüleink nem értenek ehhez, ők teljesen máskörülmények között nevelkedtek” –hangzik el. Ha mégis bajba kerülne valaki, kihezfordulhat? Erre a válaszra kevesen mondták azt, hogy acsaládhoz, a szülőkhöz – a többség abaráti társaságot nevezte meg. „Akábítószerezésre vagy annak kipróbálásárais a barátok vesznek rá. Erről nem beszélünksem otthon, sem az iskolában. A felnőttek elzárkóznaka témától: egyszer megpróbáljukszóba hozni előttük, aztán már nem, ígyinkább a korunkbeliekkel beszélgetünk” –vallották a fiatalok.