Hidegben is a szabadban

A téli hónapok alacsony hőmérséklete nem lehet hivatkozási alap ahhoz, hogy kevesebbet legyünk a friss levegőn. Annál nagyobb szükség van erre, mert a kevesebb zöldséget, gyümölcsöt, napfényt kapó szervezet könnyen legyengül. Elsősorban az immunrendszert fenyegeti a legyengülés veszélye, de ugyanolyan ismerős jelenség a tavaszi fáradtság – ez azonban kis figyelemmel kivédhető.
Februárban is rendszeresen vigyük gyermekeinket sétálni a szabadba. Nem könnyű rávenni magunkat a hétvégéken, hogy elhagyva a kellemesen meleg otthont, négy-öt órás kirándulást kockáztassunk meg. De ha engedünk a fűtött lakás csábításának, akkor a baktériumokkal, vírusokkal szemben lesz nehezebb dolgunk. Ha a gyerekek jól felöltöznek, sokat mozognak, és rendszeresen hozzászoknak a hideghez, akkor nem is fázhatnak meg olyan könnyen. Minden tévhit ellenére sokkal inkább fenyegeti a téli meghűlés azokat a gyerekeket, akiket nagyrészt szobalevegőn „tartanak”. Sokkal fáradékonyabb lesz az a gyerek, akit a latyakra, a lucskos időjárásra hivatkozva nem engednek ki, hogy a szabadban levezethesse az energiáját. Ennek más következményei is lesznek: a gyereknek fáj a feje, rosszul alszik. Nem beszélve arról, hogy két-három hónapon át nehéz feladat érdekes szobaprogramokról gondoskodni, hacsak nem bízzák a szülők ezt a kérdést nagyvonalú nemtörődömséggel a televízióra. És amikor mindenképpen a négy fal között kell maradni, akkor is elég, ha maximum húsz fok van a szobában (a hálószobában még kevesebb is lehet), ez az elv a pénztárcát is kíméli. Természetesen a rendszeres szellőztetésre ugyanolyan szükség van, mint a melegebb időszakokban. Ezt pedig nem könnyű télen megoldani, főleg a nagyvárosok forgalmasabb csomópontjai mellett lakóknak.
Kevés izgalmasabb téli program van a hóban való játszadozásnál. Hagyjuk a kicsiket, hadd feledkezzenek bele a változatos téli játékokba, a hógolyózásba, a hóemberkészítésbe. A gyerekeket nem a sok ruha, hanem a jól megválasztott, vízhatlan, tartós anyagból készült, a mozgást nem akadályozó öltözet – leginkább a kezeslábas – védi a megfázástól. A vízhatlan ruhákat nem kell naponta mosni, akkor sem, ha besározódnak: elég ha megszárítjuk, és másnap kikeféljük belőlük a sarat – másként legalább három-négy rend téli öltözetre lenne szükségük a kicsiknek. Ha kényelmetlenül érzi magát a három-négy pulóver alatt, akkor ahhoz se lesz kedve, hogy mozogjon, így pedig egészen biztosan meg fog hűlni. Ám egy kis köhögéstől ne ijedjünk meg azonnal: ennek segítségével szabadulnak meg a kicsik a lerakódott káros váladékoktól.
Ha a gyerek beteg, de betegsége nem köti az ágyhoz, és nincs láza, akkor feltétlenül kérjük ki az orvos tanácsát, hogy mennyit levegőztethetjük ebben az állapotban, mert a napi séta elmaradása sokszor hátráltathatja a gyógyulást.

Óvodáskorban kell megszerettetni a mozgást
A gyerekek 4–5 éves korukra már elég érettek és energikusak egy kis testedzéshez. Azért is érdemes ilyen korban elkezdeni hozzászoktatni őket a testmozgáshoz, hogy később ne essen nehezükre, hanem természetes szükségletük legyen a mozgás. Az sem elhanyagolható, hogy mindeközben egyre kifinomultabbakká válnak mozdulataik, fejlődik mozgáskoordinációjuk. Az óvódáskorúaknak naponta legalább 60 perc strukturált, felnőtt által felügyelt és ugyanennyi strukturálatlan, szabadon végzett játékkal eltöltött fizikai aktivitást javasolnak a szakemberek. Az alvás időszakát leszámítva, nem szabad egy óránál hosszabb ideig inaktívnak lennie a gyerekeknek. Az ovisok szívesen ugrálnak, szökdécselnek, pattognak, egyensúlyoznak egy lábon, labdáznak vagy bukfenceznek egyet-kettőt, a lényeg, hogy sokféle mozgásformát kipróbálhassanak, hogy majd eldönthessék, melyik tetszik a leginkább nekik. Iskolás kor előtt a gyerekek általában még nem elég érettek a csapatjátékokra, időbe telik ugyanis a játékszabályok felfogása. Ha a szülő sietteti az ilyen sportokat, a gyermeket frusztrálhatja, ha nem megy neki valami.