Félrevezető előítéletek

„Sokan azt gondolják, hogy a férfiak agresszívabbak, a nők békésebbek, az afroamerikaiak ellenségesebbek, az ázsiaiak pedig nőiesebbek – teljesen függetlenül attól, hogy akivel találkoznak, tényleg a közhelyeknek megfelelően viselkedik, vagy sem. Az agyunk pedig ezekhez a beépült sztereotípiákhoz igazítja, pontosabban hozzátorzítja a vizuális leképezést, így a férfiak arcát valóban agresszívabbnak, a nőkét nyugodtabbnak véljük, és így tovább” – magyarázta Jonathan Freeman pszichológusprofesszor, a Nature Neuroscience-ben megjelent tanulmány egyik szerzője.

Korábbi kutatások már kimutatták, hogy egy emberi arc látványa hogyan változtatja meg a viselkedésünket, most viszont kiderült, hogy a folyamat fordítva is működik – idézte a Phys.org Ryan Stolier kutatásvezetőt Stolier és Freeman egy kísérletsorozatból vonta le a meglepő következtetést, amelynek során az alanyoknak különböző nemhez, rasszhoz tartozó, illetve különféle érzelmeket kifejező emberek arcképét vetítették le, majd arra kérték őket, hogy számítógépen – az egér kurzorával – gyorsan osztályozzák a látottakat. Ehhez egy speciális szoftvert használtak, amely a kísérleti alanyok agyi működését vetette össze (funkcionális mágnesesrezonancia-vizsgálat segítségével) az egér kurzorának akár milliméteres mozgásaival. Így sikerült tudatalatti – a beépült előítéletekkel korreláló – mintázatokat is kimutatni – olvasható a Nol.hu-n.

A kérdőíves felmérésekkel ellentétben, amelyek inkább az alanyok tudatos választásainak kimutatására alkalmasak, ebben a kísérletben a résztvevőknek a másodperc töredékrésze alatt kellett ítélkezniük, így a nem tudatos preferenciákat is fel tudták térképezni. Mint kiderült, az alanyok főleg a férfiakat, különösen a fekete férfiakat kategorizálták „dühösnek”, a nőket pedig „boldognak” még akkor is, ha a levetített képek egyáltalán nem ezeket az érzelmeket tükrözték.

Az ázsiai rasszhoz tartozó emberek arcát nőiesnek, az afroamerikaiakét pedig alapból férfiasabbnak vélték a válaszadók, összhangban az Egyesült Államokban uralkodó sztereotípiákkal. A kísérletben nemcsak a tényleges döntéseket vizsgálták, hanem a reflexszerű „elhajlásokat”, hezitálásokat is, amikor például egy amúgy egyáltalán nem dühös afroamerikai férfi arcképe láttán az alanyok többsége önkéntelenül is a „dühös” kategória felé mozdította a kurzort.