Evészavar: civilizációs betegség?

A szeretetéhségtõl az „igazi” éhségig

Evési szokásainkban lelkiállapotunk és érzelmi szükségleteink egyaránt tükrözõdnek: egyidejûleg, kölcsönösen befolyásolják egymást. A szeretet érzése szorosan kapcsolódik az evéshez, gondoljunk csak olyan, a mindennapokban használt kifejezésekre, mint: szeretetéhség, szívesen „felfalnánk” valakit vagy arra a szólásra, hogy „a férfi szívét a gyomrán keresztül kell meghódítani”. Evési szervünk, a száj egész életünkön keresztül megmarad a szeretet és a gyengédség kifejezésének szolgálatában. A táplálkozás és a szeretet összekapcsoltsága a fejlõdés igen korai szakaszára utal vissza: a kisgyermek számára a táplálékfelvétel nemcsak anyagcsere jellegû, a szopás gyakran a leghatékonyabb vigasztalás a csecsemõ számára. Az anyai testtel való érintkezés által a csecsemõ megbizonyosodik arról, hogy szeretik, elfogadják, gondoskodnak róla. Ez az alaphelyzet viszont negatív érzelmekre, érzésminõségekre is alkalmat nyújthat: a csecsemõkorban átélt elsõ benyomást az ember mélyen megõrzi magában. Ily módon a szeretet, elismerés, elfogadás utáni „éhség” képes lesz befolyásolni a gyomrot, amely úgy „viselkedik”, mintha valódi táplálékra éhezne. A szeretetéhség pedig gyakran túlzott mértékû táplálékfelvételhez vezet.

Kamaszkor és családi környezet

Az evészavarok kialakulása és a családi élet közötti összefüggésre elõször a 70-es években hívták fel a figyelmet. A kettõ közti kapcsolat létezésére az a gyakori tapasztalat utalt, hogy az evési zavarokból kigyógyult betegek eredeti környezetükbe visszakerülve ismét betegek lettek, vagy a család más tagjainál bukkantak fel az evészavarokra jellemzõ tünetek. Gyakran kamaszkorban, fiatal felnõttkorban jelentkeznek a betegségek: ez az önmegvalósítás, a családtól való függetlenedés idõszaka, amely a család életében is komoly változásokat idéz elõ. Evészavart idézhetnek elõ a családra jellemzõ viselkedésminták: például ha az egyén nem eléggé önálló, mert a család túlzottan védelmezi. Akkor is felléphet evészavar, ha a család életét szabályozó „törvényeket” a családtagok nehezen változtatják meg, mereven ragaszkodnak hozzájuk, valamint ha nehézkes a kommunikáció, és hiányzik a konfliktusmegoldás.

Kóros aggodalom a testsúly miatt

Az étkezési zavarokkal küzdõk esetében az evési szükséglet, az étvágy és a szervezet táplálékszükséglete közötti összefüggések zavarosak, és a táplálkozás valaminek a pótlékává, a teljesítetlen érzelmi szükségletek kielégítésének eszközévé válik. Kövérség és soványság esetében is az evési szükséglet kielégítésének kényszere áll fenn. Az anorexia nervosa esetében a páciensek fogyókúrával, testedzéssel mindent megtesznek azért, hogy testsúlyuk nehogy a korra és testmagasságra vonatkozó minimális testsúly fölé emelkedjen, emiatt kórosan soványak. A diagnózis fontos kritériuma, hogy a testsúly az elvárthoz képest legalább 15 százalékkal alacsonyabb szinten van. Ezek az emberek látható soványságuk ellenére folyamatosan attól rettegnek, hogy elhíznak. Általában a környezet tiltakozása ellenére is túlsúlyosnak tartják magukat, vagy pedig úgy érzik, hogy valamelyik testtájuk túl kövér, még akkor is, ha nyilvánvalóan soványak.

A bulimiás páciensek is állandóan aggodalmaskodnak az alakjuk és a testsúlyuk miatt, azonban szigorú diétájukat kontrollálhatatlan evési rohamok szakítják meg, amikor nagy mennyiségû ételt fogyasztanak el rövid idõ alatt. Rendszerint önhánytatással, hashajtó vagy vízhajtó szedésével, testedzéssel próbálják a falásrohamok utáni bûntudatban testsúlyukat csökkenteni. Általában legalább három hónapig fennálló, heti két falásroham esetén mondják ki a bulimia diagnózisát, súlyos esetekben azonban napi 8–10 falásroham/hányás is elõfordul. A bulimiások testsúlya változó lehet, elõfordulnak sovány, kövér, de normál súlyú betegek is.

A közös családi étkezések hangulata

Ha a fentiek alapján felfedezzük magunkon az evési zavarok valamilyen tünetét, érdemes szakemberhez fordulnunk, ahol hasznos tanácsokat, szükség esetén megfelelõ kezelést kaphatunk a tünetek csökkentésére. Családtagjaink étkezési zavaraira legtöbbször az hívhatja fel a figyelmet, hogy az illetõ szigorú diétára fogja magát, gyengeségérzésrõl panaszkodik, illetve a hûtõszekrény idõszakonként titokzatos módon kiürül. Ne késlekedjünk a problémát komolyan venni, hiszen ha a betegséget korai stádiumban kezelik, nagyobb a gyógyulás esélye.

Természetesen nem minden diétázónál fejlõdik ki evészavar, mint ahogy nem mindenkinek csökken a súlya kizárólag a diétától. Az étkezési zavarok megelõzéseként az is hasznosnak bizonyulhat, ha a családi étkezéseket kellemessé, élvezhetõvé teszszük. Tálaljunk ízlésesen, gondosan, teremtsünk barátságos hangulatot, így a közös étkezés az egymásra figyelés, egymásról való gondoskodás színtere lehet. A szülõk ugyanakkor azt is tartsák szem elõtt, hogy az étkezés idõpontja a legalkalmatlanabb arra, hogy napi elégedetlenségüknek hangot adjanak, büntetésrõl és elvárásaikról „prédikáljanak” a gyerekeknek: a közös családi étkezések hangulata is befolyásolhatja az evési szokásokat.

Rápolti Kinga

A szerzõ gyakorló pszichoterapeuta

Kövérség- és karcsúságideál

A különbözõ korok és kultúrák eltérõen vélekedtek a testi megjelenésrõl. Évszázadokon keresztül szinte világszerte a telt alak volt a divatos – a kövérség a jólétet, az anyagi biztonságot, a hatalmat jelentette. A kövérség a nõk esetében a nõiesség, a termékenység, illetve az anyaság fogalmához is szorosan kapcsolódott. Napjainkban ezzel szemben – fõleg a gazdaságilag fejlett országokban – a karcsúság számít ideálisnak, míg Afrika számos területén ma is a kövérség számít követendõ példának. A telt alkat társadalmi megítélése a 20. század elején kezdett megváltozni. Ebben az idõszakban a nõk körében a fiús karcsúság vált térhódítóvá, amit a 30-as évektõl kezdve a teltebb, szexuális vonzerõt hangsúlyozó „szexi” divat váltott fel. Napjainkban a karcsú és karbantartott nõi test az ideál, ennek elérését célozza a diétázás és a testgyakorlás, valamint a szépségipar kellétára is: fogyókúrás és fitneszprogramok, diétás ételek, testedzések, fürdõk, szauna, kozmetikumok, plasztikai sebészet. Kultúránkban a karcsúság a sikerességet, a szexuális vonzerõt jelképezi, a test karbantartása pedig a teljesítmény, a versengés, a társadalmi elismertség kifejezõjévé vált.