Az unalom mint a betegség előszobája

A University College London (UCL) kutatói szerint azok, akik magas színvonalon képesek „űzni az unalom mesterségét”, kétszer nagyobb valószínűséggel halnak meg fiatalon szívbetegség vagy agyvérzés következtében, mint azok, akik élményekben gazdag és szórakoztató életet élnek – írja a The Daily Telegraph című brit lap internetes kiadása (www.telegraph.co.uk).

Unalmas mindennapok

Az UCL Járványtani és Közegészségügyi Intézetének kutatói 7524 olyan 35–55 éves köztisztviselő válaszát dolgozták fel, akiket még az 1980-as években faggattak ki arról, hogy mennyire találják unalmasnak az életüket. A résztvevők 25 éven át tartó megfigyelése tavaly áprilisban ért véget, és azok, akik az elején meglehetősen unalmasnak találták mindennapjaikat, 40 százalékkal nagyobb valószínűséggel haltak meg a kutatás végéig.

Az 1980-as évek közepén megkérdezett állami hivatalnokok közül minden tizedik tartotta unalmasnak az akkori életét. A nőket ráadásul kétszer nagyobb valószínűséggel sújtotta a „gyilkos kór”, mint a férfiakat, a fiatal alkalmazottak és az alantasabb munkát végzők szintén hajlamosabbnak bizonyultak az unatkozásra.

Önmagunk helyett másokra figyelni

A szakemberek szerint az unatkozó emberek nagyobb eséllyel fordulnak az olyan egészségtelen szokások felé, mint a dohányzás vagy a fokozott alkoholfogyasztás, amelyek jelentősen megrövidíthetik az élettartamukat. „A szívproblémákkal kapcsolatos eredményeink alapján egyértelmű bizonyíték van arra, hogy összefüggés van az unalom és a szívbetegségek között” – mondta Martin Shipley, az International Journal of Epidemiology című szakfolyóiratban megjelent tanulmány társszerzője.

„Nagyon fontos, hogy azok, akiknek egyhangú, monoton a munkájuk, az ivás vagy a dohányzás helyett munkaidő után valamilyen unaloműző elfoglaltságot találjanak” – hangsúlyozta a kutató. Graham Price pszichológus tanácsa szerint azoknak, akik folyton unatkoznak, önmaguk helyett inkább a körülöttük lévők szükségleteire kellene összpontosítaniuk.

„Tapasztalati, dacoló, kreatív értékek”

Viktor Emil Frankl (1905–1997) osztrák neurológus és pszichiáter a koncentrációs táborban megélt tapasztalatai alapján dolgozta ki azt a pszichoterápiás módszert, mely mindenfajta létezésben, még a leghitványabban is, azt az értelmet keresi, mely okot ad a továbbéléshez. Frankl elméletet dolgozott ki a szenvedés, értelem és unalom összefüggéséről. Alapvető elképzelése, hogy értelem minden körülmény között létezik az ember számára, és az ennek megtalálására irányuló késztetés egyike a legalapvetőbb emberi törekvéseknek.

Úgy véli, hogy az embernek megvan a szabadsága még a legszörnyűbb körülmények között is, arra, hogy értelmet adjon életének, és ha ezt elmulasztja, akkor egzisztenciális tünetek lépnek föl. Ezek egyike az unalom, amelynek több fajtája is előállhat, mint a szorongásos unalom, a depresszióval kísért unalom vagy a dühös unalom. E tünetektől való megszabadulás és az ok megszüntetése háromféle érték (tapasztalati, dacoló és kreatív) megvalósításán múlik. A tapasztalati értékek azon keresztül adnak értelmet, amit a természetben, művészetben és az emberi kapcsolatokban élünk át. Ha (újra) felfedezzük a szeretteinkkel való együttlétben az örömet, célt találhatunk addigi céltalan létezésünknek.

A dacoló értékeket az emberek arra használják, hogy a továbbéléshez szükséges erőt merítsék belőlük egy alig elviselhető helyzetben. A kreatív értékek azon keresztül szolgáltatnak értelmet életünkhöz, amit a művészeti tevékenységek, hobbik vagy egy ügy érdekében való munkálkodás jelent. A dacoló értékekről beszélve Frankl említi, hogy a koncentrációs táborban a legveszélyesebb reakció az ott átélt szörnyűségekre és szenvedésre az unalom volt – ez az állapot volt az előszobája a depressziónak és a betegségnek, amelyek közvetlenül veszélyeztették a túlélést. Az unalom mutatta azt, hogy az egyén feladta a küzdelmet, és beletörődött a pusztulásba.