A változások fejlesztik személyiségünket

Egy elmélet szerint minden tizennyolcadik évben sorsfordulóhoz érkezünk: jelen változásainkat a tizennyolc évvel azelőtti változások tükrében kell értelmeznünk. Egy másik álláspont szerint hétévente újraértelmezzük kapcsolatainkat, ekkor a legnagyobb az esélye annak, hogy baráti vagy szerelmi viszonyaink zátonyra futnak, és látókörünkbe további fejlődésünket szolgáló, új személyek lépnek. Életünk állandó változásban van: amikor úgy tűnik, hogy boldogságunk nem lehetne teljesebb, vagy ellenkezőleg: úgy érezzük, hogy ennél rosszabb már nem történhet velünk, az élet váratlan, meglepő fordulatokat hoz.
Ha akarjuk, ha nem, a változás szükségszerű. A hangsúly azon van, hogyan alkalmazkodjunk hozzá. Az élet mindegyre választás elé állít bennünket: gondoljunk csak bele, pergessük le az eseményeket. Emlékezzünk vissza, hogy egy évvel ezelőtt milyen problémák foglalkoztattak bennünket, és milyen lehetőségeket kínált az élet megoldásukra? A véletlenek valóban véletlenek-e, vagy amit akkor annak tulajdonítottunk, mennyiben befolyásolta jelenünket? Voltak-e útelágazások, helyesen döntöttünk? Hol tartanánk, ha a másik utat választjuk? A kérdésfeltevés révén megérthetjük: igenis választunk, és változtatunk, tudatosan vagy tudat alatt, a változások révén pedig edződünk, fejlődik személyiségünk. Sokan idegenkednek a változásoktól: minden úgy jó, ahogy van, nem kell más, nem kell új. Ugyanakkor sokan maguk teremtenek döntéshelyzeteket. A tűz vagy levegő jegyben születettek, mint a Kosok vagy az Ikrek mindig előretekintenek, bátran veszik az akadályokat, lételemük a folytonos változtatás, energiáikat az új feladatok leküzdéséből és felállításából nyerik. Ezzel szemben a víz vagy levegő elem egyéniségei, mint a Szüzek vagy Skorpiók szeretik megélni és a legparányibb részletekig elemezni élethelyzetüket, nehezen mozdíthatóak, mindennél többre értékelik az állandóságot, a hűséget.
A változás megélésében a legfontosabb, hogy hinnünk kell magunkban és döntésünk helyességében. Bátran hallgassunk megérzéseinkre, hagyjunk időt magunknak, hogy átgondoljuk lehetőségeinket! Bár külső szemlélő véleményét is kikérhetjük, a valóságot és a saját érzéseinket még a legjobb barátunk sem ismerheti. Egy objektív értékítélet maximum a keretet adja meg választásunkhoz – minden esetben szűrjük át önmagunk érzésein. Fogalmazzunk meg kérdéseket: mi a célom? A változás előrevisz céljaim elérésében? A rövid távú veszteségek hosszú távon megtérülhetnek? Érett vagyok-e a változtatásra? Az eddigi helyzetemből mindent kihoztam, vagy tudok még hozzátenni, és ezáltal segíteni fejlődésemen? Terhes-e számomra ez a kapcsolat? Mennyit nyerhetek, és mennyit veszíthetek, ha nem változtatok?
Bárhogyan is döntsünk: a választás és változtatás gondolata is elegendő, hogy átértékeljük olykor helyzetünket. A nemleges válasz is válasz, választás, ha a megszokott úton folytatjuk tovább. Ne féljünk a változásoktól, mert amint becsukódik egy ajtó, nyomban kinyílik egy másik.