A sokoldalú görögdinnye és a „testvére”

Szomjoltó, kalóriaszegény

A görögdinnye afrikai eredetű növény, legkorábban az egyiptomiak kezdték termeszteni. A sárgadinnye viszont Ázsiából származik, de már az ókori görög és római nemesek is élvezhették a gyümölcsöt.

A dinnye – legyen az sárga vagy zöld, azaz görögdinnye – a tökéletes nyári csemege: egyrészt mert a kánikulában behűtve ideális szomjoltó, másrészt mert 91 százalékban víz, ezért nem terheli meg a gyomrot, viszont hamar eltelíti; végül, de nem utolsósorban alacsony kalóriatartalma miatt a nyári formatartó diétánknak sem tehet  keresztbe: 10 dkg dinnyében mindössze 30 kalória van.

A dinnyeféléknek – amelyeket a köztudat gyümölcsként tart számon, de botanikailag a zöldségfélékhez tartoznak – nemcsak az élvezeti értékéről érdemes szót ejteni, mivel emellett igen egészségesek is: sok A- és C-vitamin, komoly mennyiségű béta-karotin és likopin található bennük – ez utóbbi a rákos daganatok számos fajtája ellen védelmet nyújt – , valamint káliumot, magnéziumot és más ásványi anyagokat is tartalmaznak. A sárgadinnyében mindezek mellett többféle B-vitamin is megtalálható.

Magas víztartalma miatt tisztítókúrához is javallt: a vese, a belek és a húgyutak átmosására ideális, és kimossa a szervezetből a húgysavat, amely az ízületi problémák és a köszvény okozója is lehet.

Hogyan válasszuk ki?

A görögdinnye vásárlásánál keressünk sötétzöld, egységes színű dinnyét, amely nem túl fényes és nem túl fakó. A dinnyén látható sárgás folt egyáltalán nem rossz jel: azt mutatja, hogy a gyümölcs megérett, amikor leszedték – a sárga „has” volt a földön, azt nem érte a nap. Ha nincs a kiválasztott gyümölcsön ilyen folt, az azt jelentheti, hogy a termesztő átforgatta a gyümölcsöt, hogy mindenhol egyenletesen érjen – de éppen ezért az is előfordulhat, hogy idő előtt leszedték.

Ilyen esetben kérdezzük meg az árust, megkóstolhatjuk-e a dinnyét. A legszimpatikusabbnak talált dinnyét emeljük fel – legyen viszonylag nehéz a méretéhez képest –, és ütögessük meg az oldalát: adjon kongó hangot, mert akkor jó érett. Ha a hangja tompa, akkor már túlérett, vagy túlságosan sokáig tárolták, és megromlott.

A görögdinnye húsa legyen élénkpiros, illatos és ne legyenek benne fehér csíkok. Ha belevágunk, hasadjon tovább a vágás mentén.

A sárgadinnye vásárlásánál először alaposan vizsgáljuk meg a gyümölcs felületét: ne legyenek rajta túlságosan puha, poshadt foltok. Ezután nézzük meg azt a részt, ahol a dinnye az indához kapcsolódott – ha itt túlságosan puha a gyümölcs, szinte biztosan romlott. Ha szemre rendben van, szagoljuk meg: a sárgadinnye illata igen intenzív és jellegzetes. Minél erősebben érezzük ezt az illatot, annál jobb a gyümölcs.

A sárgadinnyénél is érdemes a nagyobb, nehezebb darabokat megvásárolnunk, ezek általában sokkal ízletesebbek.

Ne vegyünk olyan sárgadinnyét, amelyen még ott a kocsány: ez ugyanis annak a jele, hogy éretlenül szedték le a gyümölcsöt.

Tárolás

Mind a sárga-, mind a görögdinnyét érdemes alaposan behűteni, mielőtt elfogyasztjuk. A sárgadinnye magházát érdemes kiszedni, mert akkor

hosszabb ideig tárolható. A dinnyefélék könnyen átveszik más ételek szagát, így mindig takarjuk be a gyümölcsöt fóliával. A sárgadinnyét érdemes néhány óráig szobahőmérsékleten tartani, mert akkor finomabb, lédúsabb lesz a húsa. Mielőtt felvágnánk a dinynyét, alaposan mossuk meg a héját nagyon enyhén mosószeres, langyos vízzel, és töröljük szárazra konyhai papírtörlővel. Lehetséges ugyanis, hogy nem tűnik piszkosnak, de a szállítás és a tárolás során kerülhettek a héjra olyan kórokozók, amelyek a késről a gyümölcshúsba kerülhetnek.