A jó szó és a simogatás ereje

Máshol vizet húz a kútból, segít megmosakodni és felöltözni, injekciót ad, megigazítja a párnát, a takarót, lázat és vérnyomást mér, ellenőrzi a gyógyszer szavatossági idejét. Közben beszélget és simogat, nyugtat vagy csupán meghallgat. Az egyedül maradt idős embereknek sok a mondanivalójuk. „Ritkán kopogtatnak az én ajtómon. A gyermekeim külföldön élnek, egyedül vagyok, és állandóan gondolkozom, miért is maradtam ilyen magányos” – panaszolja Annamáriának egy másik néni.

Önzetlen segítség

Az erdélyi magyar falvakban egyre több az egyedül élő, magára maradt öreg. A magányért, az öregségért nem lehet senkit hibáztatni, felelősségre vonni. Feltétel nélkül kell elfogadni, szeretni és segíteni mindenkit – ez a diakóniai szolgálat egyik alapelve. Az erdélyi református egyház a Diakónia Keresztyén Alapítvány segítségével otthoni betegápolói szolgálatot szervez olyan munkatársakkal, akik nemcsak megbízható szakemberek, de az adott faluközösség tagjai is, ismerik, szeretik őket, megbíznak bennük. A bizalom nagyon fontos, hiszen idegen embertől nehéz elfogadni a segítséget, még ha önzetlenül, szeretetből adja is. Az alapítvány marosvásárhelyi fiókszervezete nemrég nyitotta meg munkapontját Nagyernyében, ahol Ivácson Annamária ápolót foglalkoztatja. Annamária a Maros megyei Nagyernyében született és nőtt fel, a marosvásárhelyi Református Egészségügyi Főiskolán végzett 2001-ben, azóta kisebb megszakításokkal betegápolói munkát végez. Örült, ha segíthetett egy-egy öreg, magára maradt emberen. „Azok a betegek, akiket naponta látogatok, szinte valamennyien magányosak. Gyerekeik a városban élnek vagy valahol a nagyvilágban. Olyan is van, akinek itt élnek a hozzátartozói, de szüksége van a szakszerű egészségügyi ellátásra és arra is, hogy valaki meghallgassa az idős ember gondolatait” – fogalmaz Annamária. Az ápolónak minden házba végtelen türelemmel és megértő készséggel kell belépnie.

„A lábamon a fekély nem akar begyógyulni, gyakran kell kötözni, és meg tudom csinálni. Mégis jól esik, ha Annamária bejön hozzám, és miközben bekötözi a sebem, elbeszélget velem” – meséli Juliska néni, aki eltemette már három fiát és férjét, csupán az unokái maradtak. A 81 éves asszony kis házában rend és tisztaság van: bár mindene fáj, mégis ragaszkodik az évtizedek óta kialakított rendszerhez, a napi takarításhoz, főzéshez, mosáshoz. A diakóniai szolgálatban kisebb házimunkák elvégzése is szerepel. Bevásárlás, főzés, kisebb mosás. A nagymosás csak azért nem, mert időigényesebb munka, és mindenhol egyformán várják az ápolót, nem késhet sehonnan.

Test és lélek gondozása

Annamária reggel korán kezdi a napot: 15 beteget kell végiglátogatnia. Sok házat, sok emberi sorsot ismer meg, sok nehézséget, asszonyi sorsokat, megözvegyült férfiak bánatát. De ő csak mosolyog és hallgat, megfogja az öreg kezet, megsimogatja a ráncos arcot, megértően figyel. Jelenleg ötven betege van, akikhez egy hét alatt legalább egyszer-kétszer bekopog, de a figyelmesebb gondozást, több ellátást igénylő súlyosabb betegekhez gyakrabban jár. Ha valakinek napi háromszori injekciót írt fel az orvos, azt naponta háromszor kell meglátogatni. Olyan idős asszony is él a faluban, aki fizikailag jól érzi magát, mégis arra kérte Annamáriát, hogy hetente egyszer látogassa meg, hadd beszélgethessen valakivel. „A léleknek is szüksége van a gondozásra, nemcsak a testnek. Mi lesz, ha nem mondhatom el senkinek azt, ami a lelkemet nyomja? – tette fel a kérdést a kertészkedő asszony.

„Ezt a munkát csak szeretetből, hivatástudatból lehet végezni. A szeretet hangján kell szólni a beteghez még akkor is, ha rossz kedvében van, ha előzőleg valaki megbántotta, és a haragját éppen rám zúdítja” – mondja Annamária, miközben becsukja maga mögött a kaput, és máris arra koncentrál, hogy a következő betegnek hogyan szerezhet néhány kellemes percet.