Táncos mulatság csak vízkereszt után

Eredetileg különben vízkeresztkor ünnepelték Jézus születését, utána lett a megkeresztelkedésének ünnepe és a háromkirályok ünnepe, valamint a kánai menyegzőn tett csodatételre is ekkor emlékeznek – mondja Barabás László néprajzkutató. Hozzáteszi: az egyházaknál mai napig fontos ünnep: igaz másként a keleti egyházakban, s másként a nyugati kereszténységben. A katolikusoknál ma is kötelező ünnep a január 6-ai vízkereszt, de van ennek azért egy szélesebb ünnepi vonatkozása is.

„A magyar népi kultúra hagyományos rendjében nagyon fontos volt ez az egyházi ünnep, mert ekkor ért véget a karácsonyi ünnepkör, és kezdődött a farsang, vannak olyan katolikus falvak, ahol karácsony idején még a 20. század végén sem lehetett táncos mulatságot tartani, csak vízkereszt után, a farsang kezdetekor. Nagyon jelentős időszak volt ez a naptárreformok miatt is, mert ugye a keleti kereszténységben két héttel később ünneplik Jézus születését, vagyis a karácsonyt, s akkor volt itt egy kéthetes átmeneti időszak, amit úgy neveztek a népi kultúrában, hogy két karácsony köze” – fogalmazott a néprajzkutató.

Két karácsony közén

Elég sok tiltás és előírás szabályozta régen a két karácsony közti időszakot, amelyekből sokat a huszadik század végéig betartottak – hangsúlyozza a néprajzkutató. Tiltották például a hüvelyesek fogyasztását, azt tartották, hogy aki hüvelyest fogyaszt ebben az időszakban, annak egész évben kelések lesznek a testén. Nem fogtak állatokat szekérbe ebben az időszakban, valamint nem vágtak ollóval sem, sőt be is kötötték az ollónak az élét, ugyanis a juhtartó gazdák úgy tartották, hogy ha az olló száját bekötik, akkor a farkas száját is ugyanezzel a mágikus erővel be tudják majd kötni, s így nem pusztít az állatok között. Nagyon jó volt az ekkor fonott fonal, de nem szabadott a guzsalyt kivinni a házból. A lányok, asszonyok csak otthon fontak, mert a fonó vízkeresztkor állt újra be.

Összességében egy igen jelentős, az ünnepre, a pihenésre koncentráló időszak volt, de sok előírással és tiltással. Éppen ezért nagyon várták a házszentelést, mert attól számították a farsang beálltát. Igaz, az is megesett a nagyobb falvakban, hogy a falu egyik felében már beállt a farsang – mert a pap eljött, és megszentelte a házat –, de a másik felében még nem. Bizonyos falvakban azzal is búcsúzott a pap házszenteléskor, hogy víg farsangi napokat kívánt, mert a házszentelés után kezdődhetett a mulatságoknak, a táncoknak, a fonóba járásnak az időszaka, s a felszabadultabb magatartásformák léptek életbe.

Vízkereszt ma

„Bár ez a szokásrend megváltozott az utóbbi években, de a házszentelés fontossága megmaradt. Annyiban módosult az is, hogy a nagyobb falvakban és városokban megkezdődik az esztendő utolsó napjaiban vagy legalább január elsejével, mert különben nem érnek a végére. Úgy látom, hogy városon inkább az egyénnek, a privát szférának a jelentős napja, de azért városi gyülekezetekben is van beosztás, közzéteszik, hogy mikor van házszentelés, és felkészülnek erre a családok ugyanazzal az áhítattal, mint évtizedekkel ezelőtt. Ez az alkalom is ugyanakkor, amikor a lelkészek is elbeszélgethetnek a családtagokkal” – mondja Barabás László. Vidéki településeken sok helyen ma is elvárják, hogy a lelkész a házszentelés alkalmával az állatokat, az istállót is megszentelje, ugyanakkor a megszentelt vízből maguk is bespriccolják időnként a házat. A szentelt vizet szentelményként faluhelyen erőteljesebben használják, mint városon.

A néprajzkutató véleménye szerint összességében széthúzódott az ünnepkör, kevesebb hagyománnyal jár, de ma is ünnepként és közösségi ünnepként tartják sokfelé. S azok, akik falun nőttek fel, de városon élnek, életük végéig ragaszkodnak a gyermekkorukban elsajátított hagyományokhoz.