Nem országok, hanem ügyek nyertek

Beszélgetésünk idején tart még a bukaresti NATO-csúcs. Lehet már látni az eseménynek valami olyan vonatkozását, amely hosszú távon is emlékezetessé teszi azt?

A bukaresti csúcstalálkozó úgy vonulhat be a NATO történetébe, mint az a csúcs, amelynek a feszültségek ellenére is sikerült előrelépnie: decemberig felajánlja Ukrajna és Grúzia számára a NATO-tagság felé vezető utat. Ez volt ugyanis az egyik legérzékenyebb kérdés, amivel a tagállamoknak foglalkozniuk kellett, a két állam számára felajánlott NATO-tagságra felkészítő program pedig nem tűnt el a semmiben, két nagy tagállam fenntartásai ellenére sem. Ez a találkozó mintha ajtót nyitott volna, még akkor is, ha most talán élesebben jelentek meg a szövetségesek közötti nézetkülönbségek, mint ahogy azt három héttel a találkozó előtt érzékelni lehetett.

Ukrajna és Grúzia csatlakozását Németország és Franciaország ellenezte. Hogyan látja, tulajdonképpen Moszkva szólalt meg ezeknek az országoknak a hangján?

Németország ellenvéleménye különös egybeesést mutat a német kancellár közelmúltban tett moszkvai látogatásával. Az efféle találkozók olyan érzékelhető háttérmozgások, amelyeknek a konkrét következményei is tetten érhetők. Egy újabb példát láttunk arra, hogy az európai tagállamok hajlamosak különutas politikát folytatni Moszkvával, és ez nemcsak az EU-ban van így, hanem a NATO-ban is. Ennek viszont nem ez az első, és valószínűleg nem is az utolsó kifejeződési formája. Fel kell erre készülni, és az egyes országoknak célszerű ezt beépíteniük saját diplomáciájukba.

Horvátország és Albánia kapott meghívást a NATO-ba. Hogyan látja, e két ország geostratégiai pozíciója vagy a katonai ereje volt a meghatározó szempont?

A geostratégiai megfontolások minden bizonnyal fontos szerepet játszottak a meghívásban. Az új államok csatlakozása lehetővé teszi, hogy egy egységes közép-európai térség illeszkedjék a nyugati integrációs szervezetekbe, ez pedig mindenképpen erősíti ezeket a szervezeteket. Amennyire fontos volt most Horvátország NATO-tagsága, ugyanolyan fontos kell hogy legyen az európai államok számára Horvátország EU-tagsága is. Van egy térségi geostratégiai súly, amelyet a közép-európai térségen kívülről nézve érzékelnek a döntéshozók. Ez is azt húzza alá, szükség van a térségi együttgondolkozásra, és egyfajta közép-európai együttműködés az önálló nemzeti érdekek érvényesítését is szolgálhatja.

Ez az együttműködés a Balkánon most nem mutatkozott meg, hiszen Görögország akadályozta meg a vele szomszédos Macedónia NATO-meghívását. Évek óta ismertek Görögország Macedóniával kapcsolatos fenntartásai, most mintha mégis meglepetésként érte volna a nemzetközi közösséget a görög vétó.

Ez egy pontos megfigyelés. Valóban mindenki tudott arról, hogy Görögország kifogásolja a Macedónia országnevet, hiszen ez több alkalommal is témája volt a megbeszéléseknek.

Szokták mondani, hogy a NATO jövője Afganisztánban dől el. Hogyan befolyásolja a szövetség jövőjét az a tény, hogy több tagállam is bejelentette, további csapatokat küld Afganisztánba?

Afganisztán nagyon érdekes és bonyolult kérdése a NATO-n belüli együttműködésnek. Az ottani műveletek ugyanis a NATO-tagországok területén kívül zajlanak, és ezekben több tagállam is elkötelezte magát. Ebben a kérdésben pedig mind katonai, mind politikai értelemben sikerült konszenzust elérni. A helyzet megoldása viszont egyáltalán nem egyszerű, hiszen az Afganisztán stabilizálására irányuló törekvések nem mutatnak egyenesen a sikeres kifejlet felé. A tagállamok viszont kifejtették, nagyobb erőket hajlandók elkötelezni az afganisztáni stabilizáció mellett, és ezzel markánsan letették a voksukat a szövetség eddigi szerepe mellett is. Ez mindenképpen a szövetség belső erejét, kohézióját jelzi.

Az amerikai lapok úgy kommentálták, hogy George Bush vesztese a NATO-csúcsnak, hiszen nem sikerült érvényesítenie a bővítéssel kapcsolatos akaratát. Ki a nyertese?

Nem lehet egyértelműen azt mondani, hogy országok lennének a nyertes vagy a vesztes oldalon. Talán akkor járunk el helyesen, ha az ügyek sikerét vizsgáljuk meg.

És melyek a sikeres ügyek?

Az afganisztáni misszió megerősítése mellett nyertes ügy a rakétavédelmi pajzs támogatása, megerősítése is. Inkább a nyertes oldalon tarthatjuk majd számon a bővítés kérdését is. Bár az ukrán–grúz tagfelvétel kapcsán nem az eredeti tervet fogadták el, de az elfogadott álláspont sokkal közelebb áll az eredeti elképzelésekhez, mint Moszkva vágyaihoz. Leginkább Macedónia ügye lett vesztese a csúcsnak. Más egyértelmű vesztest az ügyek oldalán nem lehet meghatározni, de még nem lehet lezárni az elemzést, hiszen nem vagyunk a csúcs végén.