JEGYZET – Háborúk környékén nem ildomos bombákat emlegetni, nálunk mégis majdnem mindennap felröppentenek egyet-egyet a hírszakácsok: kit tartóztattak le, kinek kutatták át a lakását, kinek a bankszámlájával történt ez meg az, egyszóval olyan „bombákat” jelentenek be, melyek csak jelképesen okoznak károkat.
2015. május 31., 21:452015. május 31., 21:45
Vagyis lehet őket nyugodtan eregetni?! Ha nagyon pragmatikusak akarunk lenni, akkor talán igen, mert semmi közük a tőlünk északra és keletre dúló fegyveres acsarkodáshoz. Jó, fogadjuk el. Még azért annyit tennék hozzá, hogy ezek a feltupírozott bombahírek azért sem olyan veszélyesek, mert az uborkafának minél magasabb ágán csücsülőt találnak el, a nagy füsttől jóformán nem is látszik az apró kis lángocska. Cirkusz az egész, legyint az egyszerű ember, és megy a maga dolga után.
Tagadhatatlanul igaza van, ám ha jól megnézzük, mégsem fogadhatjuk el teljes mértékben a látványjog megnyilvánulásait. Mert a mellékes „áldozatok\" között egyre gyakrabban tűnnek fel olyanok, akik az elmúlt években épp ennek a rendőrállamhoz nagyon hasonlító, igazságot ugyan csak nagyon ritkán szolgáltató, annál inkább a megfélemlítésre épülő rendszert megépítették.
Saját bőrükön tapasztaltatják meg velük a kótert, ahonnan előbb vagy utóbb hazakerülnek, úgymond házi őrizetbe. Ahogy telnek a napok, egyre közelebb röpdösnek az álbombák a volt elnökhöz, ő pedig – egyelőre sikerrel – úgy kapkodja erre-arra a fejét, hogy lassan összemixelődnek az érvek és ellenérvek, hazugságok és elhallgatások a sok kapkodástól.
Egyre idegesebben csapkod minden irányba, mondja a magáét, fenyegetőzik, vádaskodik, szemmel láthatóan érzi, hogy közeledik az ő napja. Bőven van, amiért törvény előtt kell felelnie, ő tudja a legjobban, kiknek mit játszott át és el az ország vagyonából, mennyit markolt magának és családjának mások földjéből és házaiból, és azt is, hogy a felelősségre vonás már csak idő kérdése.
Bonyolult volna kibogozni a fél éve még hűséges emberei szándékolt vagy véletlenként elejtettnek tűnő vallomásainak indokait, erre egyébként is megvannak a megfelelő szervek és közegek, én már csak azt szeretném, ha a mi nyugalmunk érdekében rászólna valaki, hagyja már abba a gombok nyomogatását, és vegye észre: számára a játék már kizárólag virtuális!
Az Egyesült Államok magára hagyja Európát, sőt már ellenségének tekinti – ilyen apokaliptikus kommentárok hangzottak el annak kapcsán, hogy a Trump-adminisztráció közzétette Washington új nemzetbiztonsági stratégiáját.
December 10-e az emberi jogok világnapja, mivel 1948-ban ezen a napon fogadta el az ENSZ közgyűlése Az emberi jogok egyetemes nyilatkozatát.
Furcsa kétarcúságról tett tanúbizonyságot Nicușor Dan: először a normalitás ritka megnyilvánulásaként beismerte, hogy Románia még mindig korrupt – hogy aztán ugyanaznap a hagymázas nemzeti mitológia jegyében egy potenciális háborús bűnöst tüntessen ki.
Drámai ellentmondást kell feldolgozniuk az ukránoknak: miközben úgy tűnik, minden eddiginél közelebb kerülhet a fegyverszünet, azzal is meg kell barátkozniuk, hogy annak áraként biztosan le kell mondaniuk a korábbi területeik egy részéről.
Ha tényleg megvalósul Ilie Bolojan felvetése, nem lesz túlzás kijelenteni, hogy a költségvetési hiányt lefaragni próbáló román állam amolyan fordított Robin Hoodként viselkedik: elvenné az egyszerű polgárok pénzét, hogy aztán jól megtartsa saját magának.
Focidrukkernek lenni nem feltétlenül és nem csupán a játék szeretetét, a gólért való rajongást jelenti.
Régi, évek óta nagy kedvvel rágcsált gumicsont került elő ismét a költségvetési hiány lefaragásához szükséges kiadáscsökkentési javaslatok között az elmúlt hetekben: a parlament létszámának csökkentése.
Románia lakossága és politikai elitje nem szabálykövető társadalmat alkot: az emberek többsége keresi a kiskapukat. Az adócsalás felismerésében és a helyzet orvoslásában rejlik, miként lehet az ország gazdaságát megmenteni az összeomlástól.
Nicușor Dan kedden ismét egyeztet a négypárti kormánykoalíció vezetőivel a bírák és ügyészek speciális nyugdíjának ügyében, kétséges azonban, hogy sikerül-e kialakítani az államfő által meglebegtetett politikai kompromisszumot a pártok között.
Az amerikai csapatkivonásra adott egyes román reakciók alapján szinte már arra lehetett következtetni, hogy az Egyesült Államok az utolsó közlegényt is repülőre ültette, majd szívélyesen felkérte az oroszokat, hogy vegyék át a helyét.
szóljon hozzá!