JEGYZET – Háborúk környékén nem ildomos bombákat emlegetni, nálunk mégis majdnem mindennap felröppentenek egyet-egyet a hírszakácsok: kit tartóztattak le, kinek kutatták át a lakását, kinek a bankszámlájával történt ez meg az, egyszóval olyan „bombákat” jelentenek be, melyek csak jelképesen okoznak károkat.
2015. május 31., 21:452015. május 31., 21:45
Vagyis lehet őket nyugodtan eregetni?! Ha nagyon pragmatikusak akarunk lenni, akkor talán igen, mert semmi közük a tőlünk északra és keletre dúló fegyveres acsarkodáshoz. Jó, fogadjuk el. Még azért annyit tennék hozzá, hogy ezek a feltupírozott bombahírek azért sem olyan veszélyesek, mert az uborkafának minél magasabb ágán csücsülőt találnak el, a nagy füsttől jóformán nem is látszik az apró kis lángocska. Cirkusz az egész, legyint az egyszerű ember, és megy a maga dolga után.
Tagadhatatlanul igaza van, ám ha jól megnézzük, mégsem fogadhatjuk el teljes mértékben a látványjog megnyilvánulásait. Mert a mellékes „áldozatok\" között egyre gyakrabban tűnnek fel olyanok, akik az elmúlt években épp ennek a rendőrállamhoz nagyon hasonlító, igazságot ugyan csak nagyon ritkán szolgáltató, annál inkább a megfélemlítésre épülő rendszert megépítették.
Saját bőrükön tapasztaltatják meg velük a kótert, ahonnan előbb vagy utóbb hazakerülnek, úgymond házi őrizetbe. Ahogy telnek a napok, egyre közelebb röpdösnek az álbombák a volt elnökhöz, ő pedig – egyelőre sikerrel – úgy kapkodja erre-arra a fejét, hogy lassan összemixelődnek az érvek és ellenérvek, hazugságok és elhallgatások a sok kapkodástól.
Egyre idegesebben csapkod minden irányba, mondja a magáét, fenyegetőzik, vádaskodik, szemmel láthatóan érzi, hogy közeledik az ő napja. Bőven van, amiért törvény előtt kell felelnie, ő tudja a legjobban, kiknek mit játszott át és el az ország vagyonából, mennyit markolt magának és családjának mások földjéből és házaiból, és azt is, hogy a felelősségre vonás már csak idő kérdése.
Bonyolult volna kibogozni a fél éve még hűséges emberei szándékolt vagy véletlenként elejtettnek tűnő vallomásainak indokait, erre egyébként is megvannak a megfelelő szervek és közegek, én már csak azt szeretném, ha a mi nyugalmunk érdekében rászólna valaki, hagyja már abba a gombok nyomogatását, és vegye észre: számára a játék már kizárólag virtuális!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!