VEZÉRCIKK – A Bánság szerbiai részén élő román fiatalok szerbtanulását finanszírozza a román állam. Az állítás bizony meghökkentő – lenne, ha igaz lenne. De nem az.
2015. január 06., 20:152015. január 06., 20:15
Holott akár lehetne is, mivel például a Timok völgyében kétszáz éve nincs iskola, templomi szertartás román nyelven, a szerbül nem beszélő nagy- és dédszülők nem tudnak szót váltani a románul már nem beszélő unokáikkal, az ottani közösség két és fél évtizede megfogalmazott igénye ellenére pedig Bukarest máig adós anyanyelvi identitásuk megőrzésének támogatásával. És akkor miért ne ösztönözné Románia a szerbtanulást, amely ellen bizonyára Belgrádnak sem lenne ellenvetése?
Az ötletért elegendő a szomszédtól merítenie: a budapesti Nemzetstratégiai Kutatóintézet 850 székelyföldi magyar végzős diákot készít fel az érettségire, elsősorban román nyelv és irodalomból. Ennek a – lapunk által is ismertetett – hírnek meg éppenséggel a valóságalapja kelthet csodálkozást.
Először is a korrepetálási program – amúgy dicséretes és üdvözlendő – beindításával Magyarország olyan feladatot vállal magára, amelynek „abszolválása” mindenekelőtt a román állam felelőssége és kötelessége. Csakhogy a hazai oktatási rendszer régóta bukásra áll e téren, Románia a saját állampolgáraival szemben nem viselkedik felelősen.
Az erdélyi magyar szakmai és politikai szervezetek folyamatos igénye, sőt Traian Băsescu exállamfő ez irányú helyeslése ellenére a román nyelvet továbbra is anyanyelvként tanítják a kisebbségi diákok számára, olyan tanterv és tankönyvek alapján, amelyek lehetetlenné teszik az állam nyelvének hatékony és viszonylag könnyű elsajátítását.
Ráadásul miközben a kisebbségi fiatalok elé éppen a román állam gördít akadályt – egyértelműen hátrányos helyzetbe sodorva őket –, a többségi társadalom menetrendszerűen felháborodik, ha a magyarok törik a román nyelvet.
Arról nem beszélve, hogy amikor a magyar állam a romántanuláshoz nyújt segítséget, gyakorlatilag az erdélyi magyarok romániai beilleszkedését ösztönzi, rácáfolva az Erdély elszakítását vizionáló többségi félelmekre. Jó lenne, ha Budapest szokatlan, de jó szándékú kezdeményezése Bukarestet is ráébresztené a helyzet visszásságára és a saját felelősségére.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Reméljük, nem jutunk oda, hogy bár elvileg könnyebb, észszerűbb és az ország számára kevésbé megrázó kormányt alakítani, mint előre hozott választásokat tartani vagy az államfőt felfüggeszteni, mégis utóbbiak valamelyike valósul meg hamarabb.
Bármely idegen nyelvet bármilyen szinten beszélők esetén a legismertebb szavak közé tartozik a köszönöm. A magyar nyelvet idegen nyelvként használók körében nem könnyű kiejteni a három – többnyire – ismeretlen ö hangot.
A magyarországi kormányváltás egyik „járulékos áldozatává” vált Erdélyben az MCC tevékenysége, amit az anyaországi alapítvány megszüntetésével takaréklángra csavartak. Sajnos a sorozatos politikai döntéseknek elsősorban gyerekek isszák a levét.
Talán a múlt heti gazdatüntetés szélsőjobb általi eltérítése is hozzájárult, de most úgy tűnik, a román hatóságok úgy döntöttek, végleg megpróbálnak leszámolni a kortárs romániai szélsőjobboldal ikonjával, Călin Georgescuval.
Miközben a pártok képviselői arról beszélnek, hogy bátran állnak az esetleges előre hozott választások elé, egy-két kivétellel elmondható, hogy annyira hiányozna nekik, mint az egyszeri Georgescu-rajongónak egy LMBTQ-érzékenyítő tanfolyam.
Betelt a pohár a Bukarestbe sereglett állattartók körében, akik úgy érzik, zsákutcába jutott az ágazat. A tragikus helyzeten semmit nem változtat, hogy a tüntető gazdákhoz csapódott néhány tucat huligán összetűzésbe került a rendfenntartókkal.
Ahogy eljött az ősz, két, Ukrajnát érintő fontos témában is új fejlemények történtek: ha döcögősen is, de úgy tűnik, elindult a kisebbségek jogainak helyreállítása, közben pedig újraindult az amerikai békeközvetítés Moszkva és Kijev között.
Mit láthat a szeptember 7-én a tizenkettedik osztályt megkezdő, azaz a felnőttkor, a romániai felnőtt társadalom kapujában álló fiatal, ha kicsit visszatekint országa élére?
Hazatér a diaszpórában élők egy része. Nem tömeges jelenségről van szó, de a fogadásukat segítő „kupaktanácsok” megalakulása jelzi, hogy az önkormányzatok és állami hivatalok már számolnak ezzel. Kérdés, hogy a hazatértek közül hányan maradnak itthon.
Ha másban nem is, egy dologban biztosan jól teljesítenek a romániai pártok: a politikai káosz és instabilitás fenntartásában verhetetlennek bizonyulnak.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!