Az argentin futballisták közül többen maximálisan feszegették a sportszerűtlenség határait
Fotó: Argentin Labdarúgó-szövetség
A történelem nemcsak hősökről, hanem árulókról is szól, mégha igencsak keveset emlegetjük őket. A sport világában is beszélhetünk eredményességről és eredménytelenségről egyaránt, sztárokról és – antisztárokról.
2026. július 22., 18:322026. július 22., 18:32
A sokszorosan aranylabdás – és a világbajnokság többi meccsén amúgy jól szereplő – Lionel Messi nevét mondhatni mindenki ismeri. Most viszont elérkezett az ideje, hogy mélyen az agyunkba véssük Leandro Paredes nevét is. A Boca Juniors 82-szeres középpályás válogatottja Rómában, Szentpétervárott, Párizsban és Torinóban is rúgta a pettyest, aztán visszatért klubjához, de immár New York stadionjában vonult be végérvényes a futballtörténelembe.
Paredes már kapott egy sárga lapot a pályán a világbajnoki döntőt a romboló védekezésre, a kapuratörés élményének megvonására, az ellenfél szétrúgására, majd úgy két és fél órás focitlanságot követően a tizenegyesek berúgására alapozó argentin válogatott tagjaként. És mivel a negyven-ötven millió euróra taksált játékos zsebei csak az ezüstéremmel járó búsás dollárkötegek, és nem az aranyéremért járó még vastagabb pénzpiramisok befogadására predesztináltattak, a különbség elvesztése miatti újabb jachtozások, netán dorbézolások és dicsőségre törekvések teljesen elborították az agyát.
A birkózás, a dzsudó, a karaté és a szumó mindenféle fogását bevetette a döntőt teljes erkölcsi és focifölénnyel megérdemelten megnyerő ellenfelei ellen. Ellenségeknek tekintette őket, akiket le kell teperni a földre. Mindezt sok tízezer jelen levő és pár milliárd tévénéző, világhálót követő embertárs meghökkenésére.
Lehet-e más oka, mint az antifoci pénzszagú bálványa? Mert arról szó sem lehetett, hogy bármiféle igazságtalanság frusztrációjával telítődött volna. Egyrészt minden bírói ítélet teljesen igazságos volt, másrészt az alapszabályzatában a gólszerzés célját rögzítő futball szégyene világbajnoki döntőt játszani úgy, hogy az argentin csapatnak egyetlen kapuralövésig sem sikerül eljutni a rendes játékidő és a vele járó hosszabbítások száz percében, majd a 106. percben bekapott góltól is csak háromra futotta kapun kívül.
Adott helyzetben húsz-nulla volt a kapuralövések aránya, a legjobb dél-amerikainak pedig Shakira bizonyult a meghosszabbított szünetben zajló showműsor szereplőjeként. Messi száz perc alatt 29-szer ért labdához, az argentin játékosok pedig szinte ennyiszer az ellenfél lábához. Ez a látvány pedig minimum tizenegyezer dollárjába került az argentin antifutballt a helyszínen is megtapasztaló pénzes szurkolónak.
Esetleg azért lehetett frusztrált az anyai ágon paraguayi származású Paredes, mert már nem beszéli anyanyelvét, a guarani nyelvet, csak a spanyolt? Netán történelmi igazságtételt akart véghezvinni az egykori konkvisztádorok ősbirodalma ellen? Vagy a Falkland-szigetek hovatartozásáért állt volna bosszút, mert jachtjával éppen ott szeretett volna vakációzni idén nyáron? Félretéve az iróniát: aligha.
Az idei labdarúgó-világbajnokság halaszthatatlanná teszi, hogyan lehetne visszatérni a foci szeretetére a pénz bálványozása helyett. Amúgy Amerika is bebizonyította, hogy a futball egészen jó biznisz! Megvalósította a legújabb amerikai találmányt, a hidratációs szüneteket, ami teljes összhangban áll a nemzeti kosárbajnokság meccseivel, amelyek az Egyesült Államokban kivételesen 12 perces negyedekből állnak, két perccel hosszabbak és sok százezer dollárral többek.
A rómaiak is adtak cirkuszt a népnek, csak az a kérdés, hogy az istenadta nép mit kapott, mit kap a „cirkuszi porondtól”. Egy korábbi írásomban már feszegettem a kérdést, ami lassacskán sürgető: Foci-e a futball? Idemásolom, amit két éve írtam, Leandro Paredes a tanúm: „Az egykor szabályzatban lerögzített gólra törő csapatszellem ugyanis mára elavult számos esetben. Az antifutball hivatalos megreformálásra váró szabályzata értelmében a mai játék célja, hogy a rendelkezésre álló idő alatt lehetőleg ne szülessen gól, és ezért a szabadfogású birkózás és cselgáncs bizonyos fogásainak az alkalmazása javasolt. A legfőbb taktikai utasítás szerint mindent meg kell tenni (valamivel kevesebbet ugyan, mint a rögbiben), hogy az ellenfél meg se közelíthesse a kaput. Inkább egy beadott arccsonttörés, mint egy bekapott gól!”
Ma sem feledhetem Kempes színészkedéseit és időhúzó fetrengéseit, meg a csodagyerek Maradonának sem volt könnyű megbocsátani a tudatos kezezését követő gólját, amiért a mai VAR-technika alapján bizonyára piros lap járt volna. De a nyolcszoros aranylabdás Messi képességei, no meg az argentin foci meg-megvillanásai mindezeket feledtették. Paredes totális sportszerűtlensége után azonban nehéz lesz új Messit találnia Argentínának...
Argentína fővárosa, Buenos Aires egyik negyedének névadója a Boca Juniors focicsapat, amely a River Plate társaságában évtizedek óta argentin sztárcsapat. Itt rúgta a pöttyöst Diego Maradona és Lionel Messi. A Boca negyed színesre festett házsorait járva gipszszobruk, arcképük sok helyen fellelhető. Akárcsak Ferenc pápáé, az argentin főváros korábbi kardinálisáé, aki amúgy elfogadta a Boca Juniors díszklubtagságát. Javasolom, hogy a gyónást végző Paredes szobrát is mintázzák meg mindenki okulására.
Maradona, Messi, Paredes és Ferenc pápa. Focit, cirkuszt a népnek – némi vallásossággal dúsítva.
A szerző marosvásárhelyi egyetemi tanár
Sportújságírók, szakírók, futballszurkolók körében jó ideig témát szolgáltat még a hétfőre virradóra befejeződött, az Egyesült Államok, Kanada és Mexikó által közösen rendezett labdarúgó-világbajnokság.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Sportújságírók, szakírók, futballszurkolók körében jó ideig témát szolgáltat még a hétfőre virradóra befejeződött, az Egyesült Államok, Kanada és Mexikó által közösen rendezett labdarúgó-világbajnokság.
Marosvásárhely, a Bolyaiak városa még mindig a legtöbb magyar lakosnak otthont nyújtó település Erdélyben.
Ott állunk a pékárus vagy a sarki bolt pultjánál, a szupermarket kasszájánál, kezünkben egy egyszerű fehér kenyérrel, a pénztárgép kijelzőjén pedig felvillan a kétjegyű szám: 10 lej, 12 lej, 15 lej...
Nyugdíjas halk suttogása a sarki patikában: „Kedveske, melyik az olcsóbb? Ezt a két gyógyszert most hagyjuk ki, majd jövő hónapban visszajövök értük.”
Donald Trump amerikai elnök iráni kalandja nem feltétlenül úgy alakult, ahogy azt a legderűlátóbb illetékesek remélték, ennek a hatásait pedig Európában, benne Erdélyben is érezzük – és várhatóan közép- és hosszú távon is érezni fogjuk.
Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.
Négy éve az arab labdarúgó-világbajnokságról, nyolc éve „az első afrikai aranyról”, a fekete kontinensen gyarmatosított egykori francia kolóniákon élők leszármazottai által Franciaország színeiben megnyert focivébéről írtam.
Egyre fullasztóbb a levegő az autóban, összeszorul a gyomor. Az sem segít, ha lehúzzuk az összes ablakot. A vezetés, a gépkocsifenntartás ugyanis egyre inkább luxussá válik: a nép autóját a drága parkolóban piszkíthatják kedvükre a madarak.
Némi csalódással konstatáljuk, hogy a kormánypártok hatalomhoz való ragaszkodása miatt a politikai válságot kirobbantó PSD talán megússza, hogy kormányozni kényszerülve vigye el a balhét mindenért.
Valamikor régen a sör a szegény ember bora volt. Ma már lassan a középosztály pezsgője.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!