Makkay József
2026. július 23., 11:302026. július 23., 11:30
Egyetlen félreértelmezett hír is elég ahhoz, hogy egy reményvesztett közösségben újra fellobbanjon a remény. Parajd esetében azonban a valóság ismét józanítóbbnak bizonyult a politikai diadaljelentéseknél.
Az Európai Unió Szolidaritási Alapjából úgymond Parajd számára bő egy héttel ezelőtt megítélt 14,3 millió eurós támogatásról a jereváni rádió immár klasszikussá vált vicce jut eszembe. Igaz-e a hír, hogy a moszkvai Vörös téren Mercedeseket osztogatnak? „A hír igaz. Csak nem a Vörös téren, hanem Jerevánban. És nem Mercedeseket, hanem Volgákat. És nem osztogatnak, hanem fosztogatnak.”
Miközben a román és a romániai magyar politikusok egy része egymást túllicitálva számolt be a Parajd megmentése és jövője szempontjából korszakalkotónak beállított, közel 15 millió eurós „gyorssegélyről”, néhány napon belül lecsillapodtak a kedélyek, miután kiderült, hogy a szóban forgó összeget nem Parajd, hanem egész Románia kapta. A bukaresti kormány a 2025 májusi és júniusi természeti katasztrófák – köztük a parajdi bányakatasztrófa – miatt összesen 570 millió eurónyi kárt jelentett Brüsszelnek.
Ez az összeg az elkezdett árvízvédelmi munkálatok finanszírozását szolgálja, nem pedig egy új sóbánya megnyitását.
Ennyit arról a hírről, amely ismét reményt ébresztett a székelyföldi település lakóiban, akik a bánya tavaly májusi elárasztása óta egyre kilátástalanabb helyzetbe kerültek. A korábban virágzó turizmus gyakorlatilag összeomlott. A vendéglátásból élő kis- és középvállalkozók jelentős része bezárásra kényszerült, míg azok, akik csak kiegészítő tevékenységként foglalkoztak turizmussal, egyelőre kivárnak, valamiféle csodában reménykedve. Abban azonban szinte mindenki egyetért, hogy a korábban ismert léptékű helyi turizmusnak nagyjából vége.
Amikor bő két hónapja Parajdon vendéglátókkal beszélgettem, kiderült, hogy ma már leginkább a nyári átutazó turisták jelentik a reményt, akik az ország különböző térségeiből, illetve Magyarországról érkeznek Székelyföldre. Egy részük szolidaritásból tölt el itt egy-két vendégéjszakát, mások kíváncsiságból járják végig a települést, hogy saját szemükkel lássák, mi maradt a valaha híres sóbányából. Mindez azonban csak töredéke annak a vendégforgalomnak, amely 2025 májusáig életben tartotta a hivatalosan 1770 férőhellyel rendelkező 116 szállodát, panziót és vendégházat.
A község vezetőinek egy része a polgármesteri hivatal tulajdonában lévő, gyógyvízéről ismert Wellness Center fürdő fejlesztésétől várja a megváltást. Mások jóval szkeptikusabbak, és
Szakemberek szerint egy új sóbánya megnyitására ugyan lenne reális esély – talán megfelelő tőkeerős befektető is akadna hozzá –, az erre épülő bányaturizmus azonban biztosan nem a közeljövő története. Hozzáértő bányamérnökök szerint még akkor is legalább nyolc-tíz évre lenne szükség, ha a beruházás azonnal elindulna, mire a kitermelés után olyan tárnák alakulnának ki, amelyek alkalmassá válnak a turizmusra. A romániai valóságot ismerve azonban ez könnyen tizenöt-húsz évre is kitolódhat. Vagyis Parajd turisztikai jövője ma még a bizonytalanság ködébe vész.
Ha elvonatkoztatunk a parajdi természeti katasztrófától, látnunk kell, hogy Románia csaknem valamennyi egykori bányavidéke hosszú ideje lejtmenetben van. Az Erdélyi-érchegység egykor aranyban, ezüstben, rézben és vasércben gazdag bányavidékein ma kihaló települések, mélyszegénység és kilátástalanság fogadja a látogatót. Ugyanez a kép rajzolódik ki a Zsil-völgyben is, ahol a szénbányászat felszámolása után egész városok veszítették el gazdasági alapjukat. És sorolhatnánk még számos erdélyi térséget, ahol a bányászat megszűnését nem követte átgondolt állami fejlesztési stratégia.
Nehéz ma megmondani, hogy van-e fény az alagút végén. Egy azonban biztos: Parajdot nem hangzatos politikai bejelentések, félreértelmezett uniós támogatások vagy kommunikációs sikertörténetek fogják talpra állítani, hanem egy hosszú távú, következetesen végrehajtott fejlesztési stratégia. Amíg ez nem születik meg, addig a település jövője kapcsán továbbra is több lesz a remény, mint a bizonyosság.
A román állami intézmények működésébe mintha eleve bele lenne kódolva a dilettantizmus és a hibás döntések sorozata, amely időről időre hatalmas károkat okoz, miközben a felelősök elszámoltatása elmarad.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Balogh Levente
Ahogy eljött az ősz, két, Ukrajnát érintő fontos témában is új fejlemények történtek: ha döcögősen is, de úgy tűnik, elindult a kisebbségek jogainak helyreállítása, közben pedig újraindult az amerikai békeközvetítés Moszkva és Kijev között.
Páva Adorján
Mit láthat a szeptember 7-én a tizenkettedik osztályt megkezdő, azaz a felnőttkor, a romániai felnőtt társadalom kapujában álló fiatal, ha kicsit visszatekint országa élére?
Makkay József
Hazatér a diaszpórában élők egy része. Nem tömeges jelenségről van szó, de a fogadásukat segítő „kupaktanácsok” megalakulása jelzi, hogy az önkormányzatok és állami hivatalok már számolnak ezzel. Kérdés, hogy a hazatértek közül hányan maradnak itthon.
Balogh Levente
Ha másban nem is, egy dologban biztosan jól teljesítenek a romániai pártok: a politikai káosz és instabilitás fenntartásában verhetetlennek bizonyulnak.
Páva Adorján
Futballszurkolóként nem tartom ördögtől való pazarlásnak, ha önkormányzatok százezreket, akár milliókat költenek nagy múltú helyi focicsapatokra. Azonban ez így nem mehet tovább.
Balogh Levente
Továbbra is tapasztalható, hogy a választások óta szakadék húzódik az erdélyi és a magyarországi társadalom jelentős része között, ám az árok betemetése nem reménytelen – abban ugyanakkor jelentős szerep hárul az új magyar kormányra.
Rostás Szabolcs
Bár a Tisza-kormány nemzetpolitikáért felelős illetékese több fórumon is leszögezte erdélyi látogatása során, hogy az új budapesti hatalom nem kíván hozzányúlni a külhoni magyarok szavazati jogához, jelentős nyomás nehezedik rá az anyaországban.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!