2008. május 16., 00:002008. május 16., 00:00
A tiltólistára nem csak olyan, leginkább a „gyorséttermi” gyűjtőszóval leírható ételek és italok kerülnek, mint a hamburger, a sült krumpli, a szénsavas üdítő vagy a burgonyaszirom, hanem minden, a „diákok korának nem megfelelő, egészségkárosító hatású” termék.
A kezdeményezés hasznos és üdvözlendő. Vele párhuzamosan járta be a világsajtót a diagnózis: az elhízás korunk népbetegsége, egy mai amerikai felnőtt átlagéletkora várhatóan meghaladja a „műanyag ételeket” fogyasztó gyerekéét. Gondot az okoz, hogy a helytelen táplálkozás kérdése rendkívül összetett társadalmi jelenség, amely ellen hatékonyan fellépni csak országos stratégiával lehetne, amely messze túlmutat a tiltáson. Maga a képviselőházi tervezet foghíjas, nem tartalmaz semmilyen lajstromot a kitiltandó élelmiszerekről. Ha az iskolai büfék csupán vegyszerektől mentes biotermékeket kínálnának, azonnal az irrealitás talajára lépünk: a kínálat bőven elférne egyetlen polcon, és messze meghaladná egy átlagos kisdiák anyagi lehetőségeit. Legyen bármilyen vonzó, fél pohár bionarancsból préselt dzsúsz nem elegendő egy hiperaktív harmadikosnak. Akit amúgy semmi sem akadályoz meg abban, hogy iskolába menet vagy a szünetekben ne az útjába kerülő ABC-ben költse el a pénzét, chipsszel és kólával tömve meg iskolatáskáját. Itt lenne hasznos a tanári-szülői felvilágosítás a helytelen táplálkozás veszélyéről. Ám a szülők nagy része maga sincs tisztában a jelenséggel, vagy ha igen, életvitele nem ad módot a helyes és egészséges táplálkozásra. Az otthonról csomagolt tízórai helyett éppen tőlük kapják az uzsonnapénzt a gyerekek. És nem lebecsülendő feladat megértetni egy hatévessel, mért kell szénsavmentes vizet és rozskiflit ennie a sokkal finomabb kóla és hamburger helyett. Valódi megoldást az országos iskolai étkeztetés bevezetése jelentene. Nem tej és kifli, hanem táplálkozástani szakemberek javaslatai alapján, közegészségügyi felügyelettel összeállított napi menü. Ennek azonban olyan infrastrukturális és költségvetésbeli akadályai vannak, amelyeket egyetértő bólogatással aligha lehet megoldani.
Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.
Némi csalódással konstatáljuk, hogy a kormánypártok hatalomhoz való ragaszkodása miatt a politikai válságot kirobbantó PSD talán megússza, hogy kormányozni kényszerülve vigye el a balhét mindenért.
Örökzöld témává vált Romániában a medvetámadások ügye. Nincs nap, hogy ne olvasnánk riasztásokról és veszélyes helyzetekről. Holott a magyarázat egyszerű: tíz évvel ezelőtt a vadgazdálkodást kivették a szakma kezéből.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.