Aztán a Tőkés László vezette EMNT jelezte, hogy közvetít a két alakulat között, és ha a siker nem is volt eleve belekódolva a próbálkozásba, a helyzet végleges lezárulatlansága talán biztosított némi reményt arra, hogy mégsem lesz magyar–magyar verseny a parlamenti mandátumokért folyó harcban. Most, az egyezkedések jegyében elmúlt nyár végén Szilágyi Zsolt EMNT-alelnök azt tartja a legvalószínűbb forgatókönyvnek, hogy az RMDSZ és az MPP – független – jelöltjei több választókerületben egymással fognak versengeni november 30-án.
Az RMDSZ minden bizonnyal az MPP ellenében fogja magyarázni a tárgyalások kudarcát. Kiváló tartalékot szolgáltat ez a kudarc a szövetség számára a következő hónapokra, vagy akár évekre is arra, hogy felemlegesse: lám-lám, megpróbálta, tisztességes ajánlatot tett, amit hajlandó lett volna tiszteletben tartani, de a polgári párt elutasította a kinyújtott kezet. Az MPP-nek szintén muníciót biztosít az elmaradt megegyezés magyarázása, hiszen arra hivatkozhat, hogy az RMDSZ elfogadhatatlan feltételeket támasztott a közösködésnek, és azzal vádolhatja a szövetséget, hogy nem képes felülemelkedni pártérdekein. Lesz mit mondania az EMNT-nek is, mivel a valamiféle kívülállói státuszt biztosító közvetítői pozíció pszichológiailag kedvezőbb helyzetet biztosít számára.
Szilágyi Zsolt a magyar képviselet gyengülésének lehetőségét is megemlíti. Ez kétségtelenül az egyik lehetséges kifutási pontja a külön induló alakulatok harcának. De gondoljunk csak a tavalyi európai parlamenti választások előtti napokra, amikor erősen kétségesnek tűnt, hogy erdélyi magyar képviselő is bejut a brüsszeli testületbe. Az akkori kettős siker azt jelezte, még mindig van annyi tartalék a magyar közösségben, hogy mindkét oldalt átvigye a küszöbön.
Hát valahogy azt a teljesítményt kellene novemberben megismételni. És ez nem lehetetlen, ha arra gondolunk: nem az a fontos, hogy ki kit hibáztat, hanem hogy három hónap múlva ott legyünk az urnáknál.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.
Némi csalódással konstatáljuk, hogy a kormánypártok hatalomhoz való ragaszkodása miatt a politikai válságot kirobbantó PSD talán megússza, hogy kormányozni kényszerülve vigye el a balhét mindenért.
Örökzöld témává vált Romániában a medvetámadások ügye. Nincs nap, hogy ne olvasnánk riasztásokról és veszélyes helyzetekről. Holott a magyarázat egyszerű: tíz évvel ezelőtt a vadgazdálkodást kivették a szakma kezéből.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Látogatottsági adatok