2008. február 04., 00:002008. február 04., 00:00
Azonban a tét van ma is akkora, mint akkor, a különbség csupán annyi, hogy most kevésbé belátható a mindennapokkal elfoglalt többség számára.
De most is a demokrácia alapvető esélyeiről és értékeiről van szó. Olyan értékekről viszont, amelyek az időfolyosókban válnak igazán nélkülözhetetlenné a közösségek számára.
Ezek közé tartozik a múlthoz való jog.
Dan Voiculescu, akinek a Szekuritátés fénykorában informátori fedőneve Félix volt, most, múltja takargatásában cinkosokra talált az igazságszolgáltatás legfontosabb intézményeiben ülő főbírákban. Azokban, akik szintén az átvilágítás kötelező terhe mellett töltik be tisztségüket, valószínűleg a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanácsban, a Legfelső Semmítő- és Ítélőszékben és – ezek kapcsolt részeként – magában az alkotmánybíróságban is, és akikre nézve a kötelező, de teljeskörűen még nem végrehajtott átvilágítás hamarosan mégis napirendre kerül.
Félix és Iustitia magas rangú képviselői tehát a közös érdekben találkoztak, akár azt is mondhatnók: a Félix által most kiharcolt alkotmánybírósági döntés Iustitia tisztázatlan múltjának, e láthatatlan jéghegynek a látható bűzös-iszapos csúcsa.
Csakhogy a cinkosok közös múlttakargatása, bár csupán néhány intézményvezető átmentésére szolgál, következményeiben magát a társadalmat fosztja meg múlthoz való jogától. Mindeddig, míg „csupán” az uniós integráció kérdéseivel bajmolódott az ország, elsősorban az emberi jogok kérdése szerepelt a politikai napirenden. Most viszont az uniós tag Romániának lassan a demokráciát magát is saját alkatához kell illesztenie. Ehhez viszont a társadalom önismerete nélkülözhetetlen. Félix és Iustitia érdekközössége pedig épp ezt akadályozza meg, azt, hogy az országnak ne csupán demokráciaruhája legyen, hanem abban magára is találjon.
Félix Romániája tehát sohasem lehet a felix Romania.
Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.
Némi csalódással konstatáljuk, hogy a kormánypártok hatalomhoz való ragaszkodása miatt a politikai válságot kirobbantó PSD talán megússza, hogy kormányozni kényszerülve vigye el a balhét mindenért.
Örökzöld témává vált Romániában a medvetámadások ügye. Nincs nap, hogy ne olvasnánk riasztásokról és veszélyes helyzetekről. Holott a magyarázat egyszerű: tíz évvel ezelőtt a vadgazdálkodást kivették a szakma kezéből.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.