2008. április 04., 00:002008. április 04., 00:00
Ami lényegében az is volt, főleg ha abból a szemszögből nézzük, hogy ritkán kezdődött NATO-csúcs ennyi előkészítetlen vagy a helyszínen „lezongorázandó” napirendi ponttal a programban. Ennek ellenére jószerint csak a macedón sajtó kivonulása tekinthető felszínborzoló mozzanatnak, miután a NATO fontosabbnak ítélte Görögország vétóját, mint az exjugoszláv állam „észak-atlantizálásának” ügyét.
Bukarest azonban inkább azáltal rendezett valóban történelminek tekinthető csúcstalálkozót, hogy azt nem zavarták meg NATO-ellenes tüntetők. Márpedig nem kevesen vannak olyanok, akikben a hatalmasok ellenérzéseket váltanak ki. A reaktív jellegű szervezetből megelőző szervezetté, a demokrácia megteremtőjévé és letéteményesévé válni igyekvő szövetség úgy tárgyalt, hogy közben a házigazda rendfenntartó szervek a „legszebb” időket idéző módon gázoltak bele elvekbe, meggyőződésekbe és vesékbe. Miközben a NATO a békét és demokratikus államszervezési formákat igyekszik tűzzel-vassal meghonosítani például Afganisztánban, Romániába nem nagyon juthattak be NATO-, illetve háborúellenes szórólapok vagy aktivisták. A kevés kivétel lefüleléséhez és fizikai megpuhításához pedig elegendő volt egy intézményvezető igencsak törékenynek tűnő panasztétele, amelyről vélhetően kiderül majd, hogy nem is úgy, és nem is akkor volt, de kit érdekel már utólag az egész?
Románia első körben minden bizonynyal tekintélyes presztízs- és potenciálnövekedést könyvelhet el a csúcstalálkozó megszervezése nyomán – és ezzel el is érte alapvető célját. Egészen a következő, nagypolitikai szempontok által kevésbé befolyásolt nemzetközi felmérésig, amely súlyos demokráciadeficitet állapít majd meg a buzgómócsing NATO-tag esetében.
Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.
Némi csalódással konstatáljuk, hogy a kormánypártok hatalomhoz való ragaszkodása miatt a politikai válságot kirobbantó PSD talán megússza, hogy kormányozni kényszerülve vigye el a balhét mindenért.
Örökzöld témává vált Romániában a medvetámadások ügye. Nincs nap, hogy ne olvasnánk riasztásokról és veszélyes helyzetekről. Holott a magyarázat egyszerű: tíz évvel ezelőtt a vadgazdálkodást kivették a szakma kezéből.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.