A sikertelenség abból is fakad, hogy az új törvény olyan területen próbál polgárjogot szerezni a magyar nyelvnek Romániában, ahol ez sok évtizeddel ezelőtt kikopott, vagy meg sem jelent. Így az átlagos szókinccsel rendelkező erdélyi magyar ember nem tudja, nincs ahonnan tudnia a közlekedési táblák magyar megnevezéseit. Tudja, mit kell tennie a zebránál, az útkereszteződésnél, de valahogy nem jut eszébe a „gyalogátkelő” vagy az „elsőbbségadás kötelező” kifejezés. Ha beiratkozik a sofőrvizsgára, „hajtásira” vágyik, nem pedig „gépjármű-vezetői jogosítványra”, vagy csak „jogosítványra”, ahogy ezt magyarul nevezik. Ráadásul Romániában nem készültek még el azok a magyar nyelvű tankönyvek, amelyek a közlekedési szabályok ismertetése mellett vizsgázni is megtanítják az érdekelteket. Nincsenek oktatók, akik helyesen használnák a magyar kifejezéseket.
Így hát korai lenne azt a következtetést levonni, hogy fölösleges volt az anyanyelvhasználat jogát kiterjeszteni. A rossz eredmények ugyanis afféle gyermekbetegségei a rendszernek. A múltból fakadnak; abból, hogy csak most, megkésve nyílott meg az anyanyelvhasználat lehetősége. Az erdélyi magyar ember akkor lesz egyenrangú román anyanyelvű társaival, ha anyanyelvét az élet valamennyi színterén használhatja. Addig pedig kinek-kinek magának kell eldöntenie, hogy a biztonságosabbnak tűnő román vagy a gyermekbetegségeket hordozó magyar tesztlapokat választja.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.
Némi csalódással konstatáljuk, hogy a kormánypártok hatalomhoz való ragaszkodása miatt a politikai válságot kirobbantó PSD talán megússza, hogy kormányozni kényszerülve vigye el a balhét mindenért.
Örökzöld témává vált Romániában a medvetámadások ügye. Nincs nap, hogy ne olvasnánk riasztásokról és veszélyes helyzetekről. Holott a magyarázat egyszerű: tíz évvel ezelőtt a vadgazdálkodást kivették a szakma kezéből.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.
Látogatottsági adatok