2009. szeptember 24., 11:092009. szeptember 24., 11:09
Az emberiség például deklaráltan többnyire mindig erkölcstelennek tartotta az üzletszerű kéjelgést, a testüket áruba bocsátó személyeket nem vette emberszámba (egy friss magyarországi felmérés szerint minden tizedik megkérdezett szerint elfogadható a lekezelő bánásmód a prostituáltakkal szemben), ellenben még az olyan, magát civilizáltnak tartó társadalmakban is, mint amilyen a romániai, nem von maga után közmegvetést, ha valaki „kurvás”.
Szó sincs arról, hogy ösztönözni kellene a prostitúciót, az állam azonban nem dughatja homokba a fejét, mintha nem tudná, hogy a night klubok és sztriptízbárok tulajdonképpen bordélyházak, vagy hogy a lányokat futtató stricik valójában emberkereskedők. Márpedig nyilvánvaló, hogy a hatóságok jelenleg képtelenek kontrollálni ezt az iparágat, ha viszont például a prostituáltak legálisan, vállalkozói engedéllyel, a társadalomtól elzárt bordélyokban űzhetnék az ősi mesterséget, akkor az egészségügyi, pénzügyi és nyomozó hatóságoknak sokkal nagyobb rálátásuk lenne.
Hasonlóképpen összetett és aktuális kérdés a könnyűnek nevezett drogok fogyasztásáé. Aki kicsit is ismeri a mai tinédzserek szokásait, az tudja, hogy a házibulik elengedhetetlen kellékévé vált a marihuánás cigaretta, néhány szál elszívása azonban még nem tesz kábítószerfüggővé, ilyen okból börtönbe zárni valakit enyhén szólva túlzás.
A kérdés nyitja itt is a társadalmi és önkontrollban, no meg a nevelésben rejlik, ugyanakkor az amúgy abszolút legálisan űzhető alkoholfogyasztás és dohányzás azért talán nagyobb veszélyeket rejt – és nem csak a fiatalokra. Azt pedig mindenképpen le kell szögezni: a prostitúció és a könnyű drogok fogyasztásának törvényesítésével való egyetértés közel sem jelenti magának a jelenségnek a helyeslését. A helytelen az lenne, ha elkendőznénk a problémát.
Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.
Némi csalódással konstatáljuk, hogy a kormánypártok hatalomhoz való ragaszkodása miatt a politikai válságot kirobbantó PSD talán megússza, hogy kormányozni kényszerülve vigye el a balhét mindenért.
Örökzöld témává vált Romániában a medvetámadások ügye. Nincs nap, hogy ne olvasnánk riasztásokról és veszélyes helyzetekről. Holott a magyarázat egyszerű: tíz évvel ezelőtt a vadgazdálkodást kivették a szakma kezéből.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.