Könnyû ugyanis az elnök fejéhez vágni, hogy 1997-ben miniszterként is, parlamenti képviselõként is megszavazta a román–ukrán alapszerzõdést, tavaly pedig immár államfõként járult hozzá a szerzõdés hatályának a meghosszabbításához. Az is könnyen Bãsescu ellen fordítható, hogy a szerzõdés aláírásakor épp – az akkor még demokrata párti – Adrian Severin ült a külügyminiszteri székben. Ha tehát az elnök a hazaárulás gyanúját lebegteti, saját pártja, kormánya árulásáról beszél. Ennél okosabbnak ismertük meg Bãsescut.
Az Ukrajnával kapcsolatos államfõi kijelentés csak akkor értelmezhetõ racionális politikai tettként, ha ennek a külpolitikai vetületeit nézzük. (Talán ezzel is magyarázható, hogy a belpolitikai viszonyrendszerben „lötyög rajta a zakó”.) Bãsescu ugyanis egy olyan pillanatban jelezte, hogy nincsen minden rendben Ukrajna és Románia kapcsolatában, amikor George Bush kijevi látogatása, a NATO bukaresti csúcsa, valamint Ukrajna lehetséges NATO-csatlakozása kapcsán a világ szeme erre a térségre irányul. Nemzetközi téren talán soha nem lehet visszhangosabb a román államfõ kijelentése, mint most. És a világ Bukarestbe érkezõ politikacsinálói talán nem is azt jegyzik majd meg belõle, hogy mit mondott Bãsescu, hanem azt, hogy Romániában még ma is vita tárgyát képezi a 11 éve aláírt alapszerzõdés. Nem a feladott labdát, hanem a labdajátékot látják meg.
A kódolt üzenetnek pedig minden bizonnyal Viktor Juscsenko a címzettje. Az ukrán elnök azt olvashatja ki belõle, hogy Románia nem adja ingyen a NATO-tagságot. Ha Ukrajna ténylegesen tagja szeretne lenni a katonai szövetségnek, változtassa meg álláspontját a román tiltakozás ellenére kikotort Bisztroje Duna-ág hajózhatóvá tétele ügyében, és ne próbálja ügyeskedéssel megcsapolni azokat a gáz- és kõolajmezõket, amelyek a két ország vitatott határvidékén lapulnak a Fekete-tenger mélyén.
Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.
Némi csalódással konstatáljuk, hogy a kormánypártok hatalomhoz való ragaszkodása miatt a politikai válságot kirobbantó PSD talán megússza, hogy kormányozni kényszerülve vigye el a balhét mindenért.
Örökzöld témává vált Romániában a medvetámadások ügye. Nincs nap, hogy ne olvasnánk riasztásokról és veszélyes helyzetekről. Holott a magyarázat egyszerű: tíz évvel ezelőtt a vadgazdálkodást kivették a szakma kezéből.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.