2008. szeptember 08., 00:002008. szeptember 08., 00:00
Persze, a függetlenként induló MPP-jelölteknek szembe kell nézniük azzal a nagy eszköz- és tőkehátránnyal, amibe az RMDSZ-szel versengve kerülnek, viszont jobban kiaknázhatják az elmaradt megegyezések nyomán felgyülemlett összefogásigényt.
Erre szolgálhat az a – jó taktikai érzékkel meghozott – döntés is, amellyel az MPP, előre bejelentetten, az általa preferált RMDSZ-jelölteket támogatja. Ha a sors iróniáját kívánjuk látni ebben: az RMDSZ személyválogatós tárgyalási stratégiája kapott itt hasonló „személyválogató” riposztot. A döntés politikai lényege azonban az, hogy az MPP – kihasználván az egyéni választókerületes rendszert – megpróbálja kívülről végrehajtani az RMDSZ belső ellenzékének feladatát, azaz: befejezni azt a belső „leváltó folyamatot”, amely Verestóy Attila vagy Márton Árpád újbóli jelölésével elakadni látszik.
A politikai dinók végleges elsüllyesztésének látszólag persze az is akadálya, hogy maga az MPP sem mentes
a fossziliásodás szimptómáitól – egyre többen vélik úgy, hogy a rákövült Verestóy II-imázzsal maga Szász Jenő is e kategóriát gazdagítja –; a valódi ok viszont az, hogy magában a pártépítésben, az alternatíva dinamikus megjelenítésében maradt le az MPP. A mostani döntés, hogy nem hívják össze a párt megerősödése szempontjából szükséges kongresszust, már annak a jele, hogy a pártbejegyző Szász Jenő pártépítésre nem alkalmas. Mintha a „merjünk minél kevesebben lenni” stratégiája érvényesülne: az MPP egyre csak halogatja azokat a döntéseket, amellyel elindíthatná az általa képviselt politikai alternatíva társadalmi begyökereztetését, szellemi hátországának a megteremtését.
A november végi választások így felemásságok keresztútját jelentik: a székelyföldi zárványpárttá váló MPP és a felemásan dinótlanított RMDSZ megjósolható kimenetelű mérkőzését. Az eredmény viszont meghatározó lesz a következő évtizedre.
Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.
Némi csalódással konstatáljuk, hogy a kormánypártok hatalomhoz való ragaszkodása miatt a politikai válságot kirobbantó PSD talán megússza, hogy kormányozni kényszerülve vigye el a balhét mindenért.
Örökzöld témává vált Romániában a medvetámadások ügye. Nincs nap, hogy ne olvasnánk riasztásokról és veszélyes helyzetekről. Holott a magyarázat egyszerű: tíz évvel ezelőtt a vadgazdálkodást kivették a szakma kezéből.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.