2008. szeptember 26., 00:002008. szeptember 26., 00:00
Mégis, amint a motivációk egy bonyolult választási rendszer keretei közé kerülnek – mint jelenleg Romániában –, a kérdés összetettebbé, a politikusok viselkedése pedig zavarosabbá válik. A Nagy-Románia Párt még augusztusban benyújtott és a bukaresti ítélőtábla által most elutasított keresete mögötti érdek eléggé egyértelmű: a PRM az új választási rendszerben nem érdekelt, a régi sokkal inkább megfelelt neki. A választási küszöböt ugyanis ebben a rendszerben még nehezebben lépné át, mint a korábbiban, mivel itt eredményei nem Vadim Tudor központilag sugárzott pocskondiázásán híznak, hanem inkább a versenyképes helyi alternatíván. Ami nekik nincs.
A többi nagypárt azonban már nem egyértelműen ellenérdekelt az új választási törvény alkalmazásában. Az új törvény egyéni kerületes mázzal leöntött arányossága arra mindenképpen jó, hogy megőrizze korábbi vezető szerepüket, illetve megszokott, előre bemérhető részesedésüket a parlamenti helyekből, jóllehet annak árán, hogy némi kiszámíthatatlanságot csempész e pártok belső udvarára. Amelytől főhet a vezetők feje.
De a belső, egyéni kerületek közötti osztozkodások jórészt már megtörténtek. A nagy hajók, ha lassan fordulnak is, lassan felveszik az új menetirányt. Az igazságszolgáltatásnak pedig – akár bevallja, akár nem – így reálpolitikából is vizsgáznia kell.
Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.
Némi csalódással konstatáljuk, hogy a kormánypártok hatalomhoz való ragaszkodása miatt a politikai válságot kirobbantó PSD talán megússza, hogy kormányozni kényszerülve vigye el a balhét mindenért.
Örökzöld témává vált Romániában a medvetámadások ügye. Nincs nap, hogy ne olvasnánk riasztásokról és veszélyes helyzetekről. Holott a magyarázat egyszerű: tíz évvel ezelőtt a vadgazdálkodást kivették a szakma kezéből.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.