2008. november 24., 12:012008. november 24., 12:01
Megeshetik ugyanis, hogy Mari néni az egyik pártra szavazna, de nem kedveli azt a jelöltet, akit pártja az ő körzetében állított; jobban bízik egy másik jelöltben. Ha pedig a személyes szimpátia felülírja a pártpreferenciát, máris lőttek a felméréseknek. Talán ez az oka annak is, hogy az idei kampányban a személyes találkozásokra esett a hangsúly. A jelöltek arra törekedtek, hogy személyes varázsukkal hódítsanak más pártok táborából. Van olyan RMDSZ-jelölt, aki nem is tétette fel óriásplakátjára a párt logóját, mert úgy gondolta, a magyarok úgyis tudják, hova tartozik, a román szavazókat viszont eltaszítaná a tulipán. Már a magyar vagy a kétnyelvű plakát sem azonosító jegye a magyar jelölteknek. Biharban is látni arra példát, hogy román nemzetiségű szociáldemokrata jelölt üzen óriásplakátján magyar nyelven a választóknak.
Az RMDSZ az ezredforduló óta soha nem várhatta ilyen nyugodtan a választásokat, mint most. Nem azért, mert az utóbbi nyolc évben nőtt a magyar népesség aránya Romániában, vagy nőtt volna a népszerűsége a magyar választók körében. A szövetségnek törvényhozásilag sikerült levezetnie a feszültségeket. Az új választójogi törvény ugyanis bevezeti az alternatív küszöb fogalmát. Eszerint pedig a szövetség akkor is ott lesz a parlamentben, ha nem éri el az öt százalékot. A bejutáshoz az is elég, hogy jelöltjei hat képviselői és három szenátori körzetben mandátumot szerezzenek. Ráadásul a törvény a magyar ellenzék által támogatott függetleneket is nehezebb feladat elé állítja. Míg egy-egy pártjelölt akár a szavazatok 20 százalékával is viheti a mandátumot, a függetlennek a voksok több mint felét kell megszereznie a sikerhez.
A törvényhozási lelemények azonban csökkenthetik a szavazókedvet a magyarokban, a választói fásultságnak, a közömbösségnek engedhetnek teret. Ezáltal az sem lesz meglepő, ha a magyar szavazók az országosnál kisebb arányban mennek el szavazni.
Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.
Némi csalódással konstatáljuk, hogy a kormánypártok hatalomhoz való ragaszkodása miatt a politikai válságot kirobbantó PSD talán megússza, hogy kormányozni kényszerülve vigye el a balhét mindenért.
Örökzöld témává vált Romániában a medvetámadások ügye. Nincs nap, hogy ne olvasnánk riasztásokról és veszélyes helyzetekről. Holott a magyarázat egyszerű: tíz évvel ezelőtt a vadgazdálkodást kivették a szakma kezéből.
Bár politikai karrierjének, szánalmas közéleti megnyilvánulásainak egyszer s mindenkorra vége, a nagybányaiak számára is örök tanulságként kell szolgálnia, hogy soha többé ne szavazzanak bizalmat a polgármesterükhöz hasonló politikai brigantinak.
„Nagy tételben lehetne fogadni, hogy a választási évet követően, 2025-ben jön majd a nyugdíjemelés böjtje, amikor elő kell teremteni valahonnan az ehhez szükséges pénzt, ami csakis adóemelések formájában folyhat be, vagy esetleg hitelfelvétel útján”.
Magyar futballisták állnak sorfalat, megtapsolják román ellenfelüket, román szurkolók pedig éltetik Magyarország válogatottját? Ilyesmi eddig teljesen szürreálisnak tűnt, sci-fibe illő jelenetnek számított, erre tessék, mégis megtörténik.
Mihai Tîrnoveanu és magyargyűlölő bandája számára semmi sem drága, ezt számtalanszor bebizonyították a nacionalista szeánszok kísérte úzvölgyi temetődúlás, a magyar államfő nagykárolyi látogatása során tanúsított megnyilvánulásaik alkalmával.
Ukrajnai háború ide, infláció és gazdasági problémák oda, a romániai nyilvánosság és a politikum ismét csak talált egy olyan témát, amelyet a jelek szerint sokkal, de sokkal fontosabbnak tekint ezeknél.
Rövid időn belül két vaskos sallerbe is sikerült belefutnia a korábban legendásan hatékonynak tartott román diplomáciának.
Így, az Ukrajna ellen Oroszország által indított agresszió első évfordulóján a világ történéseire a legnagyobb befolyással bíró vezetők által tett nyilatkozatok alapján egy dolog jelenthető ki biztosan: a háború még jó ideig velünk marad.