A hisztiző politikusnál kevés szánalmasabb jelenség van. Márpedig a hétvégi hírek szerint Maros megye prefektusa, valamint a megyei közgyűlés elnöke szabályszerűen behisztizett, amikor a nyárádszeredai városnapokra érkezve azzal szembesült, hogy a román és az EU-zászló mellé a magyar és a székely zászlót is kitűzték, és mivel a több mint nyolcvan százalékban magyarlakta kisváros elöljárója nem volt hajlandó eltüntetni őket, a két román megyei vezető egyszerűen otthagyta a rendezvényt.
2015. augusztus 03., 13:352015. augusztus 03., 13:35
Az ügy ismét csak rávilágít, mennyire nem illeszkedik a decentralizáció sokat hangoztatott eszméjéhez a prefektúra intézménye, másrészt arra is, hogy továbbra is úgy tűnik: az állam hivatalos képviselői egyáltalán nem arra törekszenek, hogy a többségében magyarlakta vidékeken enyhítsék az etnikai feszültségeket. A prefektúrák egyre inkább olyan koloncként viselkednek, amely az állam képviseletében, a központosított állam eszméjének szellemében nem az állampolgárok érdekeit védik, hanem – ürügyként a törvények tiszteletben tartására hivatkozva, valójában jogi csűrés-csavarással, a meglévő jogszabályi hiányosságokat kihasználva – megnehezítik a helyi önkormányzatok életét. A Székelyföldön ez kiemelten így van, hiszen az utóbbi években a prefektúrák azt tartották a legfontosabb feladatuknak, hogy feljelentsék az önkormányzatokat a székely zászlók kitűzéséért – miközben azt tételesen semmilyen törvény nem tiltotta. Mindez rendkívül súlyos, ráadásul a Maros megyei prefektus a közgyűlés elnökével egyetemben most még inkább elvetette a sulykot, amikor nem volt hajlandó tudomásul venni, hogy bármilyen helyi közösségnek jogában áll saját jelképeket használni. Botrányos távozásukkal ehelyett még inkább élezik a feszültséget az amúgy sem túl nyugodt légkörben. Pedig egy dolog bizonyos: az ilyen viselkedéssel a román állam képviselői semmiképpen sem fogják elérni, hogy a magyarok az általuk elvárt mértékben a magukénak érezzék a román állam jelképeit. Már csak azért is, mert aligha várhat el őszinte tiszteletet az az állam, amelynek legfőbb helyi képviselője annyira beijed egy székely zászlótól, hogy hisztis óvodásként elviharzik a helyszínről.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!