2011. szeptember 12., 09:392011. szeptember 12., 09:39
Megannyi kimondott és kimondatlan kérdésre adhat választ a látvány. A repülés ugyanis mindig az érdeklődése középpontjában állt. A „repülő” az első szavai között szerepelt, és megannyi alkalommal szerzett örömteli meglepetést azzal, hogy az autó gyermeküléséből kitekintve szabad szemmel alig látható repülőket fedezett fel az égen. Sok esetben meg kellett állnunk, hogy magunk is megbizonyosodjunk: jól látja, valóban repülőgép bújik olykor elő a fellegek mögül. Azt is öröm volt megállapítani, hogy minden bizonnyal itt haladhat fölöttünk az ország egét szelő repülők légi folyosója. A domboldali őszi sétákon gyakran kezdtük számlálni a fejünk fölött elszálló repülőket. Egyszer másfél óra alatt 17-ig jutottunk. A Kolozsvárról felszálló vagy Kolozsvárra leszálló gépek pedig mindig egyedi élményt jelentettek. Az alacsonyan repülő gépek színe alapján már kétéves korában meg tudta állapítani, hogy a Wizzair vagy valamely másik légitársaság gépét látjuk. Csak a dübörgésüket nem szerette. Félt tőlük. Egyszer a ház előtt dolgozó úthengert is repülőnek gondolta. Az éppen a délutáni alvás órájában látott neki az aszfaltozás előkészítésének. Beleremegett a ház a munkagép zajába, a kislányom pedig a fejét is a paplan alá dugva próbált menedéket keresni, de végül csak a szülői ölelésbe burkolózva nyugodott meg.
Ott álltunk a kifutópálya végénél a drótkerítés mellett. Figyeltük, amint beszállnak az utasok a Wizzair társaság rózsaszínes, lilás orrú gépébe. A felbőgő motor félelmetesnek tűnt, de azért örömmel állapítottuk meg, hogy a gép a kifutópálya másik vége felé kanyarodik, tehát felénk gördülve fog lendületet venni, hogy aztán a levegőbe emelkedjen. Az is jó hírnek tűnt, hogy a láthatáron már kivehető volt a Blueair légitársaság leszállásra készülődő gépe. Körvonalazódott, hogy öt-tíz perc alatt egy felszállást és egy leszállást is szemügyre vehetünk. Nekilendült a Wizzair-gép, a kislányom pedig arcát a ruhámba fúrva keresett menedéket. Épp csak egy pillanatra mert kilesni onnan, amikor a gép már a levegőbe emelkedve haladt el előttünk. A Blueair-gép leszállását meg sem várta volna. „Menjünk apja – szólt rám határozottan –, a Wizzairtől, a Blueairtől és az úthengertől nagyon félek!”
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.