Nem akarok én Michelin-csillagos kiszolgálást. Még csak egy elitnek számító belvárosi vendéglő nívójára sem vágyom.
2014. január 24., 12:322014. január 24., 12:32
2014. január 24., 12:342014. január 24., 12:34
Elég nekem, ha egy pincér tudja és teszi a dolgát. De manapság, úgy tűnik, ez sok helyütt nagyobb luxusnak számít, mint a Michelin-csillagos menü, amelyben gyűszűnyi adag szuvidolt antiloppofát szervíroznak konfitált lóherechipsszel.
Elég lenne, ha a vendéglátó-ipari egységekben, amelyekben néha megpihenek, a személyzet legalább az italok természetrajzával tiszteletben lenne. És nem, továbbra sem szmokingos sommelier-re vágyom, aki elmondja, hogy ennek a 2004-es burgundinak ázott patkányfület és alig használt akkusavat idéz a bukéja. Csupán olyan pincérekre, akik tudják, mi van a bárszekrényben, és arról memóriájuk rövid megerőltetését követően tájékoztatni is tudják a vendéget.
Nem szeretnék általánosítani, hiszen sok helyütt vannak a szakmájukhoz értő felszolgálók, de nekem az elmúlt hónapokban jó néhányszor sikerült olyan pincérbe belefutnom, aki gasztronómiai gurunak kijáró, meglepetéssel vegyes csodálattal nézett rám, amikor közöltem, hogy a vörösborok között van száraz, félszáraz meg félédes is az édes mellett. Mindezt azt követően, hogy megjegyeztem: a borkínálat felsorolása némileg árnyaltabb művelet annál, mint hogy „Van vörös meg fehér bor.”
Hasonló élményben részesített azon pincérnő, aki a kérdésre, miszerint milyen söreik vannak, két hazai márka nevét még el tudta sorolni, de a harmadiknál már csak arra emlékezett, hogy „valami német.” Mivel ezzel fölkeltette az érdeklődésemet, rendeltem egy üveggel. Ekkor kiderült, hogy a német az cseh. Ráadásul nem is a német nevű, hanem az echte cseh elnevezésű cseh sör. De ezzel már túl messzire merészkedtem az elvárások terén, elvégre nem várható el mindenkitől, hogy tisztában legyen a szláv és a germán nyelvcsalád közötti árnyalatnyi különbségekkel.
Azért belegondoltam: milyen lenne, ha más szakmák művelői is hasonlóan felkészültek lennének. Például ha a sebészorvos a lábfej helyett a fejet amputálná, elvégre ez is fej, az is fej, hát nem mindegy? Vagy ha az építőmester ajtót szerel az ablakok helyére, elvégre ez is nyílászáró, meg az is.
Persze lehet, hogy csak én vagyok túl igényes. Végső soron amennyi pancsolt, emberi fogyasztásra alapvetően alkalmatlan löttyöt adnak el borként, tényleg tökéletesen fölösleges tudni, hogy déli vagy délnyugati fekvésű lejtőn álló raktárban keverték össze az aromatablettát és a cukrot a szesszel.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!