Voksokra váltott készpénz

Mint ismeretes, az adócsalás visszaszorításának jelszavával kidolgozott eredeti tervek szerint a jogi személyek és természetes személyek közötti bevételek és kifizetések napi felső határa 5000 lej lehetett volna személyenként. Emellett a jogi személyek pénztárában lévő készpénzösszeg a nap végén nem haladhatja meg az 50 000 lejt. Két természetes személy között naponta legtöbb 10 000 lejes készpénzfizetés történhetett volna.

Ez papíron nagyon szépnek tűnik – csakhogy a romániai valósághoz annyi köze van, mint egyszeri Hamász-terroristának a keresztényi könyörületességhez.

Hiszen hiányzik a megfelelő infrastruktúra, a lakosság több mint fele nem fér hozzá az elektronikus banki szolgáltatásokhoz, mivel nem hogy a saját településén, de még a szomszéd faluban sincs bankfiók, sem bankautomata – márpedig az adóhivatal által sugallt tervezet szerint a cégtulajdonosoknak – elkerülendő a sorban állást a bankfiókokban – az ezt lehetővé tevő automatákba kellett volna betenniük a nap végén a bevételt.

Az is tény ugyanakkor, hogy – hasonlóan az oltások témájához – itt is szárnyra kaptak az eszelős összeesküvés-elméletek, amelyek szerint teljesen be akarják tiltani a készpénzt, hogy aztán ezzel ellenőrizhessenek a hatóságok minden egyes vásárlást.

Ami egyrészt természetesen ostobaság, másrészt pedig ha valaki nem akar pénzt mosni, adót csalni, akkor elvileg nincs semmi rejtegetni valója.

Arról nem is beszélve, hogy egyesek ezt is a polgárok állandó megfigyelés alatt tartása irányába tett lépésként próbálták beállítani – miközben az nem zavarja őket, hogy a zsebükben levő okostelefon segítségével úgyis nyomon követhetők. Pláne, ha ők maguk posztolnak lépten-nyomon a közösségi oldalaikon arról, hogy éppen hol tartózkodnak, mit ettek, vagy éppen mit vásároltak.

Sokan azt rótták fel, hogy a kormány mindezzel csupán a bankoknak kedvezne, hiszen arra kényszerítené az embereket, hogy bankszámlát nyissanak, és fizessék a számlavezetési díjat.

Amiben elvileg igazuk is lehetne – de például olyant még nem hallottunk, hogy valaki a kötelező gépjármű-felelősség-biztosítások kapcsán vádaskodott volna ilyesmivel, holott ebben az esetben is arról van szó, hogy az autótulajdonosokat arra kényszerítik, hogy kössenek biztosítást, ami után évente nem is kis összeget kell fizetniük a biztosítóknak, amelyek számára ez értelemszerűen nyereséget jelent.

Persze az összeesküvés-elméleteken túl az valóban helytálló érv a készpénzhasználat jelentős korlátozása ellen, hogy a banki informatikai rendszerek meghibásodása vagy áramszünet esetén csakis a jó öreg bankók és érmék segítségével lehet elintézni bármilyen vásárlást. Ezért valóban nem lehet szó a készpénzhasználat kiiktatásáról.

Ráadásul az még hagyján, hogy sokan ragaszkodnak a készpénzhez, és akkor is kiveszik az automatából a fizetésüket, ha amúgy azt bakszámlára kapják, de sok szakértő szerint a törvény a saját pénzünk szabadon történő használatára vonatkozó jogot is korlátozná, ami gyaníthatóan elbukna egy alkotmánybírósági normakontrollon.

Vagyis a kormány részéről tényleg az volt a legjobb döntés, hogy – két kivétellel – kukázta a tervezetet.

Nem mintha ezt teljes mértékben a józan belátás számlájára lehetne írni.

Mindennek belátását és a visszakozást ugyanis vélhetően nem csupán a józan ész indokolta, és nem is feltétlenül a lakosság körében tapasztalható általános ellenkezés, hanem inkább a jövő évi választások – illetve a legfrissebb felmérések, amelyek a pártok népszerűségének alakulását mutatják.

A készpénzhasználat ügye kampánytémává vált – úgy, hogy a soron következő választások csupán jövő nyáron lesznek. Ám a pártja népszerűsítésének és a rendszerellenesség imázsa erősítésének eszközét gyakran a legostobább összeesküvés-elméletek felkarolásában és terjesztésében látó AUR-elnököt, George Simiont ez nem zavarta, és az emberek félelmeit és hiányos informáltságát kihasználva azonnal rárepült a témára, azzal riogatva, hogy a kormány a készpénzhasználat felszámolására készül, el akarja lehetetleníteni az egyszerű embereket, és teljes ellenőrzést akar gyakorolni fölöttük.

A nagyközönség pedig fogékonynak bizonyult erre a retorikára – és mivel ezt a többi párt szakértői is érzékelték, ők is felszálltak a „készpénzvonatra”.

Mivel a Nemzeti Liberális Párt (PNL) elnöksége már eldöntötte, hogy nem koalíciós partnerével, a Szociáldemokrata Párttal (PSD) közösen indul a jövő évi választásokon, simán be lehetett vállalni a készpénzhasználat ügyét kampánytémaként – pláne úgy, hogy ezzel a jelenleg a miniszterelnököt adó PSD-n is lehetett egyet ütni, azt sugallva, hogy az egész a szociáldemokraták ötlete volt. Ezért állt elő a PNL néhány politikusa azzal, hogy törvénytervezetet dolgoznak ki a készpénzhasználat korlátozása ellen.

Nem maradt le az RMDSZ sem, amely a legfrissebb felmérések szerint valahol a parlamenti küszöb környékén billeg, és komoly esély mutatkozik arra, hogy ne jusson be a törvényhozásba.

Ennek nyomán a szervezet stratégái úgy döntöttek, hogy jobb, ha a magyar alakulat is meglovagolja az intézkedéssel szembeni ellenérzéseket, ezért is tartotta fontosnak Kelemen Hunor, hogy a romakongresszuson arról beszéljen: a bőrdzseki mellett a készpénz sem megy soha ki a divatból.

Mindezek után nem csoda, hogy a kormány végül kitáncolt a kezdeményezés mögül, ha már az elfogadása után az egyik koalíciós párt is ellene fordult.

Mindez már az előszele annak, ami a következő hónapokban várható: a kormány – és persze az ellenzéki politikusok is, bár ők legalább kevesebb téttel – mindent a jövő évi választások előtti kampánynak rendelnek alá.

Hiszen négy megmérettetés is lesz, és nagyon nem mindegy, hogy hogyan szerepelnek majd. Ezért aztán durva költségvetési hiány ide, gazdasági gondok oda, a szükséges, viszont népszerűtlen, a kormányoldal támogatottságának további csökkenésének veszélyét magukban hordozó intézkedések várhatóan vagy meg sem születnek, vagy menet közben felpuhulnak, ha valamelyik ellenzéki párt – vagy éppen a kinn is vagyok, benn is vagyok című játékot előadó PNL – elkezdi ellene hergelni az embereket.

Aztán hogy honnan lesz pénz, és hogyan állítják talpra a költségvetést és a gazdaságot, az majd legyen a következő kormány gondja.

Hiszen ha minden jól megy, 2024 után közel négy évig nem lesz semmilyen kampány. Akkor majd jöhetnek a népszerűtlen lépések – újak is, meg persze azok is, amelyek a kampányév miatt elmaradtak.