2011. január 14., 11:252011. január 14., 11:25
A fellángolni látszó viták akár váltást is hozhatnak – bár az is igaz, hogy jelen állás szerint mi sem adnánk túl magas szorzót annak, hogy nem a markói politikai irányvonal folytatása letéteményesének tekintett Kelemen Hunor lesz az új elnök. A szövetség kormányszereplése az egyik olyan téma, ami kulcsszerepet kaphat a kampányban.
Paradox módon talán még sohasem volt akkora zsarolási potenciálja, mint ma, nemigen tűnt úgy, hogy bármit képes lehet elérni a koalícióból való kilépés lebegtetésével, hiszen a demokrata-liberálisok foggal-körömmel ragaszkodnak a kormányzati pozíciókhoz – közben pedig épp a koalíciós részvétel miatt csökken a népszerűsége, hiszen a kabinet enyhén szólva nem kápráztatott el zseniális válságkezelő képességével. E helyzetben pedig nem sokat segít az a taktika, amely szerint a kudarcokért és a tehetetlenségért ellenzéki pártokat megszégyenítő hangnemben becsmérlik a PDL-t, siker esetén pedig a kormányszereplés fontosságát mantrázzák.
Előbb-utóbb dönteni kell, hogy képesek-e betömni a lékeket, vagy el kell hagyni a süllyedő hajót, beismerve, hogy az az álláspont, amely csupán a pragmatizmust tartja szem előtt, erkölcsileg végzetesen erodálhatja a szervezetet. A kormányzás gondjai mellett a belső csoportok érdekei és a magyar riválisok jelentette problémák között is lavíroznia kell a szövetségnek. Mozgolódnak a partiumi és a székelyföldi szervezetek is, nagyobb befolyást akarnak, miközben kívülről az MPP, illetve az EMNT ostromolja az RMDSZ által eddig monopolizált magyar képviselet bástyáit.
Az erőből való politizálás, a kompromisszum elutasítása ronthatja az egységes, valamilyen koalíciós formában megvalósuló összmagyar képviselet – egyáltalán a magyar parlamenti képviselet – megvalósulásának esélyeit – az esetleges együttműködés megvalósítására viszont zsigeri ellenszenvet kell leküzdeni egyes megyei RMDSZ-szervezetek és például az EMNT között. Arról nem beszélve, hogy a Fidesszel is meg kell próbálnia rendezni a kapcsolatait. Ezen gondok mindegyike külön-külön sem kevés fejfájást okozhat majd az új elnöknek. Ha most esély mutatkozik megvitatni azokat a problémákat, amelyek az utóbbi években kibeszéletlenül maradtak, az talán valóban valami újnak a kezdetét jelentheti. Ha viszont az érdemi vita elmarad, az aligha csökenti majd azt a benyomást, hogy az RMDSZ – hogy az egyik elnökjelölt szófordulatát idézzük – igazi Dâmboviţa-parti alakulattá vált.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok