Mircea Duşa védelmi miniszter még saját nemzettársait is meghökkenti azon igyekezetében, hogy túlbuzgó hazafiasságát államhatalmi eszközökkel erőltesse az ország önkormányzataira és lakóira.
2014. április 15., 20:232014. április 15., 20:23
A szenátus ugyan elfogadta a Hargita megyei honatya törvénymódosító indítványát, miszerint minden városban kötelezően főutat kell elnevezni 1918. december elsejéről, ám a „nemzeti ügy” ezúttal megosztotta a román politikusokat: a szociáldemokrata miniszter kezdeményezése az ellenzéki demokrata-liberálisok tiltakozását váltotta ki. Mivel a képviselőház a döntő kamara, nem lehet mérget venni rá, hogy a javaslat törvényerőre emelkedik, ám már az első parlamenti vita sok tanulsággal szolgál.
A maroshévízi Duşa – aki már az 1989 előtti diktatúrában is „vitte valamire”, hiszen a helyi néptanács alelnöke is volt – az a fajta politikus, aki régóta jó szolgálatot tesz az államnak a székely világban. Most azonban túl nagyot akar markolni, ugyanis a magyarság komfortérzetét újfent irritáló kezdeményezése ezúttal annyira elrugaszkodott, hogy támadófelületet ad politikai ellenfeleinek is.
A PDL azonnal ugrott, hiszen a kötelező ünneplést is előíró, a demokrata-liberálisok által kínos fércműnek nevezett törvényjavaslat gyakorlatilag vezényszóra váltaná ki a román népből a hazafiasságot, ami sötét, letűnt időket idéz.
Végeredményben mellékes, hogy bevezetik-e a rendelkezést, vagy sem: ez sokat már nem oszt vagy szoroz a tekintetben, hogyan is érzi magát a saját utcaneveiért, nyelvi, közösségi jogaiért szélmalomharcot vívó magyarság Romániában.
Kelemen Hunor miniszterelnök-helyettes nemrég reményét fejezte ki: talán a gyulafehérvári nagygyűlés 100. évfordulója elvezet oda, hogy a román társadalom alaposan átértékeli a nemzeti kérdést. Igen, megtörténhet: akkor, ha mi is elhisszük, ez az ország csak a románoké, és ha a nagy ünnepen lojális állampolgárokként román zászlókat lobogtatva koccintunk az egyesülésre a kormányban, a parlamentben, az önkormányzatokban, a hivatalokban, az utcán és otthon is.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!