Hosszas tépelődés után rászántam magam az önkéntes véradásra. Ez elég nehéz döntés volt számomra, mert irtózom a tűszúrástól, de azért mégiscsak sikerült rávennem magam.
2013. május 28., 10:502013. május 28., 10:50
2013. május 28., 11:222013. május 28., 11:22
Igazság szerint csak részben motivált az, hogy a vérközpont vezetői folyamatosan arra panaszkodnak, hogy nincs elég donoruk, ami miatt lehetséges, hogy nem tudnának megfelelni az igényeknek abban az esetben, ha hirtelen nagyobb mennyiségű vérre volna szükség.
Benne volt a dologban a kíváncsiság is, mivel több ismerősöm szerint kimondottan jó érzés, ha az embert megszabadítják néhány deci vértől, ami lényegében felfrissíti a szervezetet.Azon még nem csodálkoztam túlságosan, hogy elsőre nem jött össze – pár perccel reggel nyolc után érkeztem, holott előtte kellett volna nyilvántartásba vétetnem magamat.
Másnap ismét jelentkeztem. A váróteremben elég sokan ültek, egyeseken látszott, hogy nem sietős a távozás, nem vár rájuk a főnök. Szóltam az ablaknál, hogy szeretnék vért adni. Mondták: üljek le, mert az érkezési sorrend alapján veszik a klienseket. Mivel nem szántam órákat a dologra, megkérdeztem, hogy szerintük mikor kerülhetek sorra. Erre elmondták: nézzem meg, mennyien vannak előttem, és ne türelmetlenkedjek. Egyébként pedig ne számítsak arra, hogy két-három órán belül, azaz 11 előtt következhetek. Mondtam: ez esetben legyenek szívesek felírni a listájukra, és fél tizenegykor visszajövök. Elképedéssel vegyes felháborodás volt a válasz, majd az egyik nő felém mutogatva, kacagva elkezdett kiabálni a mögötte ülő kollégáinak, hogy nézzenek oda, mit képzel „ez itt\" magáról, hogy azt hiszi, nyugodtan sétálgathat, és csak akkor jön vissza, amikor sorra veszik. A reakció pedig lekicsinylő szájhúzogatás és gúnyos nevetés volt a többiek részéről is.
Eléggé feldühített a viselkedésük, úgyhogy közöltem: ha így viszonyulnak, és nem fontos nekik, hogy vért adjak, akkor mentem, és többé ne számítsanak rám. Később aztán elmagyarázta valaki, hogy a várakozásra azért lett volna szükség, mert előzetes vizsgálatokat kell végezniük a tulajdonképpeni vérvétel előtt. Nem ártana az ilyesmit normális hangnemben elmagyarázni, vagy úgy alakítani a programjukat, hogy az is adhasson vért, aki nem hiányozhat órákat emiatt a munkahelyéről. Ismét meggyőződtem arról, hogy a román egészségügynek nem a pénztelenség a legnagyobb problémája...
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!