2011. augusztus 30., 07:482011. augusztus 30., 07:48
A két műsor ismétlésekkel és híradós bejelentkezésekkel együtt 15 171 perc műsoridőt töltött ki az m1 és m2, illetve az MR1 Kossuth Rádió csatornáin. Az AGB Nielsen adatai alapján az m1 a Balatoni nyár idősávjában a legnézettebb csatorna lett. A hétköznap délelőtti élő bejelentkezésekre naponta közel 400 ezren kapcsoltak oda, a műsor átlagos nézettsége pedig mintegy 30 százalékkal volt magasabb, mint a tavasszal ugyanebben az idősávban.
A számok nyelvén ugyanakkor nehéz volna kifejezni mindazt a hatást, amelyet a kilenchetes műsorfolyammal az MTVA munkatársai a balatoni régió és remélhetőleg a nézők és hallgatók életében elértek. Itt tanult meg vitorlázni Kokó, mesterszakácsok mellett itt főzte meg kedvenc ételeit Andy Vajna és Reviczky Gábor. A révfülöpi móló közönségét olyan elismert művészek szórakoztatták, mint Snétberger Ferenc vagy a Bikini együttes. Itt ünnepelte születésnapját Sass Sylvia és Koncz Gábor, de vendégül látták a műsorvezetők a legendás színészpárost, Voith Ágit és Bodrogi Gyulát, illetve a tónál nyaraló fukusimai gyerekeket is. Talán ennél is beszédesebb, hogy a Révfülöpön dolgozó tévések számos helyi önkéntest, támogatót nyertek meg a műsornak, amelyről időközben süteményt és fagylaltot, sőt csillagot neveztek el a balatoniak.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.