JEGYZET – Volt azért valami jó abban az átkos egypártrendszerben: mindössze két lehetőség között választhatott az ember, belelép vagy nem lép bele.
2015. október 27., 19:552015. október 27., 19:55
Amit pedig negyvenvalahány év alatt elképzelni sem lehetett, azt az utóbbi huszonöt esztendő bőven meghozta annak, aki úgy látta jónak.
A többségi pártok tagjai között alig-alig találni olyat, aki legalább még egy másik párt útvesztőibe ne tévedt volna be vagy akarva, vagy csak azért, mert útkeresés közben eltátotta a száját a gazdag választék láttán. De az igazi pártvándor az jó pár alakulat tagsági könyvét gyűjtögette össze, s ha kilépéskor vissza is kellett adnia, biztosan készített másolatot, legyen mivel igazolnia utódai előtt töretlen hitét, fáradhatatlan keresőkedvét. Tudok olyanokról is, akik még az „ötperces” pártokba is beléptek, amelyek nemhogy parlamenti küszöböt nem értek el, de már azelőtt elpárologtak tagjaik, mielőtt komolyan tárgyalhattak volna valamilyen más nagy horderejű ideológiát képviselő formációval.
Gondolom, nem kell hangsúlyoznom, hogy ezek a képlékeny vándormadarak ítélik el a legjobban a náluk egy-két párttal kevesebbet kipróbálókat, mondván, hogy a közelükben semmiféle ingadozást, erre-arra kacsintgatást nem tűrnek el. A fenti profil alapján pedig, gondolom, mindenki ráismer a saját környezetében élő, hasonlóan „hűséges” pártkatonákra. Viszont talán egy kicsit több szót érdemelnek a magukat függetleneknek nevezők, helyesebben azok, akik valamilyen közjogi méltóság megáhítása miatt egyik nap kilépnek egy pártból, és másnap már fennen hirdetik függetlenségüket. Aki pedig járatlan a zsigeri sunyiságok felismerésében, vagy egyszerűen csak túlságosan naiv, az el is hiszi nekik, amit mondanak.
A volt elnök is most álságos képpel bejelenti, hogy kénytelen feladni hírhedett függetlenségét, mert mégsem lehet hatékonyan politizálni párton kívül. Azt azért mégsem értem, hogy elnöki tíz esztendeje alatt miért csak saját volt pártjának mókuskáit tömte mogyoróval, vagy miért tesz úgy, mint a nagy hangon világszámot hirdető artista, aki védőháló nélkül egyetlen ugrást sem kockáztat?! Igaz, van még egy lehetőség: a mélyen babonás, de ezt a világ szeme előtt titkolni akaró bukarestieknél láttam, ahogy titokban fonják össze ujjaikat-lábaikat szemmel verés ellen. Mint a védőhálót érző, ugrásra kész „függetlenek”.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!