2010. január 22., 11:192010. január 22., 11:19
Immár a világsajtót is bejárta a vesztes jelölt kampányfőnökének szakszerű véleménye, amely szerint az általa pártfogolt politikus azért maradt alul az államfőválasztáson, mert az ellenfél az emberek befolyásolására alkalmas mágikus eszközzel, az ezotériában lila lángként ismert elem hatalmával élt a kampány során. A jelöltek televíziós vitáján pedig a szolgálatában álló több parafenomén is a helyszínen tartózkodott, és negatív energiát sugároztak az ellenjelölt felé. Mindez már csak azért is elgondolkodtató, mert a témát a szociáldemokrata oldal dobta be a köztudatba. Ha pedig már a kizárólag az anyagi világ létét elismerő történelmi materializmus emlőin felcseperedett fél is mágiát lát a dologban, akkor tényleg lehet benne valami. E felfedezés jelentős perspektívákat nyithat meg a politikai erők számára az eljövendő kampányok során, hiszen a továbbiakban teljesen fölösleges lesz mindenféle szakpolitikai témában jártas politikusokat alkalmazni, ha a mágia úgyis felülírja a választók fejében azt, amit racionálisan gondolkodva képesek leszűrni. Politológiai és gazdasági alapművek helyett elég a Harry Pottert elolvasni, aztán pedig össze kell engedni a két oldal varázslóit, hogy rendezzék le a kampányt. Valahogy úgy, mint az ószövetségi történetben, ahol Mózes egymaga legyűrte a fáraó mágusait, pedig értük egy egész arzenálnyi istenség szurkolt a kispadon, míg az ő felkészülését csupán egyetlen edző segítette. Az ilyen mágusösszecsapásokat is az államfőjelölti viták mintájára kellene megszervezni, a tévécsatornák kamerái és a kedvenceiket buzdító rajongótáborok előtt. Aztán következhet a párbaj, ahol először egyszerűbb ráolvasásokkal kóstolgatják egymást, majd jönnek a bonyolultabb dolgok, mint a levitáció és a teleportáció. Végül pedig az igazi kemény dió, az átváltoztatás: az egyik mágus tejjel-mézzel folyó, alanyi jogon járó szociális juttatássá változtatja az államháztartási hiányt, és már mindenki azt hiszi, ezzel győzött, amikor a másik váratlan húzással birkává változtatja a választókat, akik aztán az ő jelöltjére szavaznak. Jobban belegondolva, lehet, hogy már eddig is élt a máguspárbajok gyakorlata. Az elmúlt húsz év választási eredményei legalábbis okot adnak a gyanúra, hogy valahogy így dőlhettek el a csaták.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok