Kampány lévén röpködnek a bölcsebbnél bölcsebb megállapítások arról, hogy ideje van a szólásnak, a hallgatásnak, az eladásnak és az árulásnak, de arról nem eszik szó, mikor volna ideje már a munkának is.
2014. április 13., 23:092014. április 13., 23:09
Felejtsük el a jó munkához idő kell, a rosszhoz még több poénkodást, mivel lassan huszonöt éve csendben azt is elfelejthetjük, mi az a munkaidő. Ahogy a változás után megpezsdült vállalkozókedv gyorsan lelohadt, az emberek ugyanolyan gyorsan visszaszoktak a 90 előttről örökölt nyögvenyelős munkavégzéshez.
Ma már megint az ikonikus karikatúrahelyzet érvényes: egy ember ás, öten az ásóra támaszkodva nézik. Csak félő, hogy olyan mértékben ment el közben szerencsét próbálni az aktív munkaerő, hogy az itthon maradtaknak már a puszta nézelődés is kezd a nehezére esni. A példához elég volt az egyik ablakunkból körülbelül három hónapon át bámulnom ugyanazt a gödröt. Többször ügyködtek az utcában, a csőcserét úgymond lépcsőzetesen oldva meg, vagyis másfél-kétméteres darabokon piszmogva.
Ősz végén megint nekiláttak a törés-zúzásnak, a kiásás hamar ment, a gödröt azonnal körbeszalagozták, nehogy valaki csak úgy beleessen, majd elmentek. Másnap semmi nem történt, harmadnap viszont a férjem „jelentette”, hogy nemsokára pontot tesznek a munkára, mert nagy adag homokot hoztak a gödör szélére. Megnyugodtam, de a nyugalmamat semmiféle munkazaj nem zavarta meg.
Egyik nap viszont, úgy december vége felé „csodát” láttam: a homok eltűnt, a gödör maradt. Egészen mostanig. Várták, hátha megjön a tél? Várták, hogy valaki talán mégis beleesik, s akkor megkapják az engedélyt az improduktív gödör betemetésére? Nem tudom, mit vártak, de a múlt csütörtökön reggel azt vettem észre, hogy a többhónapos gödröt betemették, és máris nekiláttak a másik oldal feltörésének, épp ott, ahol az elmúlt évben már turkáltak néhányszor.
Most itt tartunk, öten-hatan nyüzsögnek az ablakunk alatt, egyik kávéért megy a közeli bódéba, a másik péksüteményért, a cigarettafelelős szívnivalót hoz. Nem tudom, ennek az újabb gödörnek mi lesz a sorsa, de rosszhiszemű sem szeretnék lenni, pedig tele a város félbe-szer behagyott munkákkal, a helyrehozás szándékának legkisebb nyoma nélkül.
De kivárom a nyarat, hátha addig orvosolják az elszegetlen járdák, nyaktörő süppedések, kiálló kövek baját. Mert állítólag az idén nagy turistainvázióra számítanak a városvezetők.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!