Molnár Judit
2017. augusztus 30., 09:032017. augusztus 30., 09:03
A 90 előtti mélynyomorunkban nagyon sok embernek az egyetlen szocializációs lehetősége a sorállás volt.
Órákon át ismerős és – egyelőre még – ismeretlen emberekkel közösen lehetett megvitatni a világ a legkisebbektől a legnagyobbakig terjedő dolgait, ha pedig az intimszféra problémáját akarta valaki megosztani legközelebbi barátaival, megbeszélték, ki tartja, hol, melyik üzletben a sort a többinek, és megoldották az együttlétet.
A legtöbb társaság így tett, szigorúan nyilvántartva, ki következik a sorfogásban. És mivel tulajdonképpen mindenért sorba kellett állni, kialakult a gyakorlatilag semmi pluszba nem kerülő, pezsgő társadalmi élet. 90 után, a változó világban sokan épp ezért szerették volna megtartani, de ahogy emberibbé kezdett válni az árukészlet feltöltése, okafogyottá vált a sorállás is. Nem állítom, hogy társadalmi igényből, ám az utóbbi időkben a közhivatalokban, a legkülönfélébb ügyek intézésénél alakulnak ki aránylag hamar elég hosszú sorok.
A sorfogás fogalma viszont eltűnt, mert egykettőre felforr a hangulat, ha valaki nem hajlandó kiállni a maga sorát. Csak néhány nagyon érzéketlen felfújt hólyag engedi meg magának az előremenetelt, például az állam második embere, a szenátus elnöke, aki a hajtási igazolványa megújításakor vagy más papírrendezéskor egyszerűen bemegy soron kívül. Merthogy ő fontos ember, vállán az ország terhe, de amikor dolga végeztével kijött, a fejecskéjét is óvnia kell, nehogy egy markosabb sorálló letekerje.
Nemrég a fővárosi kerületi útlevélosztálynál törtek ki spontán tömegjelenetek a külföldön élő, visszamenni akarók és az épp szabadságra vagy szerencsét próbálni óhajtók útlevél-meghosszabbítást vagy új okmány kibocsátását várók között. De megoldódott! Nem hiába szerzett komoly tapasztalatot a jelenlegi belügyminiszter asszony egy isten háta mögötti iskola titkárnői székében: nyilvánosság elé küldte a szóvivőjét, kimondatva vele: sürgősen nyugodjon le mindenki, mert küld járműveket, hogy vigyék át az embereket más kerületekbe.
Arról nem szólt a fáma, milyen eredménnyel járt ez a városnéző körútnak is beillő autókázás, de pár nap múlva a női érdeklődési körnek megfelelően gondolkodó belügyér asszony bejelentette, hogy a bevásárlóközpontokban is lesznek útlevél-felújítási vagy vadonatúj iratokat kiadó pultok. S ha esetleg sor alakulna ki, közben az időt kellemesen el lehet tölteni vásárolgatással! Ki gondolta volna, hogy ez a sziporkázóan elmés kormány még a néhai sorállást is új változattal tudja felfrissíteni?!
Balogh Levente
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rostás Szabolcs
Mintegy három hónapos késéssel, március 10-én tette közzé a bukaresti pénzügyminisztérium a 2026-os állami költségvetés tervezetét. Hogy mihez képest a késés? Egy felelősen gazdálkodó ország kormányához mindenképp.
Makkay József
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Balogh Levente
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Rostás Szabolcs
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Balogh Levente
Négy évnyi háború után kijelenthető: Ukrajna egyre rosszabb állapotban van, Oroszország hadereje és gazdasága is jókora veszteséget szenvedett, és Európa is súlyosan megsínylette a konfliktust.
Balogh Levente
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
szóljon hozzá!